Behajthatatlan követelés áfa visszatérítése esetén fizetendő kamat

A NAV honlapján már több tájékoztató megjelent arról, hogy éppen mi az irányadó eljárás a behajthatatlan követelések áfatartalmának visszatérítése, mint adóalap csökkentés jogintézmény tekintetében. Számos ágazatban a körbe tartozás még most is jelentős, ezért célszerű és érdemes foglalkozni a kérdéskörrel, már csak azért is, hogy a behajthatatlanságból fakadó veszteségeket, legalább azok áfájának visszatérítésével, mérsékelni lehessen.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 77. § (7) – (11) bekezdései, 259. § 3/A. §, 332.§, 342. § és 349. § alapján azt kell kiemelni, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után fizetendő áfa alapja utólag, bizonyos feltételekkel csökkenthető, ha a vevő a termék vagy szolgáltatás ellenértékét nem egyenlítette ki. Az adóalap önellenőrzéssel, a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték vagy részellenérték adót nem tartalmazó összegével korrigálható. 

Az újabb módosítás 2021. június 10-én lépett hatályba, viszont azokban az esetekben is alkalmazható, amikor 2016. január 1. és 2021. június 10. közé esik a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontja (Áfa tv. 349. §). Az adóalap-csökkentésre főszabály szerint a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után keletkező adó megállapításához való jognak az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény szerinti elévülési idején belül van lehetőség, önellenőrzés keretében.

2021. június 10-étől azonban az adóalany az állami adó- és vámhatósághoz benyújtott kérelem útján érvényesítheti a behajthatatlan követelésre eső, általa megfizetett adó visszatérítését, ha a behajthatatlan követelésként történő elszámolásra alapot adó ok az elévülési idő eltelte után következik be (Áfa tv. 257/L. §).

Az erre vonatkozó kérelmet akkor lehet benyújtani, ha az adóalap-csökkentés Áfa tv. 77. § (7) bekezdés a), c) h), i) pont (9) és (11) bekezdésben meghatározott feltételei teljesülnek, a vevő értesítésére vonatkozó feltétel kivételével. További feltétel, hogy a behajthatatlan követeléskénti elszámolásra alapot adó ok bekövetkezésétől a kérelem benyújtásáig legfeljebb egy év telt el. 

Az adóvisszatérítési kérelem akkor nyújtható be – akár 2021. június 10-én folyamatban levő ellenőrzés alatt is – ha az az ok, ami a behajthatatlan követeléskénti elszámolásra alapot ad

• 2021. június 10-én vagy utána következett be, vagy
• 2021. június 10-e előtt következett be, de legkorábban 2020. június 10-én vált behajthatatlanná. Ebben az esetben a kérelmet 2021. december 7-éig lehet benyújtani, mely határidő jogvesztő. (Áfa tv. 351. §)

Meg kell említeni azt az esetet is, amikor különös eljárás keretében van lehetőség a Nemzeti Adó-és Vámhivatal területileg illetékes szervéhez kérelmet előterjeszteni és közvetlenül a közösségi jogra való hivatkozással az igényt érvényesíteni, azaz adóalap csökkentést kérni.  Ez főleg azok esetében lehet irányadó, ahol pl. az eredeti követelés teljesítésének időpontja 2015. december 31. előtti, vagy a követelés 2020. június 10. előtt vált behajthatatlanná.  Ezt a kérelmet elvileg a kérdéses ügyről szóló EUB döntést követően 180 napon belül lehet benyújtani. A részletszabályokat az adózás rendjéről szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Art.) 196. § határozza meg. 

Behajthatatlan követelések áfatartalmának visszatérítése - a vonatkozó joggyakorlat

Bár a 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa irányelv) erre lehetőséget biztosított, 2020. január 1- ig a magyar áfa törvényi szabályozás nem rendelkezett a behajthatatlan követelés esetében az adóalap csökkentési lehetőségről. 

