Ez a tartalom 2233 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés alkalmazhatósága

Az adóhatóság az adózói gyakorlat egységesítése érdekében tájékoztatót tett közzé a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés alkalmazhatóságáról. Cikkünkben ezen szabályozásról olvashat.

Vevői készlet alatt a gyakorlatban egy vevői raktárt értünk, melynek lényege, hogy egy másik tagállambeli adóalany termékét a vevő raktárába betárolják, és a felek között a Közösségen belüli termékértékesítés abban az időpontban teljesül, amikor a terméket a vevő a raktárból fizikailag kitárolja, és csak azon termékek vonatkozásában, amelyeket a vevő ténylegesen kitárol. A vevői készlettel kapcsolatos egyszerűsítés lényege abban áll, hogy az eladónak nem kell a vevői készlet helye szerinti más tagállamban adóalanyként bejelentkeznie (a vevői készlet fenntartása miatt), és ott a saját vagyon áthelyezésre tekintettel Közösségen belüli termékbeszerzés címén, majd a belföldi értékesítés miatt adófizetési kötelezettséget teljesítenie, hanem az eladó egy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést teljesít a saját tagállamában, amely után – mint Közösségen belüli termékbeszerzés után – a vevő a fizetendő adót a vevői készlet helye szerinti saját tagállamában állapítja meg.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 22. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be – a 19. § értelmében – ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a tagállamból maga vagy – javára – más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.

Az Áfa tv. 22. § (3)–(5) bekezdései tárgyalják a vevői készlet céljára történő terméktovábbításra vonatkozó alapvető szabályokat. A 22. § (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlete céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1) bekezdéshez fűződő joghatás akkor nem áll be, ha a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba, valamint a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas. A 22. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a vevői készletből terméket beszerzőre áll be.

Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés a) pontja értelmében tehát a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítő szabály alkalmazhatóságának egyik feltétele, hogy a terméknek a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett értékesítője a vevői készletből történő értékesítéssel kapcsolatban ne minősüljön Magyarországon nyilvántartásba vett adóalanynak.

Kérdésként merült fel, hogy az „ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba” feltétel teljesül-e abban az esetben, ha az adóalanykénti nyilvántartásba vétel (regisztráció) alapjául szolgáló múltbéli, lezárt termékértékesítést követően egy új, a vevői készlet szabályainak egyebekben mindenben megfelelő tranzakció történik.

A kérdés alapjául szolgáló konkrét esetben egy más tagállambeli adóalany Magyarországon adóalanyként regisztrált egy adott típusú termék belföldi értékesítésével kapcsolatban. E társaság egy új termékcsoport értékesítését tervezi Magyarországon: egy magyar adóalany kft. részére szállítana

terméket a kft. (vevő) által bérelt raktárba. A termékek tulajdonjoga a raktárból történő vevő általi lehívás időpontjáig a társaságnál marad (vevői készlet konstrukció). A kétfajta (azaz a regisztrációval érintett, valamint a vevői készlet konstrukcióban megvalósítandó) termékértékesítés között nincs kapcsolat, mind az értékesített termék, mind az értékesítés módja, mind a vevő személye különbözik a két esetben.

Abban az esetben, ha egy, a regisztráció alapjául szolgáló ügyletektől független, az értékesített termékre, az értékesítés módjára, a vevő személyére is figyelemmel új tranzakcióról beszélhetünk, akkor a vonatkozó törvényi előírások alapján elmondható, hogy az említett feltételnek megfelel az a más tagállami adóalany is, akit valamely Magyarországon teljesített ügyletével kapcsolatban – legyen az akár szolgáltatásnyújtás, akár termékértékesítés – korábban belföldön adóalanyként nyilvántartásba vettek.

A vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés alkalmazhatóságát nem zárja ki továbbá az a körülmény sem, hogy a magyar regisztrációs adószámmal rendelkező külföldi eladó magyar adószáma alatt már teljesített termékértékesítést Magyarországon az új termékcsoport vonatkozásában (mert például az adott esetben nem teljesült a vevői készletre vonatkozó valamennyi feltétel), tekintve, hogy a regisztrációra nem ezen új értékesítésekre tekintettel került sor. Az ilyen adóalany dönthet úgy, hogy a jövőben külföldi adószáma alatt Közösségen belüli adómentes termékértékesítésként kezeli a vevői készletből történő lehívásokat, amennyiben a vevői készletre vonatkozó további feltételek is fennállnak.

[NGM Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály NGM/4980-1/2017.; NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3527934210/2013]