• FORRÓDRÓT
    • telephone
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • önkormányzat-jegyzői munkakör
  • közszolgálati munkajog
  • önkormányzati hatósági jogalkalmazás

A táppénz és munkabér kérdései karantén miatti távollét esetén

2020. 09. 22.

A vírus gyors ütemű terjedése miatt egyre több munkáltatót érinthet dolgozója karantén miatti távolléte. A legegyszerűbb forgatókönyv szerint, ha a munkavállaló betegsége miatt nem tud munkát végezni, keresőképtelen, így betegsége fennállásának idejére táppénzre jogosult. A lehetőségek köre azonban ezzel még korántsem zárult le.

A keresőképtelenség esetei

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 43. § (1) bekezdése alapján táppénzre az jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és a Tbj-ben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett. A keresőképtelenség eseteit az Ebtv. 44. §-a tartalmazza. Az alábbiakban kiemelt három esetkör szerint keresőképtelen
a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni,
b) akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud,
c) a szülő, aki 12 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli (méltányosságból adható táppénz annak a szülőnek is, aki 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja).

Az a dolgozó tehát, aki betegsége miatt nem tud munkát végezni, keresőképtelen, így betegsége fennállásának idejére táppénzre jogosult. A tovább két esetkör már részletesebb elemzést igényel.

Hatósági elkülönítés, járványügyi zárlat

A hatósági elkülönítéssel és járványügyi zárlattal kapcsolatban viszont szükséges néhány fogalom tisztázása. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 65. § (1) bekezdése szerint az egészségügyi államigazgatási szerv járványügyi megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi azt, aki meghatározott fertőző betegségben szenvedő személlyel érintkezett és feltehetően maga is a betegség lappangási szakában van. A járványügyi megfigyelés alá helyezett személy a megfigyelés tartama alatt foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási jogában és mozgási szabadságában korlátozható (Eütv. 66. § (1) bekezdés). A járványügyi zárlat szigorított, speciális követelményeken alapuló megfigyelés, illetve elkülönítés, amelyet e célra kijelölt helyen kell foganatosítani (Eütv. 67. § (1) bekezdés). Fentiek alapján tehát az a dolgozó, akit az egészségügyi államigazgatási szerv járványügyi megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezett szintén jogosult a táppénzre.

Hatósági házi karanténról akkor beszélünk, amikor a járványügyi hatóság meghatározott országokból történő beutazás esetén vagy fertőzés vagy megbetegedés esetén előírja, hogy a járványügyi intézkedés alá vont személy a számára meghatározott lakást, ahhoz tartozó bekerített helyet vagy egyéb, egészségügyi intézménynek nem minősülő helyet a határozatban meghatározott ideig nem hagyhatja el (Eütv. 67/A. § (1) bekezdés). Mivel ebben az esetben a karanténba helyezett személy nem beteg és nem is érintkezett fertőző betegségben szenvedő személlyel, a hatósági házi karantén nem alapozza meg a keresőképtelenséget, és így ennek időszakára táppénz sem jár. E körbe tartozik a járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól szóló 408/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet alapján a külföldről érkező magyar állampolgár részére elrendelt 10 napos időtartamú hatósági házi karantén is.

Gyermek otthoni ápolása

A 12 évesnél fiatalabb – méltányossági táppénz esetén a 12 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb – beteg gyermekét otthon ápoló szülő jogosult a táppénzre, amennyiben ezt a háziorvos igazolja (gyermekápolási táppénz). Előfordulhat azonban olyan eset, hogy a gyermek azért nem mehet iskolába, mert az osztályában fertőzött gyermek volt. Amennyiben a gyermek nem beteg, de életkora miatt otthoni felügyeletet igényel, és emiatt a szülő nem tud eleget tenni munkavégzési kötelezettségének, a szülő nem jogosult táppénzre.

Mit tehet a munkáltató, ha a dolgozó táppénzre nem jogosult, de a hatósági házi karantén miatt, vagy a nem beteg gyermekének otthoni felügyelete okán munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni?

