Az utólagos adóalap-csökkentés köre speciális esettel bővült 2022. évben az uniós ítélkezési gyakorlat alapján. Ezáltal lehetővé vált az egészségügy területén alkalmazott ún. támogatásvolumen-szerződések alapján a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (a továbbiakban: NEAK) részére teljesített befizetésekre tekintettel történő utólagos adóalap-csökkentés. Lehetőség van az Európai Unió Bírósága által a C-717/19. számú előzetes döntéshozatali ügyben hozott ítéletnek megfelelő helyzetben levő adóalanyok számára az adóalap utólagos csökkentésére. 

Pénzvisszatérítés esetén akkor is csökkenthető utólag az adóalap, ha ezt a kedvezményt az értékesítő nem közvetlenül a végső fogyasztó részére teljesíti. Az adóalap csökkentésnek feltétele, hogy a végső fogyasztó a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet tekintetében adó levonására sem részben, sem egészben ne legyen jogosult és a kedvezmény adó nélküli összege a végső fogyasztó részére történő értékesítés adóalapjába beletartozzon. 
Nem feltétel ugyanakkor, hogy a kedvezmény annak a termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak az adóalapjába épüljön be, amely kapcsán az értékesítő a pénzvisszatérítést biztosítja, feltéve, hogy az alkalmazott adómértékek megegyeznek. 

Az adóalap csökkentéséhez a pénzt visszatérítő adóalanynak egyfelől rendelkeznie kell egy tőle független harmadik féltől származó olyan okirattal vagy független fél által nyilvánosan közzétett olyan adatokkal, amelyek igazolják, hogy a pénzvisszatérítésre jogosító, belföldön adóköteles ügylet megvalósult. 

Az értékesítő abban az esetben csökkentheti az adóalapját az általa biztosított kedvezmény adó nélküli összegével, ha a kedvezmény adó nélküli összege a vevő részére történő értékesítés adóalapjába beépül vagy beépült. Ezáltal lehet ugyanis biztosítani, hogy az adóalap csökkentése ne eredményezzen adóbevétel kiesést végső fogyasztói szinten. A rendelkezés alkalmazásának ugyanakkor nem feltétele az, hogy az adóalany által a vevőnek biztosított kedvezmény annak a termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak az adóalapjába épüljön be, amelyre vonatkozó-an a kedvezményt biztosította, az történhet egy későbbi értékesítés vonatkozásában is. Feltétel azonban ez esetben, hogy azon termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelyre tekintettel a kedvezményt adták, és azon termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek adóalapjába a kedvezmény összege beletartozik, azonos adómérték alá tartozzon.

Az utólagos adóalapcsökkentési igény érvényesítése esetén az adóalanynak nem kell önellenőrzést végeznie, hanem legkorábban a pénzvisszatérítés teljesítésének időpontját magában foglaló adó-megállapítási időszakban számolhatja el az érintett összeget. Az adóalap-csökkentésre vonatkozó új szabályok főszabály szerint azon esetekben alkalmazhatók, ha az adóalap-csökkentésre jogosító pénzvisszatérítést ezen új szabályok hatályba lépésének napján (2022. július 28.) vagy azt követően történt ezt megelőzően az adóalap csökkentésével csak akkor lehet élni, ha a pénzvisszatérítést 2021. december 31-jét követően teljesítették és erre tekintettel az értékesítő adóalany más módon nem érvényesítette adóalap-csökkentési igényét. Az új utólagos adóalap-csökkentésre vonatkozó rendelkezések sem alkalmazhatóak azonban fordított adózás esetén.  A pénzvisszatérítés összegét ez esetben is olyannak kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.

A jelenlegi módosítás biztosítja, hogy az áfaalanyok az ügy tárgyát képező, jogszabályon alapuló befizetési kötelezettségek esetében is élhessenek az áfaalap utólagos csökkentésének lehetőségével.

