Egy kialakult és jól működő viszonyrendszerben a kapcsolati tőke megtestesülő erőforrást jelenthet, amely segíti az adóalanyok közötti összetettebb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, hozzájárulva mindkét oldalon az üzleti sikerekhez. A kapcsolat szorossága is meghatározó a gazdasági szereplők között, amely értelemszerűen hasznos lehet mindaddig, ameddig a rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között mozog. A baj akkor jelenik meg, amikor valamelyik félnek likviditási gondjai merülnek fel és fizetésképtelenné válik, akár önhibáján kívül is. Ekkor az addig stabil üzleti kapcsolat rövid idő alatt működési és likviditási kockázattá válhat. Ettől kezdve pedig már nem teljesülnek újabb ügyletek, az éves szintű üzleti elképzelés pedig jelentősen devalválódhat.
A gazdasági társaságok összefonódása során számtalan variáns alakulhat ki, azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy az összefonódás során független vagy nem független felek között jönnek létre a gazdasági események, ügyletek.
Független felek
Független felek esetében a társaságok között nincs olyan tulajdonosi, rokoni vagy ügyvezetői kapcsolat, amely lehetővé tenné az egyik fél számára a másik társaság döntéseinek befolyásolását. A felek üzleti döntéseiket önállóan hozzák meg, egymástól független gazdasági szereplőként működnek.
Nem független gazdasági szereplők
A nem független gazdasági szereplők között jellemzően olyan tulajdonosi, családi vagy ügyvezetői kapcsolat áll fenn, amely lehetőséget teremthet az üzleti döntések és az alkalmazott árak befolyásolására. A kapcsolt felek közötti ügyletek esetében fennállhat annak a kockázata, hogy az alkalmazott ár eltér a szokásos piaci ártól, amely az adókötelezettségek alakulására is hatással lehet. Természetesen szoros személyes kapcsolat kialakulhat független felek között is, azonban ez nem egyenértékű a rokoni vagy családi szálak összefonódásával. Ebből következően a nem független felek között annak az elsődleges vizsgálata szükséges, hogy a felek között törvényi megközelítéssel létrejön vagy nem a kapcsolt vállalkozási jogviszony.
Kapcsolt vállalkozási viszony többek között többségi befolyás, közvetett tulajdonosi kapcsolat vagy ügyvezetői egyezőség alapján jöhet létre. Az adótörvények változásával már a magánszemély vagy egyéni vállalkozó és cég is lehet kapcsolt vállalkozási jogviszonyban. A többségi befolyás vizsgálata során a családtagok tulajdonrészei is összeadódnak. A Tao. törvény 4. § 23. pont a) – c) bekezdései rögzítik a közvetlen, illetve a közvetett többségi befolyáson alapuló kapcsolt vállalkozási viszony fennállására vonatkozó rendelkezéseket. A kérdés megítélése során irányadó továbbá a Ptk. is.
A Ptk. 8:2. § (1) bekezdése szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik. A befolyással rendelkező akkor rendelkezik meghatározó befolyással, ha a jogi személy tagjaként vagy részvényeseként
jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel, azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek a Ptk. 8:2. (2) bekezdés értelmében.
Az azonos ügyvezetés esetében a Tao. törvény 4. § 23. pontja értelmében 2015. január 1-jei hatállyal kiegészült egy új f) alpont szerinti tényállással. Ennek értelmében 2015-től kapcsolt vállalkozásnak minősül az adózó és más személy abban az esetben is, ha köztük az ügyvezetői kör egyezőségére tekintettel megvalósul a döntő befolyásgyakorlás az üzleti és pénzügyi politikára.
A kapcsolt vállalkozásra vonatkozó bejelentést meg kell tenni az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Kormányrendelet (Aig. vhr.) 16. § (4) bekezdés b) pontja értelmében. A kapcsolt vállalkozások közötti jogviszonyt az első szerződéskötést követő 15 napon belül, valamint a kapcsolt vállalkozási viszony megszűnését a megszűnést követő 15 napon belül kell az adóhatósághoz bejelenteni.
