Ez a tartalom 478 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Személyes közreműködés társadalombiztosítási megítélése

A személyes közreműködés a társadalombiztosítási kötelezettségek és ellátások tekintetében, különösen az egyéni és társas vállalkozók esetében, gyakran meghatározó jelentőséggel bír. Ennek ellenére egyik vonatkozó jogszabályban sincs egyértelmű definíciója, ami ellentmondásos és bizonytalan helyzeteket eredményezhet.

Kezdjük az alapfogalmakkal!

A főtevékenység

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 16. § (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában, ugyanakkor közreműködőként alkalmazottat foglalkoztathat. A jogszabály 6. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében az egyéni vállalkozónak be kell jelentenie a főtevékenységét.

Ez azért is fontos, mert az esetleges minimum járulékfizetési kötelezettségének a meghatározása során a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 14.2. pontja értelmében a személyesen végzett főtevékenység dönti el, hogy a minimálbért vagy a garantált bérminimumot vesszük-e alapul.
Ha az egyéni vállalkozó az említett főtevékenységet csak alkalmazott révén folytatja (esetleg nincs is hozzá megfelelő képzettsége), akkor sokak – mint például a Tbj.-hez fűzött Nagykommentár szerzőjének is – véleménye szerint csak a minimálbért kell alapul venni a minimum kötelezettség meghatározása során.

Információink szerint viszont az adóhatóság jellemzően a bejelentett főtevékenységből indul ki a minimum kötelezettség tekintetében.

Személyes közreműködés    

A Tbj. 4. § 21.4. alpontja szerint a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, abban az esetben minősül társas vállalkozónak, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ezt nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében teszi.

Tehát míg az egyéni vállalkozó esetében „csak” előírás a személyes közreműködés, de nem ez határozza meg az egyéni vállalkozói státuszt, addig a gazdasági társaság tagja ennek hiányában nem minősül társas vállalkozónak.
A szabadalmi ügyvivői iroda, illetve szabadalmi ügyvivői társaság tagja esetében ugyancsak személyes közreműködés esetén beszélhetünk társas vállalkozói jogviszonyról, míg a többi társaság (ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda, gépjárművezető-képző munkaközösség, oktatói munkaközösség, egyéni cég) természetes személy tagja, a tagsági jogviszonya alapján minősül társas vállalkozónak.

Ugyanakkor a Tbj. 10. §-a értelmében az egyéni vállalkozó biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége
a) az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig,
b) ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak megszűnése napjáig, európai közösségi jogász esetében a nyilvántartásba vétele napjától annak törlése napjáig,
c) közjegyző, önálló bírósági végrehajtó esetén e szolgálat kezdete napjától annak megszűnése napjáig tart.

Tehát a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség tartama elválik a tényleges tevékenység tartamától.

Nincs ez másként a társas vállalkozó esetében sem. A Tbj. 11. szakasza szerint a társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége
a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig, egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig,
b) egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony, illetve vezető tisztségviselői jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig
tart.

Mint látjuk az a) pontban említett formációknál nem a tényleges személyes közreműködéshez, hanem a személyes közreműködési kötelezettséghez kapcsolódik a jogviszony.

Keresőtevékenység

Tovább lépve: a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 41. §-a rögzíti, hogy nem jár csecsemőgondozási díj a biztosítottnak, ha bármilyen jogviszonyban – ide nem értve a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt – keresőtevékenységet folytat.
A jogszabály alkalmazásában – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv. vhr.) 1. § (2) bekezdés p) pontja értelmében – keresőtevékenységnek a Tbj. 6. §-ában meghatározott biztosítási jogviszonyban, valamint egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett személyes tevékenység minősül.
Mint látjuk a keresőtevékenység nem (minden esetben) azonos a személyes munkavégzéssel.
Fenti meghatározás a keresőtevékenységet a biztosítási kötelezettséghez köti.
Így például, egy CSED-ben részesülő mezőgazdasági őstermelő, ha emellett munkaviszonyban is áll, őstermelőként akár „napi 24 órában” is tevékenykedhet minden további nélkül megilleti az ellátás, mivel őstermelőként nem biztosított és tevékenysége nem minősül keresőtevékenységnek.
Vagy, ha tovább lépünk a foglakoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerinti keresőtevékenységre, akkor azt látjuk, hogy keresőtevékenységet folytatónak minősül a gazdasági társaság azon tagja is, aki a társaság vezető tisztségviselője, vagy a társasági szerződésben közreműködési/munkavégzési kötelezettsége/joga fel van tüntetve.