A magyarországi gyógyszercégek a támogatásvolumen-szerződésen túl azonban jogszabály által előírt kötelező befizetéseket is teljesítenek. Ezen, jogszabály által előírt befizetésekkel kapcsolatban hozta meg az ítéletét az EUB a Novo Nordisk-ügyben (C-248/23). A 2006/112/EK irányelv 90. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal összeegyeztethetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az állami egészségbiztosító részére a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerkészítményekért kapott árbevételének egy része után befizetés teljesítésére köteles gyógyszeripari vállalkozás nem jogosult az adóalap e befizetésekkel való utólagos csökkentésére arra tekintettel, hogy azok teljesítésére jogszabály alapján kerül sor, a befizetési kötelezettség alapja csökkenthető a támogatásvolumen szerződés alapján teljesített befizetésekkel és a vállalkozás egészségügyi ágazatot érintő kutatás fejlesztésre elszámolt ráfordításaival, a teljesítendő pénzösszeget pedig az állami adóhatóság szedi be, amely azt haladéktalanul tovább utalja az állami egészségbiztosítónak.

Az ítéletből a magyar szabályozásra alkalmazva az következik, hogy az érintett adózóknak egyrészt adóvisszatérítési joguk keletkezett az ügy tárgyát képező, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 36. § (1) bekezdése és 40/A. § (1) bekezdése szerinti befizetési kötelezettségeiket(különadók) alapul véve, amelyet Art. 196. §-a szerint a döntés kihirdetését követő 180 napon belül benyújtott visszatérítési kérelemmel érvényesíthetnek. Másrészt a módosult az Áfa tv. 77. § (4a) bekezdése, mely szerint nemcsak a szerződésben vállalt kötelezettség, hanem a jogszabályi előírás alapján teljesített pénzvisszatérítés adó nélküli összegével is csökkenthető az adóalap, következésképpen az említett különadók áfaösszeggel csökkentett összegével.

A Gyftv. 36. § (4) bekezdése szerint megállapított befizetési kötelezettség jellegét tekintve eltér az EUB által eddigiekben vizsgált – Gyftv. 36. § (1) bekezdés és 40/A. § (1) bekezdés szerinti, illetve a Gyftv. szerinti támogatás volumen-szerződésen alapuló – befizetésektől, tekintettel arra, hogy a Gyftv. 36. § (4) bekezdése a meghatározott tevékenységet ellátó foglalkoztatottak után állapít meg tételes fizetési kötelezettséget, így az alapját nem a patikában értékesített gyógyszerekre jutó tb-támogatás képezi.

Mindezek figyelembevételével a Gyftv. 36. § (4) bekezdés szerinti befizetési kötelezettség teljesítése nem jogosít az áfa szempontjából utólagos adóalap-csökkentésre. 

Az adóalanynak az Art. 196. § szerinti visszatérítési kérelmében be kell tudni mutatni, hogy milyen jogcímen, s mekkora összeget teljesített a NAV és a NEAK részére, az egyes adóbevallásaiban mekkora összegű adóalapot és adót szerepeltetett a gyógyszerértékesítései után. 

Lásd: Áfa tv. 77. § (4a) bekezdés, 367. §, 
Hatályos: 2024. november 29. napjától 

A szabály a teljesítést követően, a szerződés módosulása vagy megszűnése nélkül adott árengedmények kapcsán rögzíti, hogy a nyugtás vásárlások esetén is lehet alkalmazni az utólagos adóalap csökkentést, amennyiben az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia. Ennek azonban feltétele a nyugta adattartalmának módosítása.
A teljesítést követően, szerződés módosítása vagy megszüntetése nélkül adott árengedmény esetén akkor is csökkenthető utólag az adóalap, ha nyugtát állítottak ki az alapértékesítésnél. A módosítás indoka az, hogy a jogszabályhely jelenlegi szövege csak az Áfa tv. 77. § (1)–(2) bekezdésben foglaltak esetében engedi meg, hogy számlahelyesbítés, illetve érvénytelenítés nélkül lehessen adóalapot csökkenteni. Az új szabály értelmében, ha az ügylet teljesítését nyugta tanúsította, és a jogosultnak ellenértéket térítenek vissza, akkor a 77. § (3) bekezdés szerinti adóalap-csökkentés alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett gondoskodjon a nyugta adattartalmának módosításáról.

Az e-nyugta-szabályozással együtt kerül bevezetésre a nyugtával egy tekintet alá eső okirat, amely a nyugta módosítására, érvénytelenítésére szolgáló bizonylat. Az új szabályt olyan ügyletekre kell alkalmazni, amelyek teljesítési időpontja és az ellenérték visszatérítésének időpontja 2025.július 1. napjára vagy azt követő időpontra esik.

