Nyilvánvalóan az EPR szempontjából a raklapot csomagolóanyagként kell megvizsgálni és amennyiben a raklap valóban csomagolóanyagnak minősül, akkor a raklap a jellegét tekintve lehet egyszeri felhasználású, amikor a funkcióját is tekintve terméket szállítanak vele, vagy saját célú felhasználású, de csomagolóanyagként lehet az irányát tekintve forgalomba hozatal is. Amennyiben egyszeri felhasználású, akkor lehetséges verzió az is, hogy már az első felhasználását követően, mint csomagolószer hulladékká válik, de az is elképzelhető, hogy a raklap újból felhasználható lesz.
Az egyszeri felhasználás során a csomagolásra tekintettel meg kell fizetni az EPR díjat a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján, amikor a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozót vagy az első saját célú felhasználót terheli.
Ugyanez vonatkozik az újbóli felhasználás eseteire is, melynek a lényege, hogy minden egyes esetben felmerül a díjfizetési kötelezettség, azaz valamennyi újbóli használat és forgalomba hozatal eseteiben a raklap, mint csomagolóanyag külön-külön egyszeri felhasználásnak minősül, amely díjfizetési kötelezettséget von maga után.
Törvényi oldalról viszont irányadó a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer részletes szabályairól szól 80/2023. Kormányrendelet 22/C. §, melynek alapján a csomagolószerek eseteiben nem kell EPR díjat fizetni (az első felhasználás kivételével), amennyiben az érintett cég esetünkben a raklapot újbóli felhasználóként nyilvántartásba helyezését kéri az Országos Hulladékgazdálkodási Hatóságnál. Amennyiben a bejelentés és a nyilvántartásba vétel megtörtének, akkor attól kezdve újrahasználható csomagolószerként a gazdálkodó mentesül az EPR díjfizetési kötelezettség alól.
Ami a selejtezés és „házilag” történő javítás kérdéseit illeti: A selejtezés feltételezhetően nem keletkeztet csomagolást, ebből következően nincs EPR díjfizetési kötelezettség. A házilagos javítás sem esik EPR díjfizetési kötelezettség alá.