Teljesítési időpont halasztott fizetés esetén

A teljesítési időpontnak különös jelentősége van az adóáthárítással járó ügyletek során, tekintettel arra, hogy fő szabály szerint ebben az időpontban keletkezik adófizetési kötelezettsége az eladónak és ez az a legkorábbi időpont, amikor a vevő a részére megküldött számla alapján az abban felszámított adót levonható adóként számolhatja el.

Az adó áthárítással nem járó ügyletek esetében (fordított adózás) is van jelentősége a teljesítési időpontnak, hiszen a fordított adós ügyleteknél a jogszabály három lehetséges időpontot ír elő a vevőnek az adófizetési kötelezettségének teljesítésére, amely időpontok közül az egyik a teljesítést követő hó 15.-e, vagyis ez esetben egy viszonyítási pontként szolgál a számlán feltüntetett teljesítési időpont az adófizetési kötelezettség időpontjára.

A teljesítési időpont téves meghatározása azt eredményezheti, hogy az eladó, vagy a vevő terhére adókülönbözetet fogalmaz meg az adóhatóság.

Ha az eladó nem a megfelelő bevallási időszakban vallja be az adót, úgy a törvényes teljesítési időpontot magában foglaló bevallási időszakban előírható számára az adókötelezettség, olyan módon, hogy a téves időszakban bevallott adót a hatóság nem állapítja meg javára (jó esetben meg is állapíthatja).
A vevőnél az adólevonási jog megtagadható, ha a számlán feltüntetett teljesítési időpont nem felel meg a jogszabályi követelményeknek.
Ugyan a költségvetésnek többletbevétele nem fog származni az efféle megállapításokból, mivel az adóalany utólag rendezheti az adókötelezettséget, azonban rendkívül sok macerával és bosszankodással járó javítási ügymenetről van szó.
Az áfa törvény nem írja körül precízen, hogy milyen módon határozzuk meg a teljesítési időpontot, gyakorlatilag az értékítéletünkre bízza, mondhatni, hogy igen általános megfogalmazást használ.
Talán kivételt képez ez alól, az előleg és a határozott időszaki elszámolás esete.

Teljesítési időpont „pulton keresztüli forgalom” és halasztott fizetés esetén

A jogszabály a következő módon fogalmazza meg a generális rendelkezését a teljesítési időpontra vonatkozóan:
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).

Látható a rendelkezésből, hogy oly annyira általános, hogy egy adott gazdasági esemény tényállásszerű megvalósulását, mint teljesítési időpontot tíz emberből mind a tíz különböző módon tudná meghatározni.
Legtöbbször abban generálódik vita az eladó és vevő között, hogy mi legyen a számlán a teljesítési időpont és e viták ezen általános megfogalmazásra vezethetők vissza.
Azonban termékértékesítések esetében nem csak az adott rendelkezésre kell figyelemmel lennünk a teljesítési időpont meghatározásakor, hanem vissza kell tekintenünk a termékértékesítések definícióira (9. §-11.§), hiszen a gazdasági esemény tényállásszerű megvalósuláskor azt kell vizsgálnunk, hogy az adott termékértékesítés a definíciójának megfelelően melyik időpontban teljesült.

A termékértékesítés általános definíciója a következő:
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

Mint látható jelen esetben is egy igen bonyolultan megfogalmazott általánosítással van dolgunk. Azt kell vizsgálnunk a termékértékesítés esetében, hogy mikor rendelkezik a vevő a tulajdonosi jogosítványokkal, vagy azok egy részével.

A tulajdon jog elemei a következők:

• birtoklás,
• használat, hasznok szedése,
• rendelkezési jog

Nem részletezve a fentieket, megvalósul a termékértékesítés, ha valamennyi tulajdonjog elemmel rendelkezik a vevő, vagy azok közül valamelyikkel.  Nyilván polgárjogi értelemben tulajdonos csak akkor lesz a vevő, ha mindhárom elemel rendelkezik.
Amikor halasztott fizetés esetén tulajdonjog fenntartással értékesítjük a terméket, akkor rendre átadjuk, birtokba adjuk a terméket.  A terméket használhatja a vevő, sőt sok esetben rendelkezési jogot is adunk számára, vagyis azt tovább értékesítheti, ha akarja.

Ebben az esetben a birtokba adás jelenti a gazdasági esemény tényállásszerű megvalósulását.

Eladhatjuk úgy a terméket, hogy ténylegesen nem adjuk át a vevőnek az továbbra is az őrizetünkben marad.
Ekkor azt kell megvizsgálni, hogy melyik időpontól rendelkezhet a termék felett a vevő (rendelkezési jog átszállása), melyik az az időpont amikor ő tovább értékesítheti azt, ha akarja, ez lesz az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont.
Úgy is értékesíthető a termék, hogy azt valaki, az eladótól és a vevőtől eltérő személy folyamatosan használja, ez esetben a teljesítési időpont az az időpont lesz, amely időponttól kezdődően a vevő szedheti a használótól a díjat, illetve az az időpont, amikor a vevő tulajdonosként rendelkezhet a termék felett, vagyis szándéka szerint eladhatja, vagy megterhelheti.
A gazdasági társaságok közötti ügyletek nagyrészt halasztott fizetéssel történnek. Ezen halasztott fizetések esetében a fentiekre kell különös tekintettel lenni, illetve a megállapodásokban, szerződésekben különös hangsúlyt kell fektetni, hogy melyik időponttól kezdődően milyen jogosultságai vannak a vevőnek a termék felett.
A pulton keresztüli forgalomban, vagyis amikor a fizetés és a termék átadása egy időpontban történik, az ilyen bonyolult megfontolásokra nincs szükség, az áru és a pénz cseréjének időpontja lesz a teljesítési időpont.