Szálláshely-szolgáltatás
A turisztikai jelleg a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vendégnek ideiglenes jelleggel, idegenforgalmi körben biztosítanak szállást. A források kifejezetten rögzítik, hogy valamennyi olyan ügylet kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásként azonosítható, amelynek keretében az ingatlan bérbeadására idegenforgalmi körben kerül sor, vagyis amikor a szálláshely biztosítása turisztikai jellegű. Ennek következménye, hogy hiába tekinthető a szolgáltatás a mindennapi nyelvben „bérbeadásnak”, az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontjában biztosított adómentesség nem alkalmazható.
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás sokszor kiegészítő szolgáltatásokkal együtt valósul meg, ezért a kapcsolódó szolgáltatások áfarendszerbeli kezelése kulcskérdés. Alapvetően különbséget kell tenni a szálláshely-szolgáltatáshoz kapcsolódó önálló értékkel bíró és önálló értékkel nem bíró szolgáltatások között. E logika gyakorlati lényege, hogy azokat az elemeket, amelyek a szálláshely-szolgáltatás adóalapjába tartoznak, a szállással azonos adómértékkel terheli.
Az „alapcsomag” kérdésköre
Az „alapcsomag” tipikusan olyan elemekből állhat, amelyek a szállás biztosításának „csomagárában” benne foglaltak, és amelyek nélkül a szolgáltatás az adott szolgáltatónál nem vehető igénybe. Ilyen lehet, ha a szállás díja szükségképpen magában foglalja a reggelit, vagy ha a szolgáltató által üzemeltetett medence és szauna használata külön díj felszámítása nélkül, automatikusan a szállás ellenértékének részeként jelenik meg. Az alapcsomagba sorolt elemeknél az a döntő, hogy a vendég a szállás ellenértékéért cserébe kapja meg a lehetőséget, akkor is, ha a lehetőséget ténylegesen nem használja ki.
Az „alapcsomag” szemlélete ugyanakkor nem vitamentes.
A Kúria a Kfv.I.35.348/2017/7. számú ügyben hozott ítéletében nem osztotta az e tekintetben irányadó, a jelen cikkben eddig közölt, kifejtett álláspontot. Ez arra figyelmeztet, hogy a „mi tartozik a szállás adóalapjába” kérdésben a szolgáltatói üzleti modell, a szerződéses feltételek és a számlázási gyakorlat összhangja különösen fontos.
Az alapcsomagon felül rendelhető szolgáltatások ezzel szemben önálló jellegűek. Ezek megtartják önálló teljesítés jellegüket, nem képezik részét a szálláshely-szolgáltatás adóalapjának, és tételesen fel kell tüntetni őket a számlában. Például
- a minibárból történő fogyasztás,
- az éttermi vendéglátás,
- a masszázsszolgáltatás,
- a szállásadó által szervezett programok és sportpályák használatának díja.
A gyakorlati következmény az, hogy
míg a szállás és az alapcsomag elemei kedvezményes adómértékkel adózhatnak, addig a kiegészítő szolgáltatásokra az adott tevékenységhez kapcsolódó általános vagy egyéb kedvezményes szabályok irányadók.
A szolgáltató ugyanakkor választhat alanyi adómentességet. Az értékhatár éves, év közben kezdett tevékenység esetén az értékhatár az éves értékhatár időarányosan számított összege. Az alanyi adómentesség választásáról az adóalanyként történő bejelentkezéskor kell nyilatkozni.
A bizonylatolási kötelezettség a szálláshely-szolgáltatásnál akkor is fennáll, ha a szolgáltató alanyi adómentes. A vendég kérésére számlát kell adni, ha pedig a vendég számlát nem kér, és az ellenértéket nem átutalással fizeti meg, továbbá a fizetés legkésőbb a távozáskor megtörténik, nyugtát kell kiállítani. A szálláshely-szolgáltatási tevékenységet végzők nyugtaadási kötelezettségüket pénztárgéppel kötelesek teljesíteni, ide nem értve a falusi szálláshely-szolgáltatást. Alanyi adómentes minőségben kibocsátott számlán egyértelműen jelezni kell, hogy az áfa felszámítása az alanyi adómentesség választása miatt marad el.
A közvetítő platformok használata nem változtat azon, hogy a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást a szállásadó nyújtja a vendég felé.
A közvetítőt jutalék illeti meg, amelyről a számlát a szállásadó felé bocsátja ki, miközben a vendég felé a szolgáltatásról a bizonylatot a szállásadónak kell kibocsátania.
(Cikkünket teljes terjedelmében az ÁFA Módszertani Szemle májusi számában olvashatják)