Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • társadalombiztosítás
  • járulékok
  • foglalkoztatás

Ez a tartalom 47 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Így változnak a társadalombiztosítás szabályai 2023-ban

2022. 12. 19.

A 2023-as évre vonatkozó joganyag formálása feltehetően még nem ért véget, így első körben a már hatályba lépett és a nem változó jogszabályok alapján tudunk egy általános képet adni a főbb változásokról. Jövőre is emelkedik az egészségügyi szolgáltatási járulék, ugyanakkor kedvező változások lépnek életbe a biztosítási jogviszony bejelentése körében és átalányadózó egyéni vállalkozók számára.

Biztosítási jogviszony bejelentése 

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) hatályos szabály alapján a biztosítási jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját követő 8 napon belül a ’T1041-es nyomtatványon kell bejelenteni.

Kedvező változás, hogy 2023. január 1-jétől a munkáltató a biztosítási jogviszony megszűnésének időpontját feltüntetheti az Art. 50. § szerinti havi adó- és járulékbevallásban is. 

Az adózó által közölt bevallási adatok alapján a biztosítási jogviszony megszűnéséről szóló bejelentést az adóhatóság hivatalból elvégzi kivéve, ha a foglalkoztatottnak a foglalkoztatóval egyidejűleg több biztosítási jogviszonya áll fenn. Az adóhatóság a jogviszony megszűnéséről szóló adatokat elektronikusan továbbítja az egészségbiztosítási szervnek, és erről értesíti a foglalkoztató és a foglalkoztatottat is. 

2023. január 1-től a határozott idejű jogviszony bejelentésére is új szabályozás vonatkozik, amely szerint a ’T1041-es nyomtatványon legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, de még a foglalkoztatás megkezdése előtt egyidejűleg a biztosítás kezdetét és a jogviszony megszűnését is be kell jelenteni. 
Ha azonban a jogviszony megszűnésének időpontja változik, vagy a határozott időtartam határozatlan időtartamra módosul, akkor a változás-bejelentésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Egészségügyi szolgáltatási járulék

Egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése alapján az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira lehet jogosultságot szerezni.

Egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére elsősorban az a belföldi személy köteles, aki nem biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatásra semmilyen jogcímen nem jogosult.
Ezen kívül egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet:

  • tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezet,
  • a központi költségvetés a saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátásban részesülő – foglalkoztatottnak vagy kiegészítő tevékenységet végzőnek nem minősülő – személyek, a gyermekgondozási díjban részesülők,valamint a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 22. § (1) bekezdés a)-f), h)-p) és r)-t) pontjában meghatározott személyek után.

A hétköznapi szóhasználatban belföldiként általában a magyar állampolgárokat emlegetjük, a belföldi személyek köre azonban társadalombiztosítási szempontból lényegesen szélesebb.

Belföldinek minősül:

  • a Magyarország területén bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt, letelepedett jogállású, illetve menekültként vagy oltalmazottként elismert személy,
  • a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, aki bejelentett lakóhellyel rendelkezik,
  • a hontalan.

Belföldi ezen kívül

  • az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultak esetén az a Magyarországon élő magyar állampolgár is,
  • az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettek esetén az a legalább egy éve Magyarországon élő magyar állampolgár is,
    aki a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb tv.) 80. § (5) bekezdése szerinti – a külföldön, illetve a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerében létrejött biztosításra vonatkozó – bejelentést nem teljesített.

Sokan nem tudják, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségnek – illetve annak, hogy egy magánszemély kizárólag egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésével váljon jogosulttá az egészségbiztosítási szolgáltatásokra – van egy további feltétele is.

A járulékfizetésre kötelezettnek ugyanis a járulékfizetési kötelezettség keletkezését vagy a járulékfizetésre történő bejelentkezést megelőzően, legalább egy év megszakítás nélküli, a lakcímnyilvántartás szerinti bejelentett lakóhellyel (tartózkodási engedéllyel rendelkező hontalan esetén bejelentett szálláshellyel) kell rendelkeznie Magyarország területén. 
Az egyéves időtartamba beleszámít az a legfeljebb kilencven napos időszak is, amely alatt a belföldi személy nem rendelkezett Magyarország területén bejelentett lakóhellyel. Akik nem felelnek meg ennek a feltételnek, és egyéb módon sem jogosultak az egészségügyi szolgáltatásokra, azok kizárólag egy egészségbiztosítási hatósággal kötött megállapodás alapján szerezhetik meg a jogosultságot, aminek a költsége lényegesen magasabb, mint az egészségügyi szolgáltatási járulék. 