Lásd: Áfa tv. 78. § (2a) bekezdés
Hatályos: 2025. július 01. napjától 

A szürkegazdaság elleni küzdelem érdekében a szabály szűkíti azon esetek körét, amikor a megbízó helyett a közvetett vámjogi képviselő jogosult gyakorolni a termékimporthoz kapcsolódó levonási jogot. Ennek keretében az új előírások tartalmazzák az adólevonási jog engedményezésének feltételéül előírt, a közvetett vámjogi képviselő által végzendő partnerellenőrzés keretszabályait is.

Az Áfa tv. 145. § (2) bekezdése értelmében, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az import áfa megfizetésére a közvetett vámjogi képviselő kötelezett. Az Áfa tv. 120. § c) pontjából következően az import kapcsán a közvetett vámjogi képviselő által megfizetett vagy fizetendőként megállapított adó levonási joga az általános szabályok szerint megilleti az importáló adóalanyt (abban a mértékben, amilyen mértékben a terméket adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja). Az Áfa tv. 129. §-a lehetővé teszi, hogy az importáló adólevonási jogát az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője gyakorolja.

Az adólevonási jog engedményezésére az áfatörvény akkor biztosít lehetőséget, ha az importálót az adólevonási jog korlátozás nélkül megilleti, és e feltétel teljesüléséről az importáló nyilatkozik a közvetett vámjogi képviselőjének. Az Áfa tv. 157. § szerint, ha a közvetett vámjogi képviselő saját jogán rendelkezik az import áfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, akkor jogosult az import áfa önadózással történő rendezésére olyan esetben is, ha a megbízója (az importáló) nem rendelkezik önadózásra vonatkozó engedéllyel.

Ezek a szabályok áfafinanszírozási szempontból rendkívül kedvező helyzetet eredményeznek, azáltal, hogy a közvetett vámjogi képviselő ugyanabban a bevallásban vallja be az import vonatkozásában a fizetendő és a levonható áfát. Annak érdekében, hogy ezen szabályokkal ugyanakkor ne lehessen visszaélni, az Áfa tv. módosítása s további feltételekhez köti, hogy mely esetben kerülhet sor az adólevonási jog engedményezésére. Az adólevonási jog engedményezésének feltételévé válik az is, hogy az importáló bevallási kötelezettségét havi gyakorisággal teljesítő adóalany legyen, és e feltétel teljesüléséről az importáló nyilatkozzon a közvetett vámjogi képviselője felé. A bevallási gyakoriságra vonatkozó feltételnek a levonási jog keletkezésének időpontját magában foglaló adómegállapítási időszak vonatkozásában kell teljesülnie.

A feltételt nemcsak a havi bevallók, hanem a az áfabevallás-gyakorítási kérelem alapján havi áfabevallók is teljesítik. Kizárt az engedményezés, ha az importáló a levonási jog keletkezésének időpontját magába foglaló adómegállapítási időszakban az Art. szerinti kockázatos adózónak minősül. 
Ha az importáló megbízható adózónak minősül, az adólevonási jog engedményezésének nincs további feltétele. Azt, hogy az importáló megbízható adózónak minősül-e, a közvetett vámjogi képviselet ellátására vonatkozó szerződés időpontjában és a levonási jog keletkezésének időpontját magában foglaló adómegállapítási időszak tekintetében kell vizsgálni.

Ha az előbb említett időpontokban az importáló általános adózói státuszú, vagy nem minősül megbízható adózónak, akkor az adólevonási jog engedményezéséhez a közvetett vámjogi képviselőnek az őt megbízó importálója vonatkozásában partnerellenőrzést kell lefolytatnia, és az adólevonási jog csak akkor engedményezhető, ha a közvetett vámjogi képviselő által elvégzett partnerellenőrzés alapján adókockázat nem merül fel és a közvetett vámjogi képviselő a partnerellenőrzés eredményéről az adóhatóság felé adatszolgáltatást teljesít.

A partnerellenőrzést a közvetett vámjogi képviselet ellátására vonatkozó szerződés megkötése előtt, vagy ha a szerződés alapján több importálás történik, akkor havi rendszerességgel, a hónap utolsó napjáig el kell végezni. Nem kell a partnerellenőrzést elvégezni abban a hónapban, amikor az importáló képviseletében importálás nem történik. Folyamatos szerződés esetén tehát a szerződéskötést megelőzően és utána minden importálással érintett hónapban el kell végezni a partnerellenőrzést.