Ezt a hiányosságot kívánta az adóhatóság az Art. 1. §-ra hivatkozással támasztott többletfeltételekkel pótolni. Törvényi előírás hiányában az adózók az irányelv közvetlen hatályára hivatkozva, majd az Európai Unió Bíróságának a C-292/19. számú döntését követően élhettek ezzel a lehetőséggel. 

A PORR végzés egyértelműsítette, hogy a Héa irányelv 90.cikkének (2) bekezdésében „említett eltérési lehetőség csak arra irányul, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy küzdjenek a fizetendő összegek behajtásával kapcsolatos bizonytalansággal szemben, és nem azt a kérdést szabályozza, hogy nemfizetés esetén el lehet-e tekinteni az adóalap-csökkentéstől.” „Ugyanis azon lehetőség elismerése, hogy a tagállamok ilyen esetben bármely héaalap-csökkentést kizárjanak, ellentétes lenne a héa-semlegesség elvével, amelyből többek között az következik, hogy az államkincstár érdekében adóbeszedőként eljáró vállalkozást teljes egészében mentesíteni kell azon gazdasági tevékenysége során fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól, amely maga is héa-köteles.” [22-23. pont] Azt is kifejtette, hogy „az a helyzet, amelyet az adósnak a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségei végleges csökkentése jellemez, nem minősíthető a Héa irányelv 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „nemfizetésnek”. [25. pont]  

Ami az ügyben az adóhatóság érvelését illeti, hogy a költségvetést kár érte, mert az adós felszámolása következtében elesett attól a lehetőségtől, hogy visszakövetelje azt, – melyet egyébként a perben az adóhatóság nem is igazolt, – azért nem állta meg a helyét, mert az Európai Unió Bírósága álláspontja szerint az irányelvből következően az állam nem szedhet be több adót, mint amennyit „az állam javára adóbeszedőként eljáró vállalkozás” beszedett. 

A felülvizsgálati kérelem kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó előadásának elbírálása során a Kúria a következőkre volt tekintettel. Az Európai Unió Bírósága a C-387/16. sz. ügy 25. pontjában általános jelleggel fogalmazta meg, hogy ha a héa-különbözet adóalany számára történő visszatérítése észszerű határidőn túl történik, a közös héa-rendszer semlegességének elve megköveteli, hogy az adóalany terhére a szóban forgó összegek rendelkezésre nem állása okán így keletkezett pénzügyi veszteség késedelmi kamat fizetésével ellentételezésre kerüljön. 

Uniós héa-szabályozás hiányában az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni a késedelmi kamatok fizetésének feltételeit, különösen e kamatok mértékét és számításának módját, mindazonáltal tiszteletben tartva az adósemlegesség elvét. 

Az Art. 65.§-ának a késedelmi kamatra vonatkozó visszaigénylés időpontjához rendelt általános előírásai az Európai Unió Bírósága által megfogalmazottak mentén keletkeztek. Azonban az Art. az Európai Unió Bírósága döntése alapján keletkezett visszatérítési igény esetében az általános szabályoktól eltérő speciális rendelkezést tartalmaz. 
A 196.§ (6) bekezdésében azt mondja ki, hogy az adóhatóság kamat fizetési kötelezettsége az adó megfizetésének napjától a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat véglegessé válásának napjáig áll fenn. Az Art. ezen rendelkezésének tehát nem tulajdonítható az az adóhatósági értelmezés, miszerint kizárólag a behajthatatlanság megállapításától terhelné alperest a kamatfizetés kötelezettsége.  (Kúria, Kfv.I.35.520/2020/7)

Látható, hogy a behajthatatlan követelések áfavisszatérítésre vonatkozó jogintézmény immár jobban illeszkedik az uniós elvárásokhoz, ám kétségkívül jelentős adminisztrációs terhet és a biztos adóellenőrzés következményét vetíti a lehetőséggel élni kívánó adóalanyokra. 

Mindezzel együtt javasolt a lehetőségek érvényesítése, mégha azok útja sokszor rögös és nehézkes is.