Az egészségügyi szolgáltatási járulék összege minden évben emelkedik, 2023. január 1-jétől a jelenlegi havi 8 400 forintról (napi 280 forintról) havi 9 600 forintra (napi 320 forintra), azaz havi 1 200 forinttal (napi 40 forinttal) nő. 

A magánszemélynek – fő szabály szerint – nem kell bejelentenie a NAV-hoz a járulékfizetési kötelezettség keletkezését, azt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatszolgáltatása alapján automatikusan előírják, és erről értesítik a kötelezettet is. 
Gyakran előfordul azonban, hogy zavar keletkezik a rendszerben, azaz mégsem történik meg a járulékfizetés előírása. 
Ez legtöbbször akkor történik, ha a korábbi foglalkoztató elmulasztja bejelenteni a jogviszony végét, de a külföldről hazatérők esetében sem automatikus az előírás.
Ebben az esetben a magánszemélynek be kell jelentkeznie a járulékfizetési kötelezettség alá a ’T1011U jelű adatlapon. 
Az adatlap beadható személyesen a kormányablakoknál, elküldhető postán vagy az ügyfélkapun keresztül is, illetve beküldhető az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) erre szolgáló menüpontjában is, ez talán a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás. 

Gyakorlati tipp: Azok a magánszemélyek, akiknek kétségeik merülnek fel a biztosítási jogviszonyukkal kapcsolatban, bármikor ellenőrizhetik az erre vonatkozó bejelentett adatokat, amennyiben rendelkeznek ügyfélkapuval. 
A magyarorszag.hu oldalon található „TAJ-NYILVÁNTARTÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ SZOLGÁLTATÁSOK” alkalmazás használatával ugyanis a hozzájuthatunk az 1998. január 31-én fennállt, vagy ezt az időpontot követően létre biztosítási jogviszonyok adataihoz. Amennyiben ellentmondást tapasztalunk a nyilvántartás és a rendelkezésünkre álló adatok között, akkor az alkalmazásban azonnal lehetőségünk van egyeztetés kezdeményezésére is. 

Van még egy fontos változás, az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésével kapcsolatban, amely a magyar taj-számmal rendelkező, külföldön biztosított személyekre vonatkozik.
2023. január 1-től abban az esetben, ha a magánszemély hitelt érdemlően igazolja, hogy huzamos ideje, életvitelszerűen Magyarország területén kívül tartózkodik, és a tartózkodási helye jogszabályai szerinti egészségbiztosítási rendszer hatálya alatt áll, az egészségbiztosítási szerv érvényteleníti a taj-számát és – a külföldi biztosításra tekintettel – az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésének kötelezettségét a közhiteles nyilvántartásában lezárja.
A hitelt érdemlő igazolás a tartózkodást, illetve az egészségbiztosítási jogviszonyt igazoló okirattal történhet.
Ez egy kedvező változás. Korábban a külföldön élő személy egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettségét kérelemre, visszamenőleges hatállyal törölték. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a személyeknek bizonyos időközönként kérelmezniük kellett a törlést és hitelt érdemlően kellett bizonyítaniuk – elsősorban – a biztosítási jogviszonyuk fennállását, valamint a külföldön tartózkodás tényét. 
A közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzés biztosíthatja, hogy a külföldön tartózkodó személyt a járuléktörléssel érintett időszakot követően a hatóságok ismételten már ne kötelezzék egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére.

Gyakorlati tipp: 
A szabályozással összefüggésben érdemes ismételten felhívni a figyelmet, hogy amennyiben a magánszemély külföldi biztosítási jogviszonya megszűnik és visszajön Magyarországra, kérnie kell taj száma érvényességének visszaállítását, valamint – amennyiben magyar biztosítási jogviszonyt nem létesít, illetve egészségügyi szolgáltatásra egyéb módon sem jogosult – a fentiek szerint be kell jelentkeznie az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére. 
A taj-szám visszaállításához szükség lesz a korábbi külföldi biztosítás megszűnéséről szóló igazolásra. 
Amennyiben a magánszemély nem rendelkezik az igazolással, úgy annak beszerzését a magyar egészségbiztosítási szerv a külföldi szerv megkeresése (nemzetközi jogsegély) útján tudja csak intézni, melynek ügyintézési határidejét nem tudja befolyásolni, így az eljárás lényegesen hosszabb ideig is eltarthat.

