Amikor az érintett arról beszél, hogy „Eladom a praxist”, egy személyhez fűződő vagyoni értékű jog értékesítésére gondol, melynek keretében a praxisjog, mint vagyoni értékű jog kerül eladásra, nem a rendelő felszerelése és nem az ingatlan.
Amikor az „Eladom a rendelőt” fordulatot halljuk, az valamilyen ingatlanra vonatkozik, melynek értékesítésére akkor kerülhet sor, ha az eladó tulajdonát képezi, vagy az eladó cégének tulajdona.
Azonban az ingatlaneladás, feltéve, ha praxisjoggal rendelkező orvos tulajdonában vagy az egészségügyi ellátást biztosító jogi személy tulajdonában volt visszterhesen ingatlan eladás vételi szerződéssel átruházható.
Amennyiben az ingatlan a jogi személy tulajdonát képezte, akkor a számviteli szabályokat maradéktalanul alkalmaznunk kell. Tehát az eladás esetén a nyilvántartásokból ki kell vezetnünk az ingatlan beszerzési értékét és értékcsökkenését, valamint a tárgyi eszköz értékesítés árbevételét és vonatkozó áfa tételét kell kimutatnunk.
| Ingatlan beszerzés | Ingatlan értékesítés (kivezetés) | Ingatlanértékesítés (ellenérték) |
| T161-K454 beruházás beszerzési értéken | T368-K123 beszerzési ár kivezetése | T368-K467 értékesítés |
| T123-K161 aktiválás beszerzési értéken | T129-T1368 terv szerinti értékcsökkenés kivezetése | T368-K961 értékesítési nyereség |
| T571 K129 écs. Számvitel politika szerint | T128-K368 terven felüli écs. elszámolása | T861-K368 értékesítési veszteség |
A tárgyi eszközök, melyet a vállalkozás saját vállalkozáson belül értékesít főszabály szerint áfafizetési kötelezettséget von maga után [2007. évi CXXVII. törvény 193. § (1)-bek a) pont].
Az áfafizetési kötelezettség megállapításakor azt kell tisztázni, hogy az ingatlant csak orvosi tevékenység végzéséhez vagy más tevékenységhez is használták-e hiszen ha csak orvosi tevékenységhez, amely önmagában megfelel az Áfa törvény rendelkezéseinek [2007. évi CXXVII. törvény 85. § (1)-bek], akkor áfa-mentesen tovább értékesíthető.
Amennyiben az ingatlan a természetes magánszemély tulajdonában volt, akkor a személyi jövedelemadóról szóló törvény ingatlanértékesítésből származó jövedelem és annak adójában megállapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet – feltéve, ha az ingatlan tulajdonjogát (tulajdoni lap) az ingatlan nyilvántartást vezető hatóság (Földhivatal) nyilvántartásában feltüntetni köteles – azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon ezen adásvételről szóló szerződést a nyilvántartást vezető hatósághoz benyújtották (1995. évi CXVII. törvény 59. §).
Felmerül a kérdés, hogy az adott ügylet hogyan adózik az értékesítő és vevő oldalán.
A vevő oldalán illetékfizetési kötelezettség keletkezhet. Az eladó oldalán viszont személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség keletkezik, melyre itt is elmondható általánosságban az alábbi képlet: bevétel-költség=/jövedelem(+-módosító szabályok)/*15 % a fizetendő személyi jövedelemadó.
Elsősorban tehát azt kell tisztázni, mi számít az ingatlanértékesítésből bevételnek, miután a bevétel megszerzésének időpontját már tudjuk. Bevételnek számít az ingatlan adásvételi szerződésben rögzített értéke, csereszerződés esetén a szokásos piaci érték [1995. évi CXVII. törvény 61. § (1)-bek.].
Ha a bevételi értéket tudjuk, akkor célszerű megismeri azokat a költségeket, melyek elszámolásával megkaphatjuk a jövedelmet, hiszen az általános képlet szerint a jövedelem adózik és törvény felsorolja azokat a költségeket, melyeket elszámolhatunk a bevétellel szemben.
Az ingatlan adásvételéből származó bevételekből csak olyan költségek vonhatóak le, melyet a magánszemély más tevékenységéből származó bevételével szemben még nem számolt el. Így különösen: -megszerzésre fordított összeg (vételár és ehhez kapcsolódó ügyvédi munkadíj +illeték), értéknövelő beruházás (fontos, hogy bizonylat legyen róla -szomszéd zsebre megcsinálta, sajnos nem elegendő). Az értékmeghatározásához pedig szükséges az adásvételi szerződés vagy a csereszerződés, mint bizonyíték [1995. évi CXVII. törvény 62. § (1)-bek.].
Ha a bevétel csökkentettük a költségekkel, akkor megkapjuk a jövedelmet, amit a személyi jövedelemadó törvény „számított összeg” megfogalmazásként definiál. Az egyszerűbb érthetőség kedvért én ezen összeget jövedelemnek hívom és az ezen összegből megképzett számít pedig adóköteles jövedelemnek, holott a személyi jövedelemadóról szóló törvény a számított összegből megképzett adóalapot nevezi jövedelemnek.
Tehát a számított összeget az alábbiak szerint kapjuk: „Az ingatlan, ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)–(3) bekezdés szerint kiszámított összeg (e § alkalmazásában: számított összeg)
1. 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben,
2. 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,
3. 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,
4. 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,5. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben.”
[1995. évi CXVII. törvény 62. § (4)-bek.]
Az így megkapott jövedelmet az '53-as bevallás 04-es lapjának 161. sorában szükséges levezetni és az így megállapított adót ugyanezen sor „E” oszlopában tüntetjük fel, melynek mértéke 15 %. A jövedelem az elkülönítetten adózó jövedelmek között szerepel, szociális hozzájárulási adó nem terheli.