Az adóhatóság segíti a közvetett vámjogi képviselőket a partnerellenőrzés elvégzése során, egyrészt a partnerellenőrzés vizsgálati szempontjait a honlapján közzéteszi, másrészt a közvetett vámjogi képviselő kérelme (és az importáló hozzájáruló nyilatkozata) alapján az adóhatóság által nyilvántartott, az importálóra vonatkozó adatokról adatot szolgáltat. A hatályos szabályok szerint ahhoz, hogy a közvetett vámjogi képviselő a rá engedményezett adólevonási jogot gyakorolhassa – az adólevonási jog egyéb feltételein túl – szükséges egyrészt az, hogy rendelkezzen a nevére szóló, a megbízó importáló által kiállított nyilatkozattal arról, hogy az importálót az adólevonási jog korlátozás nélkül megilleti, másrészt a közvetett vámjogi képviselőnek nem lehet olyan jogállása, amely adólevonási jogát egyébként korlátozná.

A partnerellenőrzés elvégzésének tényéről és eredményéről a közvetett vámjogi képviselő haladéktalanul, de legkésőbb a szerződés megkötéséig és folyamatos szerződések esetén a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig elektronikus úton adatot szolgáltat a NAV részére. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. Adatszolgáltatás elmaradása esetén nincs adólevonási jog. 

Az importáfa-engedményezéssel kapcsolatos adókijátszás visszaszorításánál komoly problémát okoz az, hogy nem követhető, hogy a közvetett vámjogi képviselő bevallásában mely importok után gyakorolja az engedményezett levonásijogot (összesített számadat szerepel az adott bevallási sorban). Ennek orvoslása érdekében a közvetett vámjogi képviselő arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő bevallásában, amelyben a rá engedményezett adólevonási jogot gyakorolja, importonként nyilatkozni köteles: 

a)    az áru átengedéséről szóló vámhatóság általi értesítés számáról, vagy a termék szabad forgalomba bocsátása során az adófizetési kötelezettséget megállapító határozatszámáról, vagy a termék szabad forgalomba bocsátását igazoló kiegészítő árunyilatkozat számáról, 
b)    az importáló adószámáról, 
c)    az adó alapjáról és 
d)    d) az adó összegéről.

Lényeges kiemelni, hogy a nyomon követhetőség érdekében importonkénti nyilatkozattétel került előírásra, így a havi adatokat partnerenként nem lehet összevonni, viszont az nem elvárás, hogy az egyes importok tételeiről külön-külön kelljen nyilatkozni. 

Lásd: Áfa tv. 129. § (1), (1a)–(1d), (2) és (4)–(6) bekezdés, 368. §
Hatályos: 2025. március 01. napjától

A földgáz adóalany-kereskedők közötti értékesítése 2025. január 1-jétől a fordított adózás hatálya alá kerül, ezáltal ezen ügyetek tekintetében az adófizetésre kötelezett személlyé a földgázt beszerző adóalany-kereskedő válik. Az intézkedés célja az áfacsalások visszaszorítása.
A fordított adózás hatálya alá kerülő földgáz értékesítés tekintetében adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a szabály mind a termékértékesítő, mind a terméket beszerző adóalany vonatkozásában.
A Héa-irányelv 199a. cikk (1)bekezdés e) pontjában adott felhatalmazás alapján 2025.január 1-jétől 2026. december 31-éig fordított adózást írnak elő a gáz Közösség területén lévő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt hálózaton keresztüli, belföldön gazdasági célú letelepedéssel, annak hiányában lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező adóalany kereskedők közötti értékesítésére, ha az értékesítő és a beszerző is olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akitől adófizetés követelhető.

