A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 11. §-a szerint háziorvosi ellátás keretén belül – többek között – a beteg jogosult betegsége esetén a háziorvosi rendelőben, illetve amennyiben egészségi állapota indokolja az otthonában történő orvosi vizsgálatra és gyógykezelésre. Az ún. házi betegápolásba beletartozik az ellátás során felhasznált, az elsősegély keretében alkalmazott gyógyszer (kivéve a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer), illetve kötszer is.
A biztosított és egészégügyi szolgáltatásra jogosult más személy ezt a szolgáltatást a külön jogszabály szerint választott háziorvosánál kezdeményezheti, amennyiben választott háziorvosát felkeresni nem tudja, annál a finanszírozott szolgáltató háziorvosánál veheti igénybe, amelynek ellátási területén tartózkodási helye van.
Az otthoni szakápolás a beteg otthonában vagy tartózkodási helyén, háziorvosa rendelésére, szakképzett ápoló által végzett tevékenység a kórházi ellátás kiváltása céljából. Az otthoni szakápolás célja, hogy a beteg otthoni környezetben, személyre szabottan, humánus és szakszerű ápolásban részesüljön. Ezzel az ellátási formával a kórházi kezelések száma csökkenthető, illetve a bennfekvés időtartama lerövidíthető. Az alapellátáshoz kapcsolódó otthoni szakápolás csak a beteg háziorvosának szakmai felügyelete mellett végezhetők.
Az otthoni betegápolás feltételei
Az otthoni szakápolás abban az esetben vehető igénybe, ha a beteg egészségi állapota – orvosi végzettséghez nem kötött – kórházi ápolást igényelne, de azt helyettesíteni lehet az otthoni szakápolás körében nyújtható ellátásokból összeállított kezeléssel. Mivel az otthoni szakápolás bizonyos feltételek mellett a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást váltja ki, így annak részére, aki egészségi állapotánál fogva fekvőbeteg-szakellátásra nem szorul (például idősek otthonában lakó személy) otthoni szakápolás nem rendelhető el.
Az otthoni szakápolás keretében nyújtható ellátásokat a beteg akkor veheti az egészségbiztosítás keretében díjmentesen igénybe, ha egészségi állapota miatt – a kórházba utalás, vagy a további ott tartózkodás helyett – a háziorvos az otthoni szakápolás szolgáltatást elrendeli. A fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást kiváltó otthoni szakápolást a háziorvos a saját vagy kezelőorvosi kezdeményezésére vagy intézeti javaslat alapján jogosult elrendelni.
Az otthoni szakápolás időtartama
Az otthoni szakápolás keretében a díjmentesen nyújtott ellátás – fő szabályként – naponta egy, három órát meg nem haladó vizit. Egyszerre legfeljebb 14 vizit (napi 1) rendelhető, azonban ismételt orvosi vizsgálatot követően, új elrendelő lap alapján az első elrendeléstől számított 12 hónapon belül további három alkalommal, összesen 56 vizit mértékéig rendelhet el folyamatos ápolást a háziorvos, azzal, hogy ha napi többszöri látogatás szükséges, az akkor is csak egy vizitnek számít. (Ezektől indokolt esetben el lehet térni.)
Az otthoni szakápolási tevékenységet csak arcképes igazolvánnyal rendelkező, szakképzett ápoló végezheti.
Az igazolvány tartalmazza:
- az ellátást végző fényképét, nevét, szakképesítését,
- a szolgáltató nevét, a működési engedély számát, és az egészségbiztosítóval kötött szerződés számát.
Az ellátás befejezését a háziorvos az ápolási dokumentációban aláírásával igazolja.
(Cikkünket teljes terjedelmében a Társadalombiztosítási és Bérszámfejtési Módszertani Szemle májusi számában olvashatják)