A tagi kölcsön és a pótbefizetés

A számvitelben sokszor találkozunk olyan szituációval, amikor a cégek finanszírozásához a tulajdonosoknak különböző forrásokat kell igénybe venniük. Az alábbiakban azt a két esetet taglaljuk, amikor a tulajdonosok saját pénzből próbálják megoldani a finanszírozást. Legismertebb megoldás erre a tagi kölcsön, de van olyan helyzet, amikor a pótbefizetés intézményét kell alkalmazni.

Tagi kölcsön

Ebben az esetben maguk a tulajdonosok próbálnak már év közben első körben fedezetet nyújtani azon céges kiadásokra, amelyekre a jegyzett tőke nem elegendő. Erre ugye tipikusan (de nem kizárólag) kezdő vállalkozások esetén az első években lehet szükség, amíg a vállalkozás nem termel bevételt, vagy termel, de a gazdálkodása még veszteséges.

A tagi kölcsönről, mint minden más kölcsönről is szerződést kell kötnie a feleknek, ami történhet írásban és szóban is. Azért szokás írásba foglalni ezt a fajta ügyletet is, mert a felek közti vita esetén célszerű előre rögzíteni az alábbiakat:

• kölcsönnyújtás időpontja,
• kölcsön összege,
• kölcsönnyújtás feltételei (pl. mire fordítható az, vagy hogy a társaságnak a kapott kölcsön után kell-e, illetve milyen mértékű kamatot mikor kell fizetnie),
• a kamatszámítás módszere,
• a kölcsön visszafizetésének, illetve törlesztésének időpontja(i),
• késedelem esetén a késedelmi kamat mértéke stb.

A tagi kölcsönt is mint minden más kölcsönt is, a kötelezettségek között, azaz a 4-es számlaosztályban kell nyilvántartani.

A kötelezettségek fajtái egyébként az alábbiak lehetnek:

• Hátrasorolt: eredeti futamideje az öt évet meghaladja, és visszafizetése meghatározhatatlan vagy jövőbeni eseménytől függ
• Hosszú lejáratú: a tárgyévet követő év után lesznek csak esedékesek
• Rövid lejáratú: fordulónapot követő egy éven belül esedékesek (vagy ami nem esedékes, de várhatóan teljesítjük)

Tehát attól függően, hogy mely fenti kategóriába esik futamidő szerint a kapott kölcsön, így könyveljük a kettős könyvvitelben:
T 38. Bank vagy Pénztár / K 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek vagy 45. Rövidlejáratú kötelezettségek
Visszafizetését pedig így:
T 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek vagy 45. Rövidlejáratú kötelezettségek / K 38. Bank vagy Pénztár
Év végén a mérlegkészítés során a hosszú lejáratú tagi kölcsönök közül át kell sorolni a következő évben esedékes törlesztő részletek összegeit a rövid lejáratú kötelezettségek közé. Ennek könyvelése nem kötelező, de a mérlegben mindenképpen a rövid lejáratú kötelezettségek csoportban kell szerepeltetni.

Az év végi zárás során még egy fontos teendőre hívnám fel a figyelmet. Ha a cég a társasági adó hatálya alá tartozik, és annak megállapításánál a jövedelem-(nyereség) minimum alkalmazását választja, akkor a tagi kölcsön napi átlagos állománya növekedésének 50%-ával köteles növelni a jövedelem-(nyereség) minimum alapját.

A tagi kölcsön egyébként akár kamatmentes is lehet, amely esetben a tagnál nem keletkezik jövedelem és adófizetési kötelezettség sem.

Ha a kölcsönt nyújtó tag a társaság munkavállalója, ügyvezető vagy személyesen közreműködő tagja, a nyújtott kölcsönből származó kamatjövedelem nem önálló tevékenységből származó adó- és járulék köteles jövedelemnek minősül.
Ha a tag nem ügyvezető, illetve nem személyesen közreműködő tag, a nyújtott kölcsön kamata egyéb jövedelemnek minősül, amely után személyi jövedelemadó, illetve szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség keletkezik.

