Szobaszám megállapítás magánszálláshely esetén

Abban az esetben, ha egy adott ingatlan nem az év teljes részében, hanem rövidebb időszakra üzemel magánszálláshelyként, akkor az adott magánszemély többféle tevékenységi forma és adózási mód közül választhat. Legtöbben ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként, hanem fizetővendéglátó tevékenységet folytató adószámos magánszemélyként folytatják.

A gyakorlatban sokszor kérdésként merül fel ezzel kapcsolatban, hogy a tételes átalányadó alapját képező szobaszámot hogyan kell meghatározni.

Szálláshely-szolgáltatás, szálláshely és magánszálláshely fogalma

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó követelményeket a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza.
A Korm. rendelet a magánszálláshely fogalmának meghatározásakor visszautal a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) értelmező rendelkezéseire.
Szálláshely-szolgáltatás az az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása [Kertv. 2. § 23. pont].

A Kertv. értelmező rendelkezésének 2. § 22. pontjának alkalmazásában szálláshelynek minősül a szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített vagy használt épület, önálló rendeltetési egységet képező épületrész vagy terület, valamint szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, bérbeadás keretében hasznosított, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 29 a. pontja szerinti nyaralóhajó.
A Kertv. 2. § 39. pontja értelmében magánszálláshely az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás vagy üdülő, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat.

Szobaszám megállapítása a fizetendő tételes adó kiszámításakor

A Magyar Turisztikai Ügynökség jelzése szerint a magánszálláshely-szolgáltatókat nyilvántartásba vevő jegyzők és a szálláshelyek minősítését végző Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület Nonprofit Kft. (a továbbiakban: szálláshely-minősítő szervezet) eltérően határozza meg a szobaszámot, ez pedig problémákat okoz a fizetendő tételes adó kiszámítása szempontjából.
Tekintettel arra, hogy az Szja tv. 57/A. §-a nem tartalmazza azt, hogy a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyek tételes átalányadózása szempontjából mi számít szobának, ezért az ágazati jogszabályok rendelkezéseiből kell kiindulni.

A magánszálláshely fogalma

A fentiekben leírtak szerint a Kertv. 2. § 39. pontja szerint magánszálláshelynek minősül az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás vagy üdülő, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása minősül, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló Korm. 2. § 15. pontja szerint pedig szoba alatt a szálláshely azon önállóan értékesíthető, egyedi hozzáféréssel rendelkező egységét kell érteni, amely egy vagy több helyiségből áll, és egy vagy több vendég egyidejű elszállásolására alkalmas. Kemping, üdülőháztelep és nyaralóhajó szálláshelytípus esetén a szoba megfelelője a lakóegység vagy a területegység.

A szálláshely szobáinak összessége pedig a szálláshely vendégek elszállásolására alkalmas szobáinak az összességét jelenti.

Ha a magánszemély magánszálláshely-szolgáltatási tevékenységet kíván folytatni, azt a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése alapján kizárólag olyan szálláshelyen végezheti, ami megfelel azon szálláshelytípus szerinti minőségi, műszaki és szolgáltatási követelményeknek, amely tekintetében a szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytatni kívánják.
Továbbá szálláshely-szolgáltatás csak a Kormány rendeletében meghatározott, a szálláshely-minősítésre vonatkozó rendelkezések megtartásával és a kereskedelmi hatóság részére történő szálláshely-üzemeltetési bejelentést követően folytatható.

A szálláshely minősítése

A fentiek miatt a szálláshely-szolgáltatónak a szálláshely üzemeltetési tevékenységnek a szálláshely fekvése szerinti illetékes jegyző felé történő bejelentését megelőzően a szálláshely-minősítő szervezet vizsgálatát és értékelését kell kérnie a szálláshelytípusra vonatkozó követelményekhez igazodó minőségi fokozatba sorolás érdekében.
Ha a szálláshely minősítése megtörtént, akkor a szálláshely-szolgáltatónak bejelentést kell tennie a szálláshellyel összefüggésben a jegyző felé, mely bejelentésben meg kell jelölnie többek között a szálláshely befogadóképességét, vagyis a vendégszobák számát is.
A bejelentéshez mellékelni kell a szállás-helyminősítő szervezet által kiadott minősítő dokumentumot is.
A bejelentés alapján a jegyző nyilvántartásba veszi a szálláshely-szolgáltatót, mely a Korm. rendelet 12. §-ában foglaltak szerint tartalmazza a szálláshely-szolgáltatási tevékenység típusának megjelölését és minőségi fokozatba sorolását, továbbá a szálláshely befogadóképességét is. A jegyző a bejelentés megtételéről igazolást állít ki a szálláshely-szolgáltató részére.

A szobaszám megállapítása: a jegyző szerint…

A Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatban kiadott álláspontja szerint az adó szobaszám alapján történő meghatározása a Pénzügyminisztérium véleménye szerint objektívabb és ellenőrizhetőbb feltételeket eredményez, ezért – figyelemmel arra, hogy a szabályozásban változás nem történt – a szobaszámot a bevett gyakorlat szerint szükséges megállapítani, függetlenül a szálláshely-minősítő szervezet minősítésétől, tekintettel arra, hogy a férőhely egy bármikor módosítható tényállási elem.

Fentiek alapján tehát az Szja tv. 57/A. §-a szerinti fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélynek a fizetendő tételes adó mértékét a szálláshelyet a Korm. rendelet 12. §-a szerinti szálláshely-nyilvántartásban rögzített és a jegyző által kiállított igazolás szerinti befogadóképesség (vendégszobák száma) alapján kell meghatározni, nem pedig a szálláshely-minősítő szervezet tanúsítványa szerinti szobaszámot kell irányadónak tekinteni a tételes adó kiszámításakor.

(Cikkünket teljes terjedelmében az Adózási Módszertani Szemle októberi számában olvashatják)