Az Áfa tv. 34. § (1) bekezdésének megfelelően a gáz Közösség területén lévő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt hálózaton keresztüli, adóalany kereskedőnek történő értékesítésének teljesítési helye akkor esik belföldre, akkor keletkezik az ügylet után Magyarországon adófizetési kötelezettség, ha az adóalany kereskedő beszerző gazdasági célú letelepedési helye, ennek hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. A belföldön keletkező adót az Áfa tv.139. §-a alapján eddig is a beszerző, belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kellett fizetnie olyan esetekben, amikor az értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

A 2025. január 1-jén hatályba lépő jogszabály-módosítás alapján viszont már akkor is a beszerző adóalany kereskedőnek kell Magyarországon az adót megfizetni, ha az értékesítő rendelkezik itt gazdasági célú letelepedéssel, illetve annak hiányában lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, feltéve, hogy az értékesítő is adóalany kereskedőnek minősül. És feltéve, hogy a beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany, és nincs olyan jogállása (pl. alanyi adómentesség), amely alapján tőle adófizetés ne lenne követelhető.
Az Áfa tv. 34. § (2) bekezdése alapján adóalany kereskedő az, aki a gáz, hő- vagy hűtési energia, valamint villamos energia tovább értékesítésével főtevékenységként foglalkozik, és akinek saját felhasználása (fogyasztása) e termékekből elhanyagolható mértékű. 

A módosítás a fordítottan adózó gázkereskedelmi ügyletek körét meghatározott belföldi ügyletekkel bővíti, azáltal, hogy kimondja: az adót a termék beszerzője fizeti, ha adóalany-kereskedő – gáz Közösség területén levő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt hálózaton keresztül – gázt értékesít adóalany-kereskedő részére. Ezáltal a módosítás következtében akkor is a fordított adózás szabályai szerint kell eljárni, ha a gázt a belföldi adóalany-kereskedő részére belföldön letelepedett adóalany-kereskedő értékesíti.

Az Áfa tv. 2025. január 1-jétől az ilyen ügyletekre azáfabevallás részeként adatszolgáltatási kötelezettséget is előír, amely alapján az értékesítőnek és a beszerzőnek is nyilatkoznia kell az alábbi adatokról:
•    a termék beszerzőjének/értékesítőjének adószáma,
•    a termékértékesítés teljesítésének időpontja,
•    az értékesített/beszerzett termék forintban meghatározottadóalapja,
•    az értékesített/beszerzett termék köbméterben meghatározott mennyisége.

A belföldi fordított adózást bevezető jogszabály-módosítások 2025. január 1-jén lépnek hatályba, és egy átmeneti rendelkezés alapján azon ügyletek esetében kell először alkalmazni azokat, amelyek teljesítési időpontja 2025. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik. Ha azonban a terméket beszerző adóalanynak a fizetendő adót az Áfa tv. 60. §-a alapján 2025. január 1-jét megelőzően kellene megállapítania (például mert még 2024-ben kézhez veszi a számlát), akkor az adót még az értékesítő köteles fizetni abban az esetben is, ha az ügylet teljesítési időpontja 2024. december 31-ét követő időpontra esik.

Átmeneti rendelkezés vonatkozik az előlegfizetéssel érintett ügyletekre is, amelynek értelmében, ha az értékesítéshez fizetett előleg jóváírásának, kézhezvételének időpontja (az adókötelezettség keletkezésének Áfa tv. 59. §-a szerinti időpontja) 2025. január 1. napját megelőző napra esik, akkor az előleg jóváírására, kézhezvételére tekintettel fizetendő adót az értékesítő fizeti, a beszerzőnek az adófizetési kötelezettsége pedig ilyen esetben az adóalapnak az előleg adót nem tartalmazó összegével csökkentett része után keletkezik. 

Lásd: Áfa tv. 142. (1) bekezdés k) pont, (9) bekezdés, 369. §, 6/C. melléklet
Hatály: 2025. január 01.napjától

Egyre népszerűbbek a virtuális térben nyújtott különböző események, különböző oktatások, konferenciák vagy akár kiállítások, sportesemények. Ezen virtuális szolgáltatások specialitására tekintettel a Héa-irányelv is módosult, mely szerint új szolgáltatási teljesítési hely-szabály került meghatározásra a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport vagy más hasonló események online közvetítése esetére.
A  jelenleg hatályos Áfa tv. szerint a különféle kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekkel, rendezvényekkel (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) kapcsolatos szolgáltatások(adóalany igénybe vevők esetén kizárólag a belépést biztosító szolgáltatások) teljesítési helye az a hely, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik, tehát ezeket a szolgáltatásokat azon a helyszínen kell adóztatni, ahol a szolgáltatás fizikailag ténylegesen megvalósul. 

