Az Áfatörvény „főszabálya” (159. §) szerint az adóalanyok az általuk teljesített értékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról elsődlegesen számlát kötelesek kiállítani.
E kötelezettség alól mentesül az adóalany (165. §) többek közt akkor, ha a termék vásárlásával, a szolgáltatás igénybevételével egyidejűleg, azaz a teljesítés időpontjában az ellenértéket készpénzzel, készpénz-helyettesítő eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel a vásárló kifizeti, és nem kéri számla kibocsátását. Ilyenkor viszont nyugtát kell adnia az értékesítőnek – függetlenül attól, hogy azt a vevő kéri-e vagy sem (166. §): az adótörvény pontos szóhasználata szerint az „adóalany (…) köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.”
A folyamatnak tehát alapvető elem, hogy a kiállított nyugtát át is kell adni a vevőnek!
A jogkövető, de az adóhatóság bírságaival még meg nem edzett kereskedők ezen a ponton szoktak „elvérezni”. Ők ugyanis szentül hiszik, azzal, hogy az értékesítés ellenértékét beütötték a pénztárgépbe – azaz nem szándékoznak azt eltitkolni, kivonni az adózás alól, be fogják vallani –, eleget tettek az idevágó követelményeknek.
A nyugtaadási kötelezettséget, annak előírásszerű teljesítését nem „váltja ki” az adóbevallási kötelezettség teljesítése, az adó megfizetése.
Ahogyan például a kötelezettséget nem tartalmazó (nullás) áfabevallást is be kell az előírt határidőben nyújtani, ennek elmulasztása mulasztási bírságot vonhat maga után. Ekkor az, hogy a mulasztás nem járt elmaradt adóval, csak a bírság összegét befolyásolhatja.
Ugyanakkor az is igaz – kereskedők a megmondhatói –, hogy a tárgyalt kötelezettség előírásszerű teljesítésének legfőbb akadálya maga a vevő. A vásárlók ugyanis jellemzően nem tartanak igényt a nyugtára.
Az érintettek megelégedését szolgáló és jogszerű megoldás az, ha az eladó addig, amíg a nyugtát ki nem nyomtatta – tömb használata esetén ki nem töltötte és ki nem tépte a tömbből a bizonylatot – és nem adta át a vevőnek, illetve biztosította annak lehetőségét, hogy azt a vevő akadálymentesen átvehesse, nem veszi át a pénzt.
Ha a vevő nem hajlandó a pénzt átvenni – bár minden nehézség nélkül megtehette volna –, az már nem befolyásolja azt, hogy a kereskedő eleget tett az előírásoknak. Ez utóbbit a már említett próbavásárlással ellenőrzi a helyszínen az adóhatóság.
Mit ellenőriznek még egy próbavásárlás alkalmával?
Próbavásárlás (próbafogyasztás vagy próbaszolgáltatás) esetén az ellenőrök készpénzzel fizetnek, és arra kíváncsiak, hogy a bevételt az ellenőrzött kereskedő rögzítette-e a pénztárgépben és megtörténik-e a nyugta kibocsátása és átadása. Ne feledjük: az „átadása” is nagyon fontos!
A revizorok egyébként már a próbavásárlás megkezdése előtt is akcióba lépnek, azt is megfigyelik, hogy más vásárlók által fizetett ellenértéket az eladó beüti-e a pénztárgépbe és átadja-e a nyugtát. Az ellenőrök a próbavásárlást azzal fejezik be, hogy fizetés és az áru átvétele után elköszönnek – akár kaptak nyugtát, akár nem –, kilépnek az üzletből, majd visszatérnek. Ekkor az igazolványuk felmutatásával bemutatkoznak és közlik, hogy a nyugtaadási kötelezettség teljesítését fogják ellenőrizni. Bemutatják megbízólevelüket, vagy azonosító lapjukat.
Fontos, hogy e dokumentumok csak akkor hitelesek, ha azon szerepel az ellenőrző szerv megnevezése, körpecsétje, az ellenőrzéssel megbízó vezető neve, aláírása, továbbá az ellenőrzést végző ellenőrök neve, általános megbízólevél vagy szolgálati igazolvány számuk.
Majd arra kérik az eladót, hogy üssön be egy forintot a gépbe, majd ha ez megtörtént, elkérik a kibocsátott nyugtát. Ezzel egyrészt ellenőrzik a pénztárgép működőképességét, másrészt pedig az átadott 1 forintos nyugtán szerepel az a pontos dátum, amikor az ellenőrzés kezdetét vette, valamint azt is bizonyítja, hogy az adott napon már hány darab nyugtát bocsátottak ki a boltban.
A revizorok az üzlet működési engedélyét is elkérik.
Pénztárgép, ellenőrzése
A következő lépés, hogy az ellenőrök elkérik a pénztárgépet kezelő személy okmányait, mivel a jegyzőkönyvben azt is rögzíteni kell, hogy ki kezelte a pénztárgépet akkor, amikor a próbavásárlást végezték. Be kell mutatni a revizoroknak a pénztárgép naplóját, és a helyszínen található kézi nyugtatömböt/tömböket is (a pénztárgép meghibásodása, áramszünet esetén ugyanis a nyugtaadási kötelezettségnek kézi nyugta kiállításával kell eleget tenni).
Ezt követően megkérik az eladót, hogy készítsen a pénztárgépen egy rész-zárást, ebből a nyitás és az ellenőrzés közötti időszak forgalmát tudják ellenőrizni. Majd kiállítják a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet. Ebben a próbavásárlás körülményeinek részleteit rögzítik.
A revizorok általában a vállalkozóval vagy annak jelenlévő képviselőjével címletenként megszámoltatják a pénztárgép kasszájában lévő készpénzt, amelynek összegét összevetik a rész-záráson szereplő összeggel. A jelenlévő személyt nyilatkoztatják, ha a két összeg között van eltérés, az szerinte miből adóhatott.
A jegyzőkönyv elolvasása után minden érintett aláírja azt, majd az ellenőrzött megkap egy-egy példányt az ellenőrök megbízóleveléből és a jegyzőkönyvből.
A vásárokon, kitelepüléseken is így zajlik a próbavásárlás, azzal a különbséggel, hogy ha a nyugtaadási kötelezettségét kézi nyugtával teljesíti a kereskedő, akkor a tömböket veszik górcső alá a revizorok, azokat összesítve mérik fel, mennyi pénznek is kell lennie a boltban, jellemzően a pénzkazettában.
A lehetséges ellenőri megállapítások közül az adózó számára kellemetlen esetek, amikor a vállalkozó, vagy annak képviselője, az eladó
- nem adott nyugtát;
- nem adta át a nyugtát;
- nem megfelelő nyugtát adott.
(Folytatjuk)