Ez a tartalom 2132 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az önszámlázás esetén alkalmazandó devizaárfolyam

Az adóhatóság által közzétett tájékoztató arra hívja fel a figyelmet, hogy az önszámlázás révén kiállított bizonylat adattartalmi szempontból nem különbözhet attól a bizonylattól, melyet alapesetben, azaz önszámlázás hiányában az ügyletet teljesítő adóalany maga bocsátana ki az adott ügyletről.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 159. § (1) bekezdése értelmében az adóalany (ha az Áfa tv. másként nem rendelkezik) a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról köteles számla kibocsátásáról gondoskodni a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, feltéve, hogy az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet.
Előbbi kötelezettségének ugyanakkor az adóalany az Áfa tv. 160. § (1) bekezdése értelmében nemcsak saját maga, hanem – megbízása alapján és képviseletében – az általa választott meghatalmazott útján is eleget tehet, az Áfa tv. 161. § (1) bekezdése alapján pedig a számlakibocsátást érintő meghatalmazotti minőségben akár maga a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője is eljárhat.

A fenti jogszabályi rendelkezések együttes olvasata alapján tehát az adóalany az Áfa tv. 159. §-a szerinti, az általa megvalósított ügylettel összefüggő számlakibocsátási kötelezettségének nem kötelezett ténylegesen saját maga eleget tenni, hanem annak teljesítését – előzetes írásbeli megállapodás alapján – egy általa választott meghatalmazottnak, és ilyenként akár a vevőnek/szolgáltatást igénybevevőnek is átengedheti.

Szükséges kiemelni ugyanakkor, hogy a fent említett önszámlázás ténye (vagyis amennyiben a vevő/szolgáltatást igénybevevő a részére teljesített ügylettel összefüggésben maga bocsát ki számlát) kizárólag a bizonylatot fizikai értelemben véve kibocsátó adóalany személyét illetően eredményez változást az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésben említett főszabályhoz (ti. amikor a számlakibocsátásra a termékértékesítő/szolgáltatást nyújtó részéről kerül sor) képest, melyből következően az említett bizonylat [az Áfa tv. 169. § l) pontjában előírt „önszámlázás” kifejezés szerepeltetésétől eltekintve] adattartalmi szempontból nem különbözhet attól a bizonylattól, melyet alapesetben, azaz önszámlázás hiányában az ügyletet teljesítő adóalany maga bocsátana ki az adott ügyletről.

A fenti rendezőelvet, valamint azon tényt figyelembe véve, hogy az áthárított adó az Áfa tv. 169. § k) pontja értelmében a számla kötelező adattartalmi elemének minősül, és annak forintban történő feltüntetését az Áfa tv. 172. §-a abban az esetben is megkívánja, ha a számlán található egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek, megállapítható az, hogy önszámlázás esetén is az adóalap (adó) forintban történő megállapításához azon árfolyamot szükséges alapul venni, mely az ügyletet teljesítő adóalanyra nézve irányadónak tekinthető.

Amennyiben tehát az ügylet adóalapja külföldi pénznemben kifejezett, és az ügyletet teljesítő adóalany – például – az Áfa tv. 80. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a Magyar Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett árfolyam alkalmazásáról tett előzetes bejelentést, az önszámlázást végző adóalany abban az esetben is ezen árfolyamot kötelezett figyelembe venni az adóalap (adó) összegének forintban történő meghatározása során, ha a saját maga vonatkozásában egyébként ettől eltérő árfolyam – például az Áfa tv. 80/A. § szerinti, az Európai Központi Bank által az Áfa tv. 80. § (1) bekezdése szerinti időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam – alkalmazását választotta.

[Nemzetgazdasági Minisztérium NGM/37547/2017. Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály, Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2161870435/2017. Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály]

(Megjelent az Adó- és Vám Értesítő 2017/13-14. számában.)