2025-től, ha a részvétel távolról, online hozzáféréssel, tehát virtuálisan és nem fizikai jelenléttel történik, a teljesítés helye az a hely lesz, ahol a szolgáltatást igénybe vevő adóalany, valamint nem adóalany gazdasági céllal letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye van.

Lásd: Áfa tv. 42. § (2) bekezdés, 43. § (3) bekezdés. 
Hatályos: 2025. január 01. napjától

Közösségi jogszabályi előírás alapján 2025. január 1-jétől kezdi meg működését a kisvállalkozásokra vonatkozó különösszabályozás, az úgynevezett SME-rendszer (Special Scheme for Small Enterprises), amely a kisvállalkozások közösségi héa-mentességének adminisztrációját hivatott megkönnyíteni az adózók és az adóhatóságok számára egyaránt. 
A belföldi alanyi adómentesség 12 millióforintos értékhatárát nem emelte a jogalkotó.
2025. január 1. előtt a kisvállalkozások csak abban a tagállamban járhattak el alanyi adómentes adóalanyként, ahol gazdasági céllal letelepedtek. Ez azt jelentette, hogy minden olyan, a letelepedésüktől eltérő tagállamban, ahol terméket értékesítettek, szolgáltatást nyújtottak nyilvántartásba kellett vetetniük magukat, és teljesíteniük kellett az áfakötelezettségeket, például áfabevallást kellett benyújtaniuk, áfát kellett fizetniük (kivéve például, ha a tagállami szabályozás erre a vevőt, a szolgáltatást igénybe vevőt kötelezte).
2025. január 1-jétől az Európai Unióban székhellyel rendelkező adóalany – meghatározott feltételek mellett – a letelepedésétől eltérő tagállamban is választhatja az alanyi adómentességet, úgy, hogy ehhez kizárólag a letelepedése szerinti tagállamban kell nyilvántartásba vetetnie magát.
Az új szabályozás értelmében tehát 2025. január 1-jétől
•    egyrészt a belföldön székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel (a továbbiakban együtt: székhellyel) rendelkező adóalany a Közösség olyan másik tagállamában teljesített ügyleteiben is eljárhat alanyi adómentes adóalanyként, amely tagállamban nem telepedett le, és amely tagállam adómentességet biztosít a kisvállalkozások számára,
•    másrészt a Közösség másik tagállamában székhellyel rendelkező adóalany belföldön végzett tevékenységére akkor is választhatja az alanyi adómentességet, ha belföldön nem telepedett le.
Mindkét esetben feltétel, hogy
•    az adóalany göngyölített éves nettó árbevétele ne haladja meg az adott tagállamban meghatározott tagállami küszöbértéket, és
•    a göngyölített uniós éves nettó árbevétele ne haladja meg a 100 000 eurót. 
Nem feltétel azonban, hogy 
•    az adóalany a székhelye szerinti tagállamban is alanyi adómentességet alkalmazzon.

Az új szabályozás szerint a Közösség területén kívül székhellyel rendelkező adóalany nem választhat alanyi adómentességet, akkor sem, ha a Közösség területén állandó telephelye vagy szokásos tartózkodási helye van.  
A határon átnyúló alanyi adómentesség választása opcionális, egy vagy több tagállamban is alkalmazható. Ennek megfelelően a különös áfaszabályok a következőképp alkalmazhatók:
•    csak a letelepedés helye szerinti tagállamban,
•    csak a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam(ok)ban,
•    a letelepedés helye szerinti tagállamban és az adóalany által választott más tagállam(ok)ban.

Az adóalanyok főszabály szerint adólevonási jogot gyakorolhatnak a más tagállamban teljesített olyan ügyleteikhez kapcsolódó belföldi beszerzéseik vonatkozásában, amely ügyleteket, ha belföldön teljesítenének, akkor azok adólevonásra jogosító ügyletnek minősülnének. A pontosítás egyértelművé teszi, hogy az adólevonási jog ezen jogcímen akkor gyakorolható belföldön, ha az adóalany sem az említett ügylet (amelyhez a beszerzés kapcsolódik) teljesítési tagállamában, sem belföldön nem választott alanyi adómentességet (akár rendelkezik belföldön székhellyel, akár nem). 

