Ez a tartalom 1046 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Mit vonhatnak le a munkabérünkből?

Mivel a legtöbb munkavállalónak munkabére jelenti az egyetlen rendszeres bevételét, ezért kiemelkedő szerepe van azoknak a garanciális szabályoknak, amelyeket a munkabérből levonás során alkalmazni kell. Az alábbiakban a munkabérből levonás jogalapját, mértékét és módját tekintjük át.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 161. § (1)-(2) bekezdései szerint a munkabérből levonásnak az alábbi jogalapjai lehetnek: 
1.    levonás jogszabály alapján (ideértve az előlegnyújtásból eredő munkáltatói követelés levonását, mivel annak lehetőségét az Mt. teremti meg – Mt. 161. § (2) bek. b) pont);
2.    levonás végrehajtható határozat alapján;
3.    levonás a munkavállaló hozzájárulása alapján.

Levonás jogszabály alapján

A munkáltató jogszabály alapján vonja le a munkavállaló bruttó munkabéréből havonta a személyijövedelemadó-előleget (Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 3. sz. melléklet 1.1.1.) és a társadalombiztosítási járulékot (A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 33. § (1) bekezdés). 
Továbbá, ha a munkáltató előleget nyújt a munkavállalónak, annak levonására az Mt. teremti meg a jogalapot, a munkavállaló hozzájárulása sem szükséges ehhez. Ráadásul a munkabérelőleg levonásánál nem kell figyelemmel lenni a levonás mértékének korlátjaira sem. Az előlegnyújtás szabályainak alkalmazását rendeli alkalmazni az Mt. a munkaidőkeret elszámolásakor a kifizetett többlet munkabér munkáltatói visszakövetelésére, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt szűnik meg bizonyos jogcímeken, például a munkavállaló azonnali hatállyal próbaidő alatt mond fel, és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabért kapott (Mt. 95. § (4) bekezdés). Ugyanígy kell eljárni, ha a munkaidőkeret lejártakor készített elszámolás során derül ki, hogy a munkavállaló több munkabért kapott, mint ami a beosztható és a teljesített munkaidő alapján járt volna neki (Mt. 156. § (4) bekezdés). Ha pedig a tárgyhavi munkabér elszámolás után bekövetkező ok miatt módosítani kell az elszámolást, mert például a munkavállaló később, következő hónapban hoz orvosi igazolást keresőképtelen betegségéről, és a módosítás alapján kiderül, hogy a munkáltató több munkabért fizetett ki, mint ami járt volna, az Mt. akkor is az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el a többlet visszakövetelésére (Mt. 155. § (4) bekezdés). 

Levonás végrehajtható határozat alapján

Végrehajtható határozat alapján történik a levonás például közvetlen bírósági letiltás során, amikor a végrehajtási lap kiállítására, illetve végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság – végrehajtási lap kiállítása, illetve végrehajtási záradékolás helyett – közvetlenül letiltó végzést hoz, feltéve, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést (A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 24. § (1) bekezdés, 25. § (1) bekezdés). De közigazgatási határozat is lehet a levonás alapja. Előbbire a gyermektartásdíj, utóbbira a szabálysértési bírság levonása tipikus példa. A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek (Vht. 24. § (2) bekezdés). A levonás közös szabályaira – amelyet később ismertetünk – figyelemmel kell lennie a munkáltatónak.

Levonás a munkavállaló hozzájárulása alapján

A munkavállaló hozzájárulása alapján a munkáltató kizárólag a saját követelését vonhatja le. A munkavállaló megbízása alapján a munkáltató vállalhatja a munkavállaló olyan tartozásának levonását és kifizetését, amelynek nem ő a jogosultja, azonban ez nem kötelessége. Ez alól egy kivétel van, a szakszervezeti tagdíj levonása, ugyanis amennyiben a munkavállaló írásban kéri, a munkáltató köteles a munkavállaló munkabéréből a szakszervezeti tagdíjat levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet javára átutalni (A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény 1. § ).
A munkavállalói hozzájárulás alapján történő levonásnak van ugyanakkor egy mértékbeli korlátja, miszerint a levonás a levonásmentes munkabérrész erejéig történhet (Mt. 161. § (2) bekezdés b)). A levonásmentes munkabérrész az Mt. meghatározása szerint a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály alapján teljesíthető levonások után fennmaradó munkabérrész (Mt. 294. § (1) bekezdés j) . Annak megállapításához tehát, hogy a munkavállaló hozzájárulása alapján mennyi vonható le munkabéréből, fel kell hívnunk a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait.

A levonás közös szabályai

A Vht. meghatároz közös szabályokat, amelyekre figyelemmel kell lennie a munkáltatónak, ha végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján von le a munkabérből. 
A levonás a nettó munkabérből történik, ugyanis azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), társadalombiztosítási járuléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad (Vht. 61. § (1) bekezdés). Munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél, így például a végkielégítés, a prémium is (Vht. 65. § (4) bekezdés). A SZÉP Kártyán szereplő összeg viszont nem vonható le.
A nettó munkabér összegéből főszabály szerint 33%, kivételesen 50% vonható le (Vht. 61. § (2) bekezdés, 65. § (1)-(2) bekezdés). A levonás az alábbi esetekben terjedhet a munkabér 50%-áig:

• tartásdíj levonása,
• az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés levonása,
• jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás levonása,
• ha több letiltás terheli a munkabért (Vht. 65. § (2)-(3) bekezdés).

Mentes ugyanakkor a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének, ami jelenleg 28 500 Ft. 

Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. Ha a munkavállaló több munkáltatótól kap munkabért, akkor ez a mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Ha ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, akkor ezeket az öregségi nyugdíjminimum szerinti mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni (Vht. 62. §).
A 33%-os, illetve bizonyos követelések esetén az 50%-os levonás után fennmaradó munkabérrészből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíjminimum legalacsonyabb összegének ötszörösét, azaz a 142500 Ft-ot (Vht. 63. §).

Vannak olyan jövedelmek, amelyek egyáltalán nem vonhatók végrehajtás alá. 

Ezek:

• a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény szerint járó életjáradék,
• a települési támogatás, a rendkívüli települési támogatás, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a gyermekek otthongondozási díja, az ápolási díj, a tartós ápolást végzők időskori tá-mogatása,
• anyasági támogatás,
• a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka,
• az egészségkárosodásra tekintettel járó keresetkiegészítés, az átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelemkiegészítés, az átmeneti jövedelemkiegészítés, a bányászok egészségkárosodási járadéka,
• a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások,
• a nevelőszülő részére a gondozásába ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós neve-lésbe vett gyermek, utógondozói ellátásban lévő fiatal felnőtt ellátását szolgáló nevelési díj, külön ellátmány és családi pótlék,
• az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével,
• a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés,
• a meghatározott kiadás fedezésére szolgáló összeg,
• a fogva tartott adós részére a kapcsolattartó által célzottan befizetett összeg,
• a fogyatékossági támogatás (Vht. 74. §).

Ha több követelést kell a munkabérből levonni, akkor az alábbi sorrendet kell követni: 
1.    végrehajtási költség,
2.    gyermektartásdíj,
3.    jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
4.    munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság,
5.    polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletke-zett és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igény,
6.    a büntető- és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
7.    adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
8.    egyéb követelés,
9.    a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság (Vht. 165. § (1) bekezdés, 64. § (1) bekezdés].

Az ugyanazon pont alá eső több követelés egymás közötti sorrendjét aszerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások (a levonás alapjául szolgáló okiratok) közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. A bíróság ettől eltérően elrendelheti az arányos kielégítést (Vht. 64. § (2)-(3) bekezdés).