Szokványos eset, hogy a vevő a terméket az interneten keresztül rendeli meg egy webshopot üzemeltető vállalkozástól. Általános ügymenetnél a webshop a hozzá beérkezett megrendelést a rendelkezésére álló árukészletéből elégíti ki, a megrendelt terméket kivételezi raktárkészletéből, majd azt az általa megbízott fuvarozó kiszállítja a vevő által megadott címre, vagy átvételi pontra.
A „drop-shipping” értékesítési modell esetében a vevő által megrendelt terméket a webshopot üzemeltető adóalany nem tartja raktáron, hanem azt a megrendelés alapján beszerzi egy másik vállalkozástól (gyártó, vagy forgalmazó) és értékesíti tovább a vevő részére.
A terméket a webshop beszállítója adja fel a webshop vevőjének nevére szóló rendeltetéssel.
Gyakori eset, hogy a webshop részére értékesítő adóalany szolgáltatásokat is nyújt a webshop részére (pl. a termék csomagolása, fuvarozás megszervezése, adminisztráció, stb.).
A „drop-shipping” értékesítési modell adójogi minősítését az ügyleti elemek, ügyleti jellemzők alapján kell elvégezni.
A „drop-shipping” értékesítést modell adójogi minősítése
Az ügylet minősítését meghatározó ügyleti jellemző, hogy a „drop-shipping” értékesítési konstrukcióban a terméket kétszer értékesítik egymást követően, először a gyártó, illetve forgalmazó a webshopot üzemeltető adóalany felé, majd ezt követően a webshopot üzemeltető adóalany a végső fogyasztó részére.
Tehát a „drop-shipping” konstrukcióban ugyanazt a terméket egymást követően kétszer értékesítik, azonban csak egyszer fuvarozzák.
Első értékesítés a webshop szállítója és a webshop között valósul meg, a második értékesítés a webshop és a megrendelője között. Nyilvánvaló, hogy a webshop akkor tud teljesíteni a megrendelője felé, ha a beszállítója felé már teljesített. Tehát a webshop beszerzésének meg kell előznie az értékesítését.
Lényeges körülmény az is, hogy a termék mozgatására nem kétszer, hanem csak egyszer kerül sor. Ugyanis a webshop szállítója a terméket nem a webshopnak szállítja le, hanem a webshop megrendelőjének.
A „drop-shipping” értékesítési konstrukció adójogi szempontból értékelve ún. láncértékesítés, mivel a terméket többször értékesítik, de azt csak egyszer fuvarozzák el, annak mozgatása a láncban lévő első értékesítőtől (a webshop szállítója) közvetlenül a láncban lévő utolsó vevőhöz (a terméket a webshoptól megrendelő személy) történik.
A láncértékesítésben az egyes szereplők minősége a következő:
- a webshop szállítója az ún. első értékesítő, aki (amely) a láncban csak értékesít;
- a webshop az ún. közbenső szereplő, aki (amely) a láncban beszerez és értékesít;
- a webshop vevője az ún. végső beszerző, aki (amely) a láncban csak beszerez.
A közösségi szabályozásnak megfelelően az áfatv. nem tartalmaz olyan kitételt, hogy láncértékesítésben kizárólag áfaalanynak minősülő személy vehet részt. Ilyen jellegű kitétel egyébként is értelmetlen lenne. Ebből adódóan a „drop-shipping” értékesítési konstrukcióban végrehajtott második értékesítés is a láncértékesítését részét képező értékesítés, függetlenül attól, hogy a webshop vevője nem tekinthető áfaalanynak. Amennyiben a webshop vevője nem áfaalany, akkor ennek megfelelően adójogi értelemben vett közösségi termékbeszerzést nem valósít meg vásárlásával, ezáltal a beszerzett termékkel kapcsolatban fizetendő áfa megállapítására nem lehet kötelezett, kizárólag végső fogyasztóként viseli a rá áthárított áfát. Ennek következtében az ő szempontjából korántsem mindegy, hogy a webshop milyen adómérték alapján hárítja át rá az általános forgalmi adót.