A belföldön alanyi adómentességet választott adóalany nem gyakorolhat adólevonási jogot azon belföldi beszerzési ügyletei vonatkozásában sem, amelyeket olyan, más EU-s tagállamban teljesített ügyleteihez használ fel, amely érintett másik tagállamban egyébként nem választott az alanyi mentességnek megfelelő adómentességet. 

A belföldön székhellyel rendelkező, más tagállamban alanyi adómentességet választott adóalany naptári negyedévente az Áfa tv-ben előírt adatszolgáltatást köteles teljesíteni elektronikus úton az állami adó- és vámhatóság részére, amelynek alapvető célja az adóalany árbevételeinek uniós szintű, tagállami bontásban történő nyomon követése, annak érdekében, hogy a határon átnyúló adómentesség alkalmazási feltételeinek folyamatos teljesülése könnyebben ellenőrizhető legyen. Továbbá már a mentesség választására irányuló ún. előzetes nyilatkozat is tartalmazza – többek között – az adóalany tárgyévi, a nyilatkozat benyújtásáig megszerzett árbevételi adatait, minden tagállam tekintetében, tagállami bontásban.

Mindezekre tekintettel a pontosítás rendezi, hogy amennyiben az előzetes nyilatkozat benyújtása és az alanyi adómentesség alkalmazásának kezdete
– azonos naptári negyedévbe esik, akkor az adómentesség alkalmazásának kezdetét követő első adatszolgáltatásban (a duplikáció elkerülése érdekében) nem kell feltüntetni azon árbevételeket, amelyeket már az előzetes nyilatkozatban is figyelembe vettek;
– eltérő, egymást követő naptári negyedévbe esik, akkor az adómentesség alkalmazásának kezdetét követő első adatszolgáltatásban (az árbevételi adathiány elkerülése érdekében) fel kell tüntetni azon árbevételeket is – minden tagállam tekintetében, tagállamonkénti bontásban –, amelyeket az előzetes nyilatkozatban nem vettek figyelembe.

A módosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy a már benyújtott adatszolgáltatás korrekciója (akár hiba feltárása, akár az árbevételek bármely okból történő utólagos módosulása teszi szükségessé) lehetséges, mégpedig a helyes adattartalmú, teljes adatszolgáltatás ismételt benyújtásával.

Lásd: Áfa tv. 195. § (6) bekezdés, 195/H. § (3) bekezdés; 195/A. § (10)–(11) bekezdés, 195/D.  121. § a) pont; 195/B. § (6)–(8) bekezdés, 195/C. § (1) bekezdés, 195/D. §
Hatályos: 2025. január 01. napjától

2025-től olyan megoldás lép hatályba ezért, hogy az az adóalany, aki (amely) a Közösség bármely tagállamában alanyi adómentességet választ, nem alkalmazhatja az import egyablakos rendszert. Ezzel párhuzamosan azonban indokolt, hogy az import távértékesítés is beletartozzon az alanyi adómentességbe. A módosítás ezt követi le.
2025-től az EU-ban székhellyel rendelkező adóalanyoknak lehetőségük van arra, hogy bizonyos feltételek mellett ne csak a székhelyük szerinti, hanem bármelyik más tagállamban is alanyi adómentességet válasszanak. Ezzel összhangban (letelepedési helyétől függetlenül) egy alanyi adómentességet választó áfaalany nem választhatja az import távértékesítési ügyletei utáni adózás tekintetében az ún. import egyablakos rendszert (a továbbiakban: iOSS), tekintettel arra, hogy ezek egymást kizáró jogintézmények. Ez utóbbinak indoka az, hogy ne állhasson elő olyan helyzet import távértékesítés esetén, hogy se az importra, se az importált termék távértékesítésére vonatkozóan ne kelljen áfát fizetni.
Rögzíti a törvény, hogy az adóalanyt, akár belföldön, akár az EU más tagállamában található a székhelye, nem illeti meg az import egyablakos rendszer belföldi választásának a joga, ha belföldön vagy más tagállamban alanyi adómentes minőségben jár el. Ezzel párhuzamosan azonban szükséges, hogy az import távértékesítés is beletartozzon az alanyi adómentességbe. Ebből az is következik, hogy a belföldi alanyi adómentesség választására jogosító bevételi értékhatárba bele kell számítani a belföldön teljesített import távértékesítés adó nélküli ellenértékét. Továbbá, tekintettel arra, hogy az import távértékesítés az alanyi adómentesség hatálya alá tartozik, az adóalany nem vonhatja le az ezen ügylet teljesítéséhez beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő adót.