Visszatérve az Ebtv.-re és az Ebtv. vhr.-re, ha előírásait szó szerint alkalmaznánk, akkor a gazdasági társaság társas vállalkozónak minősülő tagja nem lenne jogosult CSED-re, hiszen – mint láttuk – személyes közreműködése alapozza meg a társas vállalkozói jogviszonyát. Ha nem működik közre személyesen, akkor pedig nem társas vállalkozó.

Ezen ellentmondás ellenére a társas vállalkozó természetesen jogosult CSED-re, de annak tartama alatt nem végezhet munkát a társaságban.

Tagi munkavégzés CSED alatt

Mivel a tagi munkavégzés kevésbé szabályozott és kontrollálható, mint a munkaviszonyban álló dolgozó tevékenysége, alapvetően néhány szabály betartására kell felhívnunk a figyelmet.
Így például a társaság tagja a CSED tartama alatt nem láthatja el az ügyvezetői teendőket, tehát erre az időszakra szükséges egy másik ügyvezetőről (is) „gondoskodni”.
Nem számolható el személyes közreműködésére tekintettel tagi jövedelem.
Amennyiben a társaságnak nincs alkalmazottja vagy más személyesen közreműködő tagja, akkor ezen időszak alatt nem működhet érdemben, hiszen mindez megalapozná személyes közreműködését.
Mindez megfelelően alkalmazandó a CSED-ben részesülő egyéni vállalkozóra is.  Tehát nem számolhat el kivétet, és nem bocsáthat ki számlát. Ugyanakkor bevétele, sőt ha átalányadózóról van szó, akkor járulékfizetési kötelezettsége is keletkezhet.

Amennyiben az egyéni vállalkozónak (lényegében bármilyen jogviszonyban foglalkoztatott) alkalmazottja van, akkor „normál” módon működhet a vállalkozása, hiszen nincs olyan előírás, amely szerint a CSED alatt nem foglalkoztatható alkalmazott.

A kisadózó esetében tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény lényegében az adóalanyiságába tartozó tevékenységnek tekinti, ha az érintett (az említett időszakban) bevételt szerez.
Márpedig a bevétel szerzés időpontja a kisadózó esetében a jogszabály 2. § 5. pontja értelmében a pénz, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja.
Tehát, a korábbi munkavégzés minden további nélkül eredményezhet bevételt a CSED tartama alatt.
Emiatt a kisadózó CSED jogosultsága nem kerül veszélybe, de az adót meg kell fizetnie.

Minimum járulékfizetés

A Tbj. 39. § (3) bekezdése, illetve a 40. § (4) bekezdése értelmében mentesül a társas, illetve egyéni vállalkozó a minimum járulékfizetési kötelezettség alól azon időszakban (is), amikor gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesül, kivéve, ha ezen időszakban a vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja.
A dilemma ugyanaz, mint a CSED esetében, csak nem a jogosultság a tét.
Tehát mind a társas vállalkozó (az ügyvezető kivételével) mind pedig az egyéni vállalkozó csak akkor köteles a minimum járulékfizetésre, ha személyesen munkát végez a vállalkozásában. Ennek pontos időszaka gyakorlatban nehezen kontrollálható.
Tehát, ha a működő vállalkozásban van más tag vagy alkalmazott és a társas vállalkozó nem számol tagi jövedelmet vagy kivétet, akkor nincs minimum járulékfizetési kötelezettség.
Megoldást jelenthet az is, hogy a vállalkozó „meghatározott” időszakokban munkát végez és erre az időtartamra (napra, hétre, hónapra) teljesíti a minimum járulékfizetési kötelezettségét, míg a további időszakokban az adott ellátásra tekintettel nem.

(Cikkünket teljes terjeldelmében az Adó- és Járulékmegtakarítási Tanácsadó augusztusi számában olvashatják)