A rehabilitációs hozzájárulás gyakorlati bérügyviteli kérdései

A rehabilitációs hozzájárulás megállapításának kérdései komoly felelősséget jelentenek a bérügyviteli szakemberek számára, tekintettel a hozzájárulás magas mértékére. A gyakorlatban sokszor nehéz eldönteni, hogy a munkaadó milyen módon vegye számításba a tevékenységében résztvevő magánszemélyeket, illetve az is problémát okoz, hogy mely munkavállalóira tekintettel csökkentheti hozzájárulás fizetési kötelezettségét.

Cikkünkkel segítséget kívánunk nyújtani a rehabilitációs hozzájárulásra vonatkozó szabályokban való eligazodáshoz, kitérve az előlegmegállapítás és bevallás gyakorlati kérdéseire is.

A rehabilitációs hozzájárulás kötelezettségre vonatkozó szabályok

A rehabilitációs hozzájárulás kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 7. része tartalmazza, amely a rehabilitációs hozzájárulás és a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása címet viseli.

A rehabilitációs hozzájárulásra kötelezettek köre

Az Mmtv. a rehabilitációs hozzájárulásra kötelezettek körének meghatározásakor  a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) definíciójára utal vissza.
A rendelkezések értelmében rehabilitációs hozzájárulás kötelezettség azokat a munkaadókat  terheli, amelyek olyan munkavállalókat foglalkoztatnak, akik a következő jogviszonyok  valamelyikében állnak:
–    magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszony,
–    közszolgálati jogviszony,
–    állami szolgálati jogviszony,
–    kormányzati szolgálati jogviszony,
–    közalkalmazotti jogviszony,
–    rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony,
–    honvédelmi alkalmazotti jogviszony,
–    bírói és igazságügyi szolgálati, valamint ügyészségi szolgálati viszony,
–    közfoglalkoztatási jogviszony,
–    biztosított bedolgozói és az – 1994. június 1-jét megelőzően létesített – ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszony,
–    nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony,
–    szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját és a szociális szövetkezet tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban munkát végző tagját –,
–    a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti hivatásos szolgálati jogviszony, valamint
–    a honvédek jogállásáról szóló törvény szerinti hivatásos és szerződéses állományú katonák szolgálati viszonya.

Fentiektől eltérően mentesül a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól különösen
a)    a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerv,
b)    a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezet,
c)    a honvédek jogállásáról szóló törvény szerinti honvédségi szervezet [Mmtv. 23. § (6) bekezdés].

Fontos látni, hogy ez a meghatározás nem a létszámtól teszi függővé a kötelezettek körét, és a mentesített körben sem szerepelnek létszámra vonatkozó adatok. Ennek az a következménye, hogy minden munkaadó, amely a fenti feltételeknek megfelel, alanya a rehabilitációs hozzájárulásnak. Igaz ez még abban az esetben is, ha egyébként fizetési kötelezettsége nem keletkezik a – fizetési kötelezettséget korlátozó – létszámra vonatkozó rendelkezések alapján.

A rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség mértéke

A rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség azokat a munkaadókat terheli, amelyek esetében az általuk foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, de az általuk foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a kötelező foglalkoztatási szintet [Mmtv. 23. § (1) bekezdés].  

A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata [Mmtv. 23. § (3) bekezdés].

A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyév első napján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének kilencszerese/fő/év [Mmtv. 23. § (5) bekezdés]. 2018-ban ez 1.242.000 Ft/fő , 2019-ben 1.341.000 Ft/fő éves kötelezettséget jelent.

A munkaadó létszámának megállapítási kérdései

Mind a foglalkoztatottak összlétszáma, mind a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak létszáma alatt a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, bizonyos kivételekkel.

A munkaadó létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni
a)    a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket;
b)    az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót;
c)    az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót;
d)    a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót;
e)    a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonát;
f)    a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkaadónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja [Mmtv. 23. § (2) bekezdés].

A munkaadó létszámának megállapításakor a több munkáltató által létesített munkaviszonnyal érintett
a)    munkavállalót az Art. szerint az adókötelezettségek teljesítésére kijelölt munkáltatónál foglalkoztatottak létszámánál,
b)    megváltozott munkaképességű személyt az Art. szerint az adókötelezettségek teljesítésére kijelölt munkáltatónál foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek számának megállapítása során
kell figyelembe venni [Mmtv. 23. § (1a) bekezdés].

Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkaadó létszámának megállapításakor a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél, a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni [Mmtv. 23. § (4a) bekezdés].