A fizetett kamat összegét a kifizetés időpontjában a pénzügyi ráfordítások között kell elszámolni az alábbiak szerint:
T 872 Fizetendő kamatok / K 38. Bank vagy Pénztár

A tagi kölcsönt végső soron el is lehet engedni, viszont a magánszemély tag által nyújtott tagi kölcsön elengedése az 1990. évi XCIII. törvény 11.§ (1) bekezdés c) pontja alapján ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget von maga után, melynek mértéke 18%, és melynek megfizetésére a cég lesz kötelezett. Ebben az esetben egyébként 30 napon belül az AVBA nyomtatványt kell kitölteni. Ha nem magánszemély tag, hanem egy másik cég a tulajdonosa, aki a kölcsönt nyújtó fél, akkor nem lesz illetékfizetési kötelezettség, mivel a gazdálkodó szervezetek közötti követelés-elengedés mentes az ajándékozási illeték alól.
Az elengedett kötelezettséget a társaságnál egyéb bevételként kell kimutatni, ami ezáltal adóalapot növelő tényező:
T 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek vagy 45. Rövidlejáratú kötelezettségek / K 96. Egyéb bevételek

A tagi kölcsönnel egyébként semmilyen probléma sincs, amennyiben csak időszakosan áll fenn, és annak visszafizetése záros határidőn belül megtörténik.

Akkor lehet belőle gond, ha huzamos ideig (akár több évig) és nagy összegű tagi kölcsön van a cégben, aminek összege esetleg évről-évre még növekszik is.

Hiszen akkor joggal kérdezheti az adóhatóság, hogy minek üzemeltet valaki egy veszteséges céget több éven keresztül. Illetve az is kérdéseket vethet fel, ha a magánszemély oldaláról ennek a kölcsönadott pénznek nincs fedezete (pl. mindössze minimálbéres jövedelemmel rendelkező egyén hogyan és miből adhatott kölcsönt?).

Pótbefizetés

A veszteséges cégeknél általában saját tőke probléma is felmerül év végén, ami miatt viszont már a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:189. § (2) bekezdése szerint a tagoknak határozniuk kell pótbefizetés előírásáról, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosításáról vagy a törzstőke leszállításáról; mindezek hiányában a társaság átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell elhatározni. A taggyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon belül végre kell hajtani.
A Ptk. 3:99/A. §-a szerint a társasági szerződésben a pótbefizetésről rendelkezni kell, tehát nem lehet azt elrendelni, ha nem engedi meg. Szoktam tanácsolni, hogy e miatt célszerű minden gazdálkodónak átnéznie a társasági szerződését, és szükség esetére ezt a pontot mindenképpen belevenni. Ez alól egyetlen kivétel van, mégpedig az egyszemélyes társasági formák (kft., rt.) esetén mondja azt a törvény, hogy a pótbefizetés elrendelése történhet tagi határozattal is.

A pótbefizetés annyiban különbözik a tagi kölcsöntől, hogy az nem keletkeztet kölcsön jogviszonyt a tag és a társaság között.

A pótbefizetést a mérlegben a tagi kölcsönnel ellentétben nem a kötelezettségek között kell nyilvántartani, hanem lekötött tartalékként a saját tőke része lesz. Nem kell visszafizetni a pótbefizetést, amennyiben elrendelésének oka nem szűnt meg, vagyis a társaság változatlanul veszteségesen működik. Ugye a tagi kölcsönt a kölcsönszerződés alapján vissza kell fizetni.
A pótbefizetés könyvviteli elszámolása, ha az pénzben történik, a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg kell, hogy megtörténjen:
T 38. Bank vagy Pénztár / K 414 Lekötött tartalék

Pénztől eltérő eszközben is lehet pótbefizetést juttatni a cégnek, amelynek elszámolása a tulajdonosok által elfogadott piaci értékéken, az eszköz átvételekor történik az alábbiak szerint:
T 1-3 Eszközök, követelések / K 414 Lekötött tartalék

A pótbefizetés visszafizetésének könyvelése pénz esetén szintén a pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg történik:
T 414 Lekötött tartalék / K 38. Bank vagy Pénztár

Ha más eszközben történik a pótbefizetés visszafizetésének elszámolása, akkor pedig az eszköz piaci értékén, az eszköz átadásakor könyvelendő. Ilyenkor természetesen az eszközkivezetés lépései ugyanúgy történnek mintha azt az eszközt értékesítettük volna.