A következőkben azt tételezzük fel, hogy a „drop-shipping” értékesítési modell keretében a webshop az Európai Unió valamely tagállamában szerzi be a megrendelője által beszerzett terméket.
Az ügylet adójogi minősítéséhez mindenképpen tudni kell, hogy a webshop szállítója melyik tagállamból adja fel a terméket, valamint azt a webshop érdekében hova fuvarozza el.
Ugyanis, ha a webshop beszállítója a terméket a feladási hely szerinti tagállam területére fuvarozza el, akkor mind a webshop beszállítója, mind a webshop értékesítése ezen tagállam területén adóztatható.
Ezzel szemben bekövetkezhet a Közösségen belüli távértékesítés adójogi tényállása, amelyet az áfatv. 12/B. § (1) bekezdése definiál.
Alapvetés, hogy ilyen ügyletnek kizárólag termékértékesítés tekinthető.
Közösségen belüli távértékesítés során a termék olyan értékesítése valósul meg, amikor a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, vagy javára más végzi – ideértve az értékesítő közvetett részvételével történő feladást, fuvarozást is – a Közösség egy olyan tagállamából, amely eltér attól a tagállamtól, amelyben a feladott, illetve fuvarozott termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy a következő feltételek is teljesülnek:
- a termék értékesítése
- olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, akinek (amelynek) beszerzése, mint termék Közösségen belüli beszerzése után nem kell adót fizetnie, vagy
- bármely más nem adóalany személy, szervezet részére történik; és
- az értékesített termék
- nem új közlekedési eszköz, illetve
- nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem, vagy nem.
Teljesítés helyének jelentősége
A teljesítés helye határozza meg, hogy az áfatv. tárgyi hatálya alá tartozó ügyletet általános forgalmi adó tekintetében melyik tagállamban lehet adóztatni, vagy az EU egyetlen tagállamában sem adóztatható.
Tekintettel arra, hogy a „drop-shipping” modellben három szereplős láncértékesítés valósul meg, ezért a teljesítés helyét a láncértékesítésekre vonatkozó speciális szabályok figyelembevételével kell meghatározni.
A láncértékesítések részét képező értékesítéseknél a teljesítés helyét az áfatv. 27. §-ában foglalt szabályok alapján kell meghatározni.
Az áfatv. 27. § (1) bekezdése szerint a 26. §-ában foglalt szabály kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható. Az áfatv. 26. §-a szerint a teljesítés helye a termék feladási helye, illetve a fuvarozás megkezdésének helye. Az áfatv. 27. § (2) bekezdésének első fordulata azt a vélelmet állítja fel, ha a közbenső szereplő (jelen esetben a webshop) végzi a termék küldeménykénti feladását (fuvarozását), vagy javára más végzi, akkor úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetve arra másnak, beszerzőként adott megrendelést.
Az áfatv. 27. § (2) bekezdésének második fordulata értelmében ez a vélelem megdönthető, ha a közbenső szereplő (jelen esetben a webshop) közölte a részére terméket értékesítővel (jelen esetben a szállítójával) a számára az által a tagállam által megállapított adószámot, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák.
Az áfa tv. 27. § (3) bekezdése értelmében
a) azon értékesítés(ek), amely(ek) megelőzi(k) azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;
b) azon értékesítés(ek), amely(ek) követi(k) azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
Tegyük fel, hogy a webshop (mint közbenső szereplő) nem regisztrál áfaalanyként a feladás helye szerinti tagállamban!
Ekkor a webshop hiába minősül fuvaroztatónak, a teljesítés helyének a rendeltetés helyét kell tekinteni. Ugyanis az ún, mozgatásos értékesítésnek a webshop szállítója által teljesített termékértékesítést kell tekinteni, amelynél a teljesítés helye a fuvarozás megkezdésének helye, s a webshop értékesítése ezt követi, ezért arra az áfatv. 27. § (3) bekezdés b) pontja vonatkozik.