Szakterületek:

  • társadalombiztosítás
  • járulék
  • bérszámfejtés

Ez a tartalom 376 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A társadalombiztosítási kötelezettségekkel összefüggő 2023. január 1-jétől hatályos változások

2023. 05. 10.

A 2023-as év beköszöntével is számos adózással, foglalkoztatással, társadalombiztosítási kötelezettséggel összefüggő jogszabály módosul. Talán még mindig nem késő áttekinteni a legfontosabb változásokat.

Biztosítási kötelezettség

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Tbj.) 6. § (1) bekezdésének a) pontja (amely a törvény alkalmazásában munkaviszonynak tekintendő jogviszonyokat veszi sorra) egy új személyi körrel a szolgálati jogviszonyban, tisztjelölti szolgálati jogviszonyban, rendvédelmi tisztjelölti szolgálati jogviszonyban állókkal bővül.

Ennél azonban lényegesen fontosabb változás a Tbj. 17. § (2) bekezdésének c) ponttal történő kiegészítése, amely alapján a biztosítás nem terjed ki a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 4. pont 4.51. alpontja szerinti munkaviszonyra vagy díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb (megbízási szerződés, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási szerződés alapján létrejött) jogviszonyra.

A rendelkezés alapján tehát nem biztosított az belföldinek nem minősülő személy, aki a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítvány által fenntartott vagy egyéb felsőoktatási intézménnyel fennálló munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, feltéve, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszonnyal összefüggésben magyarországi tartózkodása a 30 napot nem haladja meg.

Egyszerűsödnek a biztosítási jogviszony megszűnésének bejelentésére vonatkozó szabályok.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. számú mellékletének 3.2. pontja értelmében nem kell a biztosítás megszűnését 8 napon belül a ’T1041-es nyomtatványon bejelenteni akkor, ha a munkáltató a törvény 50. szakasza szerinti havi (08-as) adó- és járulékbevallásban feltünteti a biztosítási jogviszony megszűnésének időpontját.

Ebben az esetben a NAV az adózó által közölt bevallási adatok alapján a biztosítási jogviszony megszűnéséről szóló bejelentést hivatalból e pontban foglaltaknak megfelelően elvégzi, amelyet a 6. pont alapján továbbít az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának, és erről a foglalkoztatottat valamint a foglalkoztatót értesíti. Az állami adó- és vámhatóság a biztosítási jogviszony megszűnésének bejelentését nem pótolhatja, ha a foglalkoztatottnak a foglalkoztatóval egyidejűleg több biztosítási jogviszonya áll fenn.

A 3.4. alpontja alapján amennyiben a munkáltató, kifizető a 3.2. pont szerinti bejelentési kötelezettségét nem teljesítette, és az adózóról nyilvántartást vezető szerv – ideértve különösen a cégnyilvántartást, egyéni vállalkozói nyilvántartást, civil szervezetek névjegyzékét vezető szervet – által nyilvántartott adatok alapján jogutód nélkül megszűnt, az elmulasztott bejelentési kötelezettséget az állami adó-és vámhatóság hivatalból pótolja a jogutód nélküli megszűnés időpontjáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, amelyről elektronikus úton adatot szolgáltat az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartása részére.

Ebben az esetben a biztosítási jogviszony megszűnésének vélelmezett időpontja a munkáltató, kifizető megszűnésének időpontja, amelyről az adóhatóság a természetes személyt értesíti.

Ez utóbbi rendelkezés az egyéni vállalkozó halála vagy gondnokság alá helyezése esetén akkor alkalmazható, ha az egyéni vállalkozó özvegye, örököse vagy törvényes képviselője nem jelenti be törvényi határidőn belül a tevékenység folytatását.

Határozott idejű foglalkoztatás esetén a bejelentést egyidejűleg a biztosítás kezdetére és a jogviszony megszűnésére vonatkozóan is teljesíteni kell legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, de még a foglalkoztatás megkezdése előtt. A jogviszony megszűnése időpontjának módosulása vagy a határozott időtartam határozatlan időtartamra változása esetén e törvény változás-bejelentésre vonatkozó szabályai az irányadók.

És végül, amennyiben a munkáltató végelszámolás, felszámolás, illetve kényszertörlési eljárás alatt áll, akkor a 3.2. alpont szerinti foglalkoztatottak biztosítási jogviszonya megszűnésének bejelentésére a végelszámoló, felszámoló, valamint a Bérgarancia biztos kötelezett.

Széles Imre Tb szakértő "A társadalombiztosítással összefüggő 2023-as kötelezettségek" című videós összefoglalóját megtekintheti az Adópraxis Videótárban!

 
 

A munkáltató fogalmának kiterjesztése

A Tbj. 4. § 1. pontja egy új 10. alponttal egészül ki. E szerint az 1. ponttól eltérően az Mt. szerinti munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő foglalkoztatás, vezénylés esetén – kivéve, ha a foglalkoztatott személy a tevékenységet egyidejűleg más biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján látja el – az eredeti munkáltató (szerződő), akkor is, ha az érintettek úgy állapodnak meg, hogy a biztosított munkabérét, egyéb juttatásait az teljesíti, ahol a biztosított ideiglenesen foglalkoztatva van, azzal, hogy a felek egymás között olyan adatátadási, elszámolási módszert működtetnek, amely lehetővé teszi, hogy az eredeti munkáltató (szerződő) a járulékkal összefüggő adókötelezettségét teljesítse.