Tekintettel arra, hogy a belföldi alanyi adómentesség hatálya csak a belföldi teljesítési helyű ügyletekre terjed ki, a külföldi ügyletekre önmagában nem, ezért a külföldi teljesítési helyű ügyletekre történő utalás kikerül a belföldi alanyi adómentességre vonatkozó szabályokból. A külföldön teljesített ügyletekre azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyeket a teljesítési hely szerinti állam ezekre előír.

Lásd: Áfa tv. 188. § (3) bekezdés h) pont, 193. § (1) bekezdés a) és d) pont, 195. § (2), (3) és (4) bekezdés, 257/G. § (3) bekezdés, 253/P. § (6) bekezdés, 253/Q. § (7) bekezdés
Hatályos: 2025. január 02-től

A családi otthonteremtés és általában a lakhatás elősegítése, illetve az építőipari beruházások, ezáltal pedig maga a gazdaság ösztönzése érdekében az új építésű lakóingatlanok (legfeljebb 150 m2 hasznos alapterülettel rendelkező társasházi lakás vagy legfeljebb 300 m2 hasznos alapterületű családi ház) értékesítésére vonatkozó kedvezményes 5 százalékos áfamérték alkalmazhatósága további 2 évvel, 2026. december 31-éig meghosszabbodik. Ehhez kapcsolódóan – a korábbi átmeneti szabályt szintén 2 évvel meghosszabbítva – átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy az 5 százalékos áfamérték 2030. december 31-éig alkalmazható mindazon ingatlanok értékesítésére, amelyek esetében
a) az építési engedély 2026. december 31-éig véglegessé vált;
b) az Étv. hatálya alá tartozó esetekben az egyszerű bejelentést legkésőbb 2024. szeptember 30-án megtették; vagy
c) a Méptv. hatálya alá tartozó esetekben az egyszerű bejelentést 2026. december 31-éig tudomásul vették.

Az adómérték-változások esetén általános adójogi megítélésnek megfelelően, amennyiben 2026. december 31-éig részteljesítés vagy előlegfizetés történik, akkor az még kedvezményes, 5 százalékos áfamértékkel adózik, míg a fennmaradó, az átmeneti rendelkezéssel nem érintett, ezen időpontot követően átadott összeg már az általános, 27 százalékos áfakulcs hatálya alá esik.

Lásd: Áfa tv. 371. §, Áfa tv. 3. számú melléklet I. rész 50–51. sor
Hatályos: 2025. január 01-től

Az eltérő kerekítési módszerek nehézkessé tették az áfa rendszerében az egyes adatszolgáltatások (például online számlaadat-szolgáltatás) adatainak és a bevallás egyes sorainak összevetését. Ez azt eredményezte, hogy adateltérés esetén nem volt egyértelműen megállapítható, hogy az eltérés az eltérő kerekítésből vagy bevallási hibából származik, ami nehézséget okozott mind az adózóknak, mind pedig az adóhatóságnak. Az adateltérések az eÁfa rendszerben kitöltött bevallások benyújtását is akadályozták. 

A bevallás továbbra is ezer forintban marad, csupán az adatszolgáltatás (jelentés) részletezését kell forintban meghatározva teljesíteni. A befogadott számlákról szóló jelentést a hatálybalépéstől kezdve forintban, nem pedig ezer forintra kerekítve kell teljesíteni.

Lásd: Áfa tv.  10. számú melléklet
Hatályos: 2025. január 01-től

A fordított adózás hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékű jog átruházása, egyes gabonatermékek és olajos magvak értékesítése, valamint egyes vas- és acélipari termékek értékesítése tekintetében a fordított adózás az uniós rendelkezésekkel összhangban 2026. december 31-éig tartható fenn. Erre tekintettel az Áfa törvény módosítása kimondja az érintett rendelkezések 2027. január 1-jével történő hatályon kívül helyezését.

Lásd: Áfa tv. 268. § g) pont gu) alpont
Hatályos: 2027. január 01-től