Ez a tartalom 1142 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Adókülönbözet megállapítása nonprofit szervezetnél

Az elmúlt évek jogesetei, nonprofit gazdálkodók vonatkozásában keletkezett ellenőrzési ügyei közül azokat érdemes jobban is megvizsgálnunk, amelyeknél az adóhatósági döntést utóbb, a bíróság felülvizsgálata is igazolta. Az ismertetett ügyben az adóhatóság a közhasznú nonprofit gazdasági társaság terhére társasági adó, általános forgalmi adó és szakképzési hozzájárulás adónemben állapított meg adókülönbözetet.

Az adóhatóság joga és kötelezettsége minden vonatkozó jogszabályi előírás betartásának vizsgálata. Figyelemmel azonban az állami költségvetés bevételi érdekeinek biztosítására az adóellenőrzések fókuszában az általános forgalmi adó adóneme áll, így a gazdálkodók közül nem a nonprofit szektor jelenik meg elsőként az adóhatóság ellenőrzési szakterületének célkeresztjében. 
Az adóhatósági ellenőrzések célja mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok által meghatározott kötelezettségek teljesítésének elősegítése, az ellenőrzöttség és az ellenőrizhetőség tudatának fenntartásával a jogkövető magatartások ösztönzése, az előírások teljesítésének vagy megsértésének megállapítása, az eltérések okainak feltárása. 

Az áfa adókülönbözet alapjául szolgáló tényállás szerint az adózó úgy fogadott be ingatlan bérletével összefüggésben felszámított áfát tartalmazó számlát, hogy a számlakibocsátó bérbeadó az ingatlan bérbeadása tekintetében az áfa fizetésére nem jelentkezett be, erről pedig felperes is tájékozódhatott az adóhatóság honlapján. 

Tao adókülönbözetet eredményezett, hogy a közhasznú nonprofit gazdasági társaság a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tao. tv.) 6. számú mellékletének E) fejezete rendelkezéseivel szemben valamennyi bevételét adókedvezményre jogosító tevékenységből származó bevételnek tekintette és a bevallásában adófizetési kötelezettséget nem tüntetett fel. 
Az adózó álláspontja szerint valamennyi tevékenysége adómentes, figyelemmel arra, hogy a gazdálkodási tevékenységét megváltozott munkaképességű munkavállalókkal végezte, ezért valamennyi bevétele ezen munkavállalók foglalkoztatásával, mint közcél érdekében végzett tevékenység eredményeképpen keletkezett. 

További Tao adókülönbözetet eredményezett, hogy az adózó, megsértve a Tao tv. 13/A. § (2) bekezdés d) pontja rendelkezéseit, annak ellenére nem számolta el Tao-alap növelő tételként a nem a vállalkozási tevékenységhez kapott támogatás összegét, hogy 2016. adóév végén adótartozása volt; továbbá a Tao tv. 8. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakkal ellentétben nem növelte meg a Tao alapját az általa elkövetett jogsértésre tekintettel megállapított jogkövetkezmény ráfordításként elszámolt összegével. 

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 4. § (4) bekezdés c) pontja rendelkezéseivel szemben az adózó – arra hivatkozással, hogy valamennyi tevékenysége adómentes – szakképzési hozzájárulás adónemben sem teljesítette az adófizetési kötelezettségét. 

A jogorvoslati eljárás megállapításai

Az adózó fellebbezésére indult jogorvoslati eljárásban a másodfokú adóhatóság az elsőfokú döntést megváltoztatta: az elsőfokú adóhatóság a feltárt tényállás alapján ugyan helytálló jogi következtetéseket vont le, azonban az éves elszámolású szakképzési hozzájárulás adónemben tévesen, havi esedékességgel állapította meg az adókülönbözeteket. Egyebekben a megállapításokat helybenhagyta.

Az adózó nonprofit gazdasági társaság a másodfokú határozat ellen – a fellebbezésével egyező tartalommal – benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. A bíróság álláspontja szerint az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek 2016. december 31-én adótartozása volt, ezért jogszerűen növelte meg a Tao alapját. Helytállóan értelmezte az adóhatóság a Tao tv. már hivatkozott, adómentességre vonatkozó rendelkezéseit is, hiszen az adómentességhez önmagában nem elegendő az a körülmény, hogy a felperes közhasznú nonprofit gazdasági társaságként közhasznú tevékenységet folytat, szükséges az is, hogy a Tao tv. szerinti speciális tartalmú szerződés teljesítésére tekintettel keletkezzen a társaság bevétele. Ebből következően az adóhatóság szakképzési hozzájárulás adónemben is törvényesen állapított meg adókülönbözetet.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesi nonprofit gazdasági társaság által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával befogadta, majd az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta. A Kúria az írásbeli indokolásában kifejtette, hogy felperesnek a vállalkozási tevékenység egyes elemeinek, valamint a támogatásból származó bevételnek számítására, arányosítására, a szakképzési hozzájárulás kimunkálására, a késedelmi pótlékra és 157 000 Ft-ból 148 000 Ft adóbírságra vonatkozóan nem volt kereseti kérelme, ezért e kérdésekben az elsőfokú bíróságnak nem volt döntési kötelezettsége. Jogerős ítélet hiányában pedig a Kp. 115. § (1) bekezdése kizárja ebben a körben a Kúria előtti felülvizsgálati eljárást. 9000 Ft adóbírság pedig a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozóan előadott indokának hiányában nem lehetett érdemi felülvizsgálat tárgya. 
A Kúria a felperesnek az adótartozása nyilvántartásával kapcsolatos kifogása kapcsán megállapította, hogy a 2011. július hónapra feltárt 11 449 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa. adókülönbözetet már 2016. december 23-án felvezették felperes adófolyószámlájára, a 2010. december hónaphoz tartozó adótartozás azonban csak 2016. december 31-ét követően lett felkönyvelve, az 2016. december 31. napján még nem szerepelt a nyilvántartásban. Felperesnek tehát – az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően – 2016. december 31-én csak a 11 449 000 Ft nyilvántartott adótartozása volt. A Tao tv. 13/A. § (2) bekezdés d) pontja szerinti feltételek között azonban nem szerepel az adótartozás összegszerűsége, ezért el kellett végezni a vállalkozási/nem vállalkozási tevékenységek bevételeinek arányosítását és a nem vállalkozási tevékenységhez kapott támogatás összegével növelni kellett felperes adózás előtti eredményét. 
[Kúria Kfv.I.35.384/2019/12. számú ítélet]

Az ügy arra rámutat arra is, hogy a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak növelnie kell az adózás előtti eredményét a nem vállalkozási tevékenységhez kapott támogatás, juttatás teljes összegével is, ha az adóév utolsó napján az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott tartozása van.