Kézenfekvő megoldás, hogy – ha az adott munkakörben lehetőség van rá – a munkáltató és a munkavállaló az otthoni munkavégzésben állapodik meg. Ha erre nincs lehetőség, a távollét időtartamát szabadság kiadásával kell lefedni. Előfordulhat azonban, hogy nem megoldható sem az otthoni munkavégzés, sem a szabadság kiadása. Ebben az esetben irányadó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénynek (a továbbiakban: Mt.) – a köztisztviselők tekintetében pedig a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvénynek (a továbbiakban: Kttv.) – az az előírása, amely szerint a munkavállaló – köztisztviselő – mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára (Mt. 55. § (1) bekezdés k) pont, Kttv. 79. § j) pont). A munkavállaló a távollét okáról és várható időtartamáról köteles tájékoztatni a munkáltatót. Ilyen esetben azonban a távollét időtartamára a munkavállalót – köztisztviselőt – más távollétekkel ellentétben nem illeti meg távolléti díj (Mt. 146. § (3) bekezdés, Kttv. 144. § (3) bekezdés). Ugyanakkor a munkavállalót és a köztisztviselőt a kiesett munkaidőre – ha a munkáltató hozzájárulása alapján mentesülnek a munkavégzés alól – a felek megállapodása szerint díjazás illeti meg, így akár a távolléti díj teljes összege is kifizethető részükre (Mt. 146. § (2) bekezdés, Kttv. 144. § (2) bekezdés). A felek megállapodása esetén tehát biztosítható a munkavállaló jövedelme. 

Ha azonban ilyen megállapodás nem jön létre a felek között, a munkavállalónak nem csupán fizetés nem jár a távollét időtartamára, de – járulékfizetés hiányában – társadalombiztosítása is szünetel. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 43. § (1) bekezdése szerint egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett az a belföldi személy, aki nem biztosított és – a Tbj. valamely jogcíme alapján – egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult. Ezért a munkavállaló arra az időszakra, amelyre mentesült a munkavégzési kötelezettsége alól, és díjazásban nem részesül, köteles megfizetni a 7.710,- Ft/hó (257,- Ft/nap) összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot (Tbj. 25. § (3) bekezdés). A Tbj. 44. § (1) bekezdése alapján ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetést a kötelezett helyett annak hozzájárulásával más személy vagy szerv – így a munkáltató – is teljesítheti.

Foglalkoztatási akadály a munkáltató oldalán

A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni (Mt. 51. § (1) bekezdés). Ugyanez a kötelezettség terheli az államigazgatási szervet is a kormánytisztviselő vonatkozásában a Kttv. 75. § (1) bekezdése alapján. Előfordulhat azonban, hogy e kötelezettségét a munkáltató nem tudja teljesíteni. Az ilyen időszak állásidőnek minősül, és ennek időtartamára a munkavállalót alapbér illeti meg (Mt. 146. § (1) bekezdés). Ugyanígy a kormánytisztviselőt is illetmény illeti meg a kiesett munkaidőre, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni (Kttv. 144. § (1) bekezdés).
Ha viszont a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét elháríthatatlan külső ok miatt nem tudja teljesíteni, nem jár alapbér a munkavállalónak. Így például, ha a munkáltató azért nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, mert például a munkavállalóinak egy része karanténba került, vagy vis maior miatt szünetel az alapanyag-beszállítás, a munkáltató nem köteles alapbért fizetni. Természetesen ebben az esetben is szóba kerülhet a felek megállapodása a bérfizetéssel kapcsolatban, ennek hiányában pedig az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség illetve annak átvállalása.

Nem tekinthető vis maior helyzetnek, ha a munkáltató saját hatáskörben hoz olyan döntést, amely alapján nem teszi lehetővé a munkavégzést olyan dolgozóknak, akik egyébként az általános szabályok alapján nem kerülnek járványügyi intézkedés hatálya alá. Ilyen eset lehet például az, amikor a munkáltató elővigyázatosságból otthonmaradásra kötelezi a 409/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet szerinti kontaktszeméllyel közös háztartásban élő munkavállalót, vagy azt a munkavállalót, akinek hőemelkedése van, de a keresőképtelenségét nem állapítják meg. Ezeknek a dolgozóknak a távollétük idejére alapbér illetőleg illetmény jár.

(Lezárva 2020. szeptember 21.)

dr. Balás Endre

 

Dr. Balás Endre (2020-09-22)