A rendelkezés a foglalkoztató személyét pontosítja arra az esetre, amikor a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történik a foglalkoztatás. Ide tartozik a szolgálatteljesítésre más szervhez vezényelt személyek esete is. Ezekben az esetekben foglalkoztatónak az eredeti munkáltató minősül akkor is, ha az érintett munkáltatók úgy állapodnak meg, hogy a munkavállaló munkabérét és a kapcsolódó társadalombiztosítási kötelezettségeket az a munkáltató teljesíti, amelynél ideiglenesen foglalkoztatva van, kivéve, ha a vezényelt biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít a tényleges szolgálatteljesítés helye szerinti szervvel. A feleknek egymás között olyan adatátadási, elszámolási módszert kell működtetniük, amely lehetővé teszi, hogy az eredeti munkáltató a járulékkal összefüggő adókötelezettségét teljesítse.

Egyéni vállalkozók járulékfizetési kötelezettségének változása

Ami a járulékfizetési kötelezettséget illeti, az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok (Tbj. 40. §) kerültek átírásra. Már előjáróban megállapíthatjuk, hogy a jogszabályi hely tartamának az újrafogalmazása az általános szabályok szerint adózó egyéni vállalkozó kötelezettségeit érdemben nem érintik.

Esetükben főszabály szerint továbbra is a kivét marad a járulék alapja, és a minimum kötelezettséget is az eddigi szabályok szerint kell majd megállapítani, illetve bevallani.

Az átalányadózó vállalkozókat illetően a Tbj. említett 40. § (2) bekezdése a következők szerint rendelkezik.
Az Szja tv. szerinti átalányadózást alkalmazó biztosított egyéni vállalkozót havonta terhelő társadalombiztosítási járulék alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pont szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben járulékalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt.
Mindezt a (3) bekezdés – amely értelemszerűen nem csak az átalányadózókra vonatkozik – azzal egészíti ki, hogy a biztosított egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulékának alapja havonta legalább a minimálbér.

A változtatást az indokolta, hogy jelen szabályok szerint – ha a bevétel rendszertelenül keletkezik – a minimum járulékfizetésre kötelezett átalányadózó egyéni vállalkozó – az éves minim járulékalapot egyébként meghaladó – adóköteles jövedelme szerinti járulékalapjánál akár lényegesen magasabb összeg után köteles járulékfizetésre.

A Tbj. 40. § (4) bekezdése értelmében nem terheli a minimális járulékfizetési kötelezettséget az erre kötelezett egyéni vállalkozót arra az időtartamra, amely alatt
a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül,
b) gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekek otthongondozási díja, illetve az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
c) csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül,
d) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
e) fogvatartott,
f) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

Amennyiben a fent meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

És továbbra sincs kötelezett minimális járulék fizetésére az egyéni vállalkozó, amennyiben rendelkezik heti 36 órás foglalkoztatással vagy nappali tagozatos tanuló, illetve hallgató.  

Egyéni vállalkozók szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettségének változása

A járulékfizetéssel párhuzamosan – és azzal lényegében megegyező módon – módosultak az egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adófizetési szabályai is.

A változás ebben az esetben is elsődlegesen az átalányadózót érinti.  

Az átalányadózó egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adóalapja a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho. tv.)  6. § (2) bekezdése értelmében az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben adóalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt, azzal, hogy az adóalap nem lehet kisebb az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összegnél, azaz havonta legalább a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százalékánál.

Mivel az adó és a járulékalap meghatározása negyedéves adatokból történik, így kézenfekvő, hogy ennek megfelelően módosul a bevallás is.

Változás az átalányadózó egyéni vállalkozó bevallási kötelezettségében

A Tbj. (2a) bekezdése, illetve a Szocho. tv. 19. § (2) bekezdése értelmében    az Szja tv. rendelkezései szerint átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó
• a társadalombiztosítási járulékot az Art.-ban meghatározottak szerint
• a tárgynegyedév hónapjainak szociális hozzájárulási adóját - figyelemmel a 6. § (2) bekezdésének rendelkezésére - havonkénti bontásban
a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg.

A nem átalányadózó egyéni vállalkozó változatlanul havi bevallásra, illetve járulék- és adófizetésre kötelezett.

Egészségügyi szolgáltatási járulék

Visszatérve a járulékfizetésre: az egészségügyi szolgáltatási járulék összege 2023-tól havi 9.600 forintra nő.

Ugyanakkor a Tbj. 71. § (7) bekezdésének a módosítása révén a külföldi biztosítási jogviszonnyal rendelkező adózónak nem kell visszamenőlegesen és folyamatosan kérnie az egészségügyi szolgáltatási járulék törlését az adóhatóságtól.

Széles Imre (2023-05-10)

Adózási Módszertani Szemle + Adópraxis előfizetés megrendelése

Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunkat!