Szakterületek:

  • munkavédelem
  • munkajog

Ez a tartalom 66 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az útnyilvántartás és a cégautóadó kapcsolata

2021. 07. 22.

Az útnyilvántartás kialakításakor komplex szemléletre van szükség. Az egyes adóalanyiságok miatt több feltételrendszernek kell megfelelnie a kialakított tartalomnak, emellett figyelemmel kell lenni az általános forgalmi adóra, a cégautóadóra, az általános forgalmi adóra vonatkozó szabályokra, valamint az Art. általános szabályaira is.

Mint minden adminisztrációs kötelezettség ez is felveti a szükségesség és egyszerűsítési lehetőség kérdését. Vegyünk egy gazdasági társaságot, amely a gazdasági tevékenységéhez három személygépkocsit használ, esetenként előfordul magáncélú használat. 
Egy autó a társaság saját tulajdonában van, a másik kettőt viszont lízingeli.  A lízing nyílt végű. A bérbeadó a második kocsinál magánszemély, a harmadiknál pedig szintén egy gazdasági társaság. A társaság előrelátó módon élt az Áfa törvény 125/A. § szerinti választással, ezért a levonható áfát az adólevonásra jogosító üzleti célú használat aránya alapján állapítja meg.
Mely esetekben van szükség az útnyilvántartás vezetésére? A céges használat alátámasztására szükséges-e útnyilvántartás vezetése minden esetben? Természetesen ezek mellett felmerül az a kérdés is, hogy mi a feltétele annak, hogy a fenti személygépkocsik üzemanyagának, illetve fenntartási költségeinek üzleti célú elszámolása szabályszerűen megtörténhessen az adott gazdasági társaságnál. 

Lízingelt cégautó utáni adóalanyiság

Cégautóadó esetében az adóalanyiság fő szabály szerint a tulajdonos személyéhez kapcsolódik. Az adó alanya hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetén a járműnyilvántartás szerint bejegyzett tulajdonos, kivéve, ha a tulajdonos magánszemély, és a személygépkocsi után nem számol el költséget. Ha a hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsit pénzügyi lízingbe adják, akkor a lízingbe vevő az adóalany, kivéve azt az esetet, ha a lízingbe vevő magánszemély, és az általa lízingbe vett személygépkocsi után nincs költségelszámolás. 

A Gjt. 18. § 31. pontja a következők szerint határozza meg a pénzügyi lízing fogalmát: „pénzügyi lízing: a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény szerinti pénzügyi lízing”. Az utóbb említett törvény értelmében pénzügyi lízing során a lízingbeadó a tulajdonában lévő dolgot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja. A lízingbevevő a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerez.

Összefoglalva, akkor minősül a cégautóadó alanyának egy társaság, ha

  • magyar rendszámú, pénzügy lízingbe nem adott személygépkocsi tulajdonjogával rendelkezik, vagy
  • a hatósági nyilvántartásban nem szereplő (például külföldi rendszámú) személygépkocsi után költséget számol el, vagy
  • a társaság pénzügyi lízingbe vesz személygépkocsit, vagy
  • azok után a személygépjárművek után is, amelyekre a társaság költséget, ráfordítást számol el, ide értve különösen például az üzemanyag és kenőanyag, a javítás, a karbantartás költségét, a személygépkocsi bérleti, illetve lízingdíját, az értékcsökkenést, a kötelező felelősségbiztosítást, a baleseti adót és a cascót, illetve a gépjárműadót is [Gjt. 17/A § (1) bekezdése].

A fenti jogszabályhely rendelkezései szerint cégautóadó-fizetési kötelezettség keletkezik akkor is, ha belföldi vagy akár külföldi rendszámú személygépkocsi használata alapján bármely – például a fent felsorolt valamelyik – költséget számolnak el az gépjárműhöz kötődően. 