Fontos tudni még azt is, hogy a statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni [Mmtv. 23. § (4) bekezdés].

A kötelező foglalkoztatási szint és az abból hiányzó létszám megállapítása

A kötelező foglalkoztatási szint a munkaadó által foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszámának 5 százaléka [Mmtv. 23. § (1) bekezdés].  

A kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám megállapításához meg kell állapítani a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozók átlagos statisztikai állományi létszámát. Ezt a létszámot is egy tizedes jegyre kerekítve kell a kerekítés általános szabályai szerint meghatározni.

A kötelező foglalkoztatási szintből levonva a megváltozott munkaképességű – munkaadó által foglalkoztatottak – átlagos statisztikai állományi létszámát, megkapjuk a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszámot, ha a megváltozott munkaképességű dolgozók létszáma kevesebb, mint az összes foglalkoztatott létszámának 5 százaléka [Mmtv. 23. § (1) bekezdés].  

Mely esetben lehet figyelembe venni a rehabilitációs hozzájárulás kötelezettség csökkentéséhez a megváltozott munkaképességű dolgozót?
A rehabilitációs hozzájárulás kötelezettség megállapítása során megváltozott munkaképességű személyként az a személy vehető figyelembe, akinek a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri, és emellett
a)    az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, vagy
b)    aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt, vagy
c)    akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
d)    aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül [Mmtv. 22. §].

Fentieken túlmenően a rehabilitációs hozzájárulás kötelezettség megállapítása során megváltozott munkaképességű személyként vehetők figyelembe a rokkantsági ellátás folyósításának időtartama alatt bizonyos olyan személyek , akik esetében a felülvizsgálati eljárás megindításának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, és a rehabilitációs hatóság a komplex minősítés elvégzése nélkül az ellátás változatlan összegű, rokkantsági ellátásként történő továbbfolyósításáról dönt [Mmtv. 38. § (1) bekezdés, 38/C. § (1) bekezdés].

Fontos kiegészítő szabály, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztató munkaadó a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása céljából köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállaló természetes személyazonosító adatait, a társadalombiztosítási azonosító jelét, a munkaképesség változásának, egészségi állapotának, egészségkárosodásának mértékét, a fogyatékosság tényét, továbbá az ezek igazolására szolgáló okirat másolatát. A nyilvántartást a munkáltató a foglalkoztatás megszűnését követő öt évig köteles megőrizni [Mmtv. 23. § (7) bekezdés].

A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásával összefüggő állami támogatás

Fontos információ lehet, hogy a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter pályázati úton támogatást nyújthat akkreditált munkáltatók részére a munkahely rehabilitációs célú átalakításához, illetve bér- és költségtámogatást vagy képzési támogatást nyújthat, ha a munkáltató a rehabilitációs hatóság komplex minősítése szerinti megváltozott munkaképességű személy, fogyatékossági támogatásban részesülő személy vagy vakok személyi járadékában részesülő személy foglalkoztatását biztosítja.

Különleges szabály, hogy ilyen esetben a megváltozott munkaképességű személy, illetve a fogyatékossági támogatásban vagy a vakok személyi járadékában részesülő személy határozott idejű munkaviszonya a támogatott foglalkoztatás időtartamára meghosszabbítható [Mmtv. 25. §]

Előleg kiszámítás és bevallás kérdései, az év végi kötelezettség megállapítása, bevallása

Fontos tudni, hogy azok a munkaadók, amelyek esetében az általuk foglalkoztatottak száma 25 fő alatt van, ők is alanyai a rehabilitációs hozzájárulásnak. Ebben az esetben azonban – bár alanya a munkaadó a rehabilitációs hozzájárulásnak – nincs fizetési kötelezettsége.

A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség 25 százaléka.

Mind a rehabilitációs hozzájárulás előleget, mind az éves kötelezettséget önadózással kell bevallani , megállapítani és megfizetni az állami adóhatóságnál vezetett számla javára.

A rehabilitációs hozzájárulás előleget az I-III. negyedévben a negyedévet követő hó 20-ig kell bevallani és megfizetni. A tevékenységét megkezdő kötelezett az első teljes negyedév után köteles először bevallást és előlegfizetést teljesíteni.

A negyedik negyedévre előleget fizetni nem kell. A befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét az adóévet követő év február 25-ig kell bevallani és megfizetni [Mmtv. 24. § (1) és (2) bekezdés, 2017. évi CL. törvény (Art.) 3. sz. melléklet 6.1. és 6.2. pont].

Józsáné Maczkó Gabriella, bejegyzett okleveles könyvvizsgáló és regisztrált adószakértő.