A kapcsolt vállalkozási esetében a jogviszony bejelentésére kötelezettek:
- a cégbejegyzésre kötelezett jogi személyek, egyéni cégek (26T201T Bejelentő és változásbejelentő B02 lap 7. sor);
- a cégbejegyzésre nem kötelezett jogi személyek, nonprofit szervezetek, külföldi vállalkozások, tulajdonostársak közössége, a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyontömeg, valamint csoportos adóalanyiság esetén a csoport (26T201-es Bejelentő és változásbejelentő B02-es lap 14. sor);
- a bíróság (törvényszék) által nyilvántartott civil szervezetek (26T201CSZ Bejelentő és változásbejelentő B02 lap 13. sor);
- az adóköteles tevékenységet folytató törzskönyvi jogi személyek (26T201TSZ Bejelentő és változásbejelentő A1 lap 6. sor).
A bejelentéskor meg kell adni a kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát. Erre vonatkozóan irányadó még a transzferárra vonatkozó, vagyis a szokásos piaci ár meghatározására és az ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeket is tartalmazó 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet. A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek önmagukban jogszerűek, ugyanakkor fokozott adóhatósági ellenőrzési kockázattal járhatnak, ezért különösen fontos a megfelelő dokumentáció és a szokásos piaci ár alkalmazása.
Jogszabály által elismert együttműködési formák
Külön adójogi érdekesség, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek fokozott adóhatósági figyelem alá eshetnek, ugyanakkor bizonyos esetekben a jogszabályok kifejezetten lehetőséget biztosítanak speciális együttműködési formák kialakítására. Ez pedig a csoportos adóalanyiság, amikor a csoporton belüli gazdasági társaságok, kizárólag csak nem független felek lehetnek, azaz csak kapcsolt vállalkozások. A csoportos adóalanyiság nem jelenti a cégek közötti tényleges cégjogi egyesülést, de az Áfa és a Tao. területén az összefonódást már igen.
Törvényi oldalról irányadó az Áfatörvény 8. §, amely a csoportos adóalanyiságot részletezi, a (1) bekezdés a következőket rögzíti:
8. § (1) Azok az adóalanyok,
a) akiknek (amelyeknek) gazdasági célú letelepedési helyük belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van belföldön, és
b) akik (amelyek) együttesen kapcsolt vállalkozások,
csoportos adóalanyiságot hozhatnak létre.
A csoportos adóalanyiság létrejötte engedélyköteles, tehát előzetesen a NAV tudtával és beleegyezésével jöhet létre. A csoport tagjai a hivatkozott jogszabályhely értelmében egymás között gazdasági tevékenységet nem folytathatnak, önálló áfaalanynak a továbbiakban nem minősülnek, ebből következően a csoporton kívüli cégekkel folytatott gazdasági tevékenységeik tekintetében egyetlen adóalanyiságuk létezik. A leírtakból következően a csoportos áfaalanyiság a tagok számától függetlenül egyetlen speciális áfaalanyiságot eredményez, viszont a tagok tekintetében az együttes jogok és kötelezettségek az irányadóak.
A csoportos áfaalanyisághoz hasonlóan a társasági adó esetében is lehetőség nyílik a csoportos adóalanyiság létrehozására nem független, tehát kapcsolt felek között, ugyanakkor némileg szigorúbb szabállyal.
Ebben a Társasági adótörvény (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról) 2./A. §-a ad iránymutatást.
2/A. § (1) Belföldi illetőségű adózónak minősül legalább két, a (2) bekezdésben meghatározott személy által létrehozott csoportos társasági adóalany.
(2) a) a csoporttagok között a (3) bekezdésben meghatározottak szerinti kapcsolat áll fenn,
(3) A csoportos társasági adóalany tagjai olyan adózók lehetnek, amelyek között
a) olyan, a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő közvetlen többségi befolyás áll fenn, amelynek keretében az egyik csoporttag, leendő csoporttag a másik csoporttagban, leendő csoporttagban vagy más személy a csoporttagokban, leendő csoporttagokban legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik, vagy
b) olyan, a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő közvetett többségi befolyás áll fenn, amelynek keretében az egyik csoporttag, leendő csoporttag a másik csoporttagban, leendő csoporttagban vagy más személy a csoporttagokban, leendő csoporttagokban legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik, azzal, hogy a köztes jogi személy szavazati jogát csak akkor lehet a benne befolyással rendelkezőnél figyelembe venni, ha a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik.
A társasági adó esetén tehát, amennyiben az érintettek csoportos adóalanyiságot hoznának létre, akkor nem elég a többségi befolyás, mivel a többségi befolyás limitálva van, azaz el kell érnie legalább a törvény szerinti 75%-ot.