Az Szja törvény 1. számú mellékletének 8.24. pontja szerint a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék adómentes természetbeni juttatás. A munkaruházati terméket az Szja törvény 1. számú melléklet 9.2. pontja részletezi. Amennyiben a munkáltató olyan munkaruházati terméket ad a dolgozójának, amely ruházati termék nem tartozna a 9.2. pontban felsoroltak közé, akkor a juttatás már adóköteles juttatásnak minősül.
Az Szja törvény 1. számú melléklet 9.2. pontja alapján munkaruházati terméknek minősül:
a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;
b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be.
Amennyiben a munkaruházati termék juttatása utcai viselés céljára is alkalmas (függetlenül a cégjelzéstől, logótól stb.) akkor a juttatás nem minősül adómentes juttatásnak. Esetünkben viszont olyan ruházatról beszélünk, amelyet a dolgozók kötelező jelleggel viselnek a munkáltató által megszabott esetekben. (Ilyen pl. a szaküzletek eladóinak pólója is). Erre vonatkozóan a kérdésben is hivatkozott felsőruházat eseteiben az Szja törvény 4. § (2a) bekezdés a) pontja az irányadó, melynek alapján nem keletkezik bevétel a munkavégzés során a munkavégzés feltételeként biztosított dologgal összefüggésben. Ez a szabály viszont csak akkor alkalmazható, amennyiben a munkavállaló használatba kapja az általa kötelezően viselendő ruházatot (formaruhát), és a munkáltató gyakorlata alapján is egyértelmű, hogy azon nem keletkezik tulajdonjoga.
Adóköteles ugyanakkor az a ruházati termék juttatása, amely nem az előzőek szerinti célt szolgálja, és munkaruházati terméknek sem tekinthető.
Amennyiben az ilyen, munkáltató által nyújtott ruházati juttatás körülményei megfelelnek az Szja törvény 70. § (1a) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételeknek, akkor a juttatás az Szja törvény szerinti egyes meghatározott juttatásként, vagyis azaz kifizetői adóteher megfizetésével lesz adóköteles.
Ha a munkaruha várható kihordási ideje meghaladja az egy évet, akkor abban az esetben a munkaruha tárgyi eszköznek minősül. Mivel a munkaruha értéke feltehetően nem haladja meg a 100 ezer forintot, ezért értékcsökkenésként egy összegben el lehet számolni vagy esetlegesen a várható (hasznos), élettartam alapján terv szerinti értékcsökkenés alapján lehet leírni.
Ha viszont a munkaruha várható kihordási ideje nem haladná meg az egy évet, akkor a Számviteli törvény 28. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében készletre kell venni annak beszerzésekor és anyagköltségként kell elszámolni a tényleges használatba vételekor.
Esetünkben a leírtakhoz igazodóan a munkáltatónak egy belső szabályzatban kell rögzítenie a munkaruhákra vonatkozó szabályokat. Amennyiben a tulajdonjog a felsőruházatot illetően csak a kihordási időt követően kerül a dolgozó birtokába, illetve a kihordási idő alatt a külön utcai viselés is megtiltott, akkor ebben az esetben beszélhetünk adómentes juttatásról. Egyéb esetben a juttatás adóköteles juttatás lesz.
Az áfa levonás lehetősége fennáll abban az esetben, ha a dolgozók számára juttatott ruházat valóban munkaruhának minősül a hivatkozott törvényhely alapján (Szja törvény 1. számú mellékletének 8.24. és 9.2. pontjai) és a munkaruha áfás tevékenységhez igazodik, akkor az áfa levonható lesz.
Ez vonatkozik a kérdés szerinti esetre is, ha a munkáltató által előírt formaruhában végzi a feladatát a munkavállaló, melynek során a tevékenység áfás tevékenységhez kapcsolódik, akkor az áfa levonásba helyezhető.