A nem magánszemély tulajdonában álló vagy a nem magánszemély által pénzügyi lízingbe vett, hatósági nyilvántartásban szereplő (tehát magyar rendszámú) személygépkocsi esetén az adókötelezettség a tulajdonszerzés, illetve a pénzügyi lízingbe vétel hónapját követő hónap első napján keletkezik. Ez esetben az adókötelezettség független attól, hogy a járművel kapcsolatban történik-e költségelszámolás, használják-e vagy esetleg a forgalomból kivonják. 

Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amikor a személygépkocsit a tulajdonos eladja vagy elajándékozza, illetve a lízingbe adónak visszaadja. Megszűnik az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygépkocsit jogellenesen elidegenítették vagy amelyben a személygépkocsi megsemmisült.

Bérelt autók esetében (kivéve a lízingbe vett autót) a hatályos jogszabályban nincs olyan rendelkezés a Gjt. IV. fejezetében, amely a bérbevevő adókötelezettségét állapítaná meg, így főszabály szerint bérbe vett autónál is a tulajdonos személyéhez kapcsolódik az adóalanyiság.

Ha a magánszemély tulajdonos, pénzügyi lízingbe vevő a személygépkocsi használatát ellenérték fejében nem magánszemélynek engedi át, és a használó költséget (például a bérleti díjat) számol el, akkor az adókötelezettség a személygépkocsi használatra való átengedését követő hónap első napján keletkezik. Az adó alanya a tulajdonos magánszemély. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a személygépkocsi után a bérbe vevő utoljára számol el költséget, például amikor a bérleti jogviszony megszűnik.

Ha a személygépkocsi után a költséget nem a magánszemély tulajdonos, illetve a pénzügyi lízingbe vevő számolja el, akkor a költség első ízben való elszámolásának tényéről, és időpontjáról a használó 8 napon belül a tulajdonost, illetve pénzügyi lízingbe vevőt köteles írásban értesíteni. Ha ezt a nyilatkozattételt elmulasztja, akkor egy esetleges adóvizsgálat által megállapított adóhiányt a használó köteles megfizetni.

Kit terhel a cégautóadó?

Összegezve, a nyílt vagy zárt végű pénzügyi lízing esetén a cégautóadó a lízingbevevőt terheli. A tartós bérlet esetén a gépjármű tulajdonosa (magánszemély vagy lízingcég) a fizetésre kötelezett.
Gyakorlatban problémát jelenthet, hogy a cégautóadó tekintetében az adókötelezettség – s így az annak részelemét képező adófizetési kötelezettség vagy adómentesség – havonta változhat. Gondoljunk itt például egy háziorvosi orvosi praxisra, ahol az orvosok gazdasági társaság keretében végzik a tevékenységüket. Esetükben is a háziorvosi ellátási tevékenységre történő kizárólagos használatának teljesülését, azaz az adómentesség fennállását kell havonta vizsgálni, ahogy a többi mentesített esetben [Gjt. 17/D. § f) pontja]. 
Fő szabály, hogy az adóalany havi szintre lebontva állapítja meg a fizetendő adóját vagy adó alóli mentesülését, függetlenül a negyedév egészére vonatkozó bevallási kötelezettség teljesítésétől. Abban az esetben, ha a gépjárművet a megadott tevékenységeken kívül más célra is használják, akkor nem teljesül a feltétel, miszerint kizárólagosan az adott feladatok ellátása érdekében üzemeltetik, így az adott hónapban az adómentesség megszűnik. Azonban, ha ezt követően a járművet ismét kizárólag a jogszabályban megadott feladatok ellátásához használják, akkor az adómentesség újra éled.

Az adómentesség jogalapjának alátámasztásához ajánlott az útnyilvántartás vezetése, figyelembe véve az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 77. § (1) bekezdését, amely szerint olyan nyilvántartást kell vezetni, amely az adómentesség feltételeinek az adott naptári hónapra vonatkozó fennállását alátámasztja. Ennek érdekében nem kötelező útnyilvántartást vezetni, bármely más módszer is elfogadható, ha az adómentesség feltételeinek fennállását az adott hónap tekintetében alátámasztja. 

(Cikkünket teljes terjedelmében az Adózási Módszertani Szemle júliusi számában olvashatják)

dr. Kovács-Petruska Rita (2021-07-22)