A felek a kölcsönszerződésben érvényesen kötöttek-e ki 2,5%-os kamatot, vagy ebben az esetben is a jegybanki alapkamat + 5%-os kamatfizetés mellett kellett volna a szerződést megkötniük?
A kérdés szerinti esetben léteznie kell írásba foglalt kölcsönszerződésnek, amelyben a rögzítettek az irányadóak, illetve az, hogy a benne foglaltak megvalósultak-e vagy sem. Bár a Ptk.-ban a szerződés szabadsága biztosított, ennek ellenére a szerződést körültekintően kell megkötni és belefoglalni mindazt, amely a kölcsönszerződés esetében a felektől elvárható. Így pl. a kölcsön nagyságát, a futamidőt, a lejárat napját, a fizetés és visszafizetés módját és a kérdésben foglalt a kamattal való rendelkezést is. A futamidő meghatározásánál ügyelni kell a kölcsön visszafizetésének idejére, ugyanis, ha az adós vállalkozás a szerződésben meghatározott időben nem tud törleszteni, a kölcsönszerződést módosítani kell. A módosításhoz pedig szükség van a taggyűlés előzetes jóváhagyó határozatára.
A kamat összegének meghatározása azért is fontos, mert nem lehet indokolatlanul alacsony, vagy éppen magas azzal, hogy a mindenkori MNB-alapkamat + 5% alkalmazása nem kifogásolható.
Annak azonban nincs akadálya, hogy kamatmentes kölcsön nyújtása történjék. A kamat elengedése vagy különbözete viszont a vállalkozás bevételét jelenti, mint ahogy az is, hogy esetünkben a különbözet a vállalkozásnál így adóalapot növelő tétel lesz.
Keletkezik-e a magánszemélynek, illetőleg a Kft.-nek a kifizetett kamat után bevallási és adófizetési kötelezettsége?
A magánszemély oldalán a tényleges kölcsön után fizetett kamat az irányadó. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja törvény) 3. § 24. pontja szerint kamatnak minősül e törvény eltérő rendelkezése hiányában az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt terhelő, illetőleg megillető pénzösszeg és/vagy egyéb hozadék.
Kamatjövedelemnek az Szja törvény 65. § 1) a) bekezdése alapján kizárólag az olyan hitelintézeti betét (takarékbetét), folyószámla, bankszámla követelés-egyenlege után járó (jóváírt és/vagy tőkésített) jövedelem minősül, amely nyilvánosan meghirdetett feltételekkel létrejött szerződés alapján kerül jóváírásra. Minden egyéb jövedelem viszont nem minősül az Szja törvény szerinti „kamat”-nak, hanem a személyi jövedelemadó szabályai szerint „egyéb jövedelem”-ként adózik.
Amennyiben a felek (magánszemély és vállalkozás) a kölcsönszerződésben kamatok megfizetésében állapodnak meg, akkor a kamatszámítás szerint képződött jövedelem, hivatkozással a Szja törvény 65. § (1) bekezdésére nem minősül kamatjövedelemnek. Ez a jogszabályhely tételesen felsorolja, hogy mely jövedelmek tartoznak a kamatjövedelmekhez, viszont a magánszemély kölcsönére vonatkozó kamat nem szerepel a felsoroltak között.
Az előzőekben leírtak alapján
a kölcsön után képződött és megfizetett kamatot nem kamatjövedelemként kell elszámolni a magánszemélynél, hanem egyéb bevételként, amely után a magánszemély összevont jövedelemként adózik.
A kamat után, ami valójában egyéb bevétel a kifizetőnek levonási (Szja 15%) kötelezettsége keletkezik, amelyről a magánszemélynek igazolást is kell kiállítani. A magánszemély pedig az éves bevallásában szerepelteti az összeget a kifizetőtől kapott igazolás alapján.
Mivel a nevezett kamatjövedelem gyakorlatilag egyéb jövedelemként adóköteles, ezért a megállapított kamat (egyéb bevétel) összege után a kifizetőnek 13% Szocho fizetési kötelezettsége is keletkezik a Szochó törvény 3. § (3) bekezdése alapján.