Mentesülés a biztosítási kötelezettség alól

A Tbj. 17. §-a rendelkezik a biztosítási kötelezettség alóli mentesülés eseteiről.
Eszerint nem terjed ki a biztosítás

  • külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára (a továbbiakban: képviselet tagja), a külföldi állampolgárságú háztartási alkalmazottra, aki kizárólag a képviselet tagjának alkalmazásában áll, a képviselet tagjával közös háztartásban élő külföldi állampolgárságú családtagra (házastárs, gyermek), feltéve, hogy az alkalmazottra, illetve a családtagra kiterjed a küldő állam vagy más állam társadalombiztosítási rendszere;
  • a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselőjére (alkalmazottjára) és vele közös háztartásban élő családtagjára (házastárs, gyermek), feltéve, hogy kiterjed rájuk a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere;
  • az európai parlamenti képviselőre;
  • a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1/B. §-ának hatálya alá tartozó természetes személyre, azaz a külföldi illetékességű előadóművészre, ha ideiglenesen, vagyis bármely 12 hónapos időszakban 183 napot meg nem haladóan tartózkodik Magyarországon és a Tbj. szerint nem minősül belföldinek (lásd: fentebb), és személyi jövedelemadója teljesítésére az Szja tv. 1/B. §-ának szabályait választja.

A fentiekben említett külföldi előadóművészekkel kapcsolatban 2023. január 1-jétől változik a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) is. 

Ettől az időponttól nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni az Szja tv. 1/B. §-a szerinti adózási módot választó, szociális biztonsági egyezménnyel érintett államban biztosított külföldi előadóművész Magyarországról származó jövedelme után, ha az előadóművész rendelkezik az adott külföldi hatóság által kiállított, másik államban fennálló biztosítását tanúsító igazolással.

A biztosítás nem terjed ki a következő jogviszonyokra sem

  • a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, ha a munkavégzésre kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, feltéve, hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg, és az előző belföldi munkavégzés befejezésétől számítva három év eltelt; 
  • az nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hallgatói munkaszerződés alapján létrejött jogviszonyra;
  • 2023. január 1-től az Szja tv. 1. számú melléklet 4. pont 4.51. alpontja szerinti munkaviszonyra vagy díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb (megbízási szerződés, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási szerződés alapján létrejött) jogviszonyra.

Ez azt jelenti, hogy nem lesz biztosított a Tbj. szerint belföldinek nem minősülő személy, ha közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, egyházi jogi személlyel, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, egyházi jogi személy által fenntartott felsőoktatási intézménnyel vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény 1. melléklete szerinti más felsőoktatási intézménnyel fennálló munkavégzésre irányuló jogviszony alapján szerez juttatást, feltéve, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszonnyal összefüggésben a magyarországi tartózkodása bármely 12 hónapos időszakban nem haladja meg a 30 napot.).

Egyéni vállalkozók járulék- és szociális hozzájárulási adó fizetése

2023-ban a leglényegesebb változás az átalányadózó egyéni vállalkozók közteher-fizetésében történik, ami jelentősen érinti ennek az adózói körnek a pénztárcáját is. 

 

Áfa, társasági adó, helyi adó, illeték és a szociális hozzájárulási adó 2023-as módosításai - dr. Gróf Gabriella jogász, igazságügyi adó- és könyvszakértő erről is fog beszélni január 11-én DÍJMENTES ADÓKONFERENCIÁNKON!

 
 

Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó

A Tbj. egyéni vállalkozók járulékfizetését szabályozó 40. §-a szinte teljes egészében átalakult, ez azonban a vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó esetében csak formai változást jelent. 
A biztosított vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot továbbra is a vállalkozói kivét alapján fizeti meg. 
Azokban a hónapokban azonban, amikor a vállalkozó nem realizál kivétet, vagy az nem éri el a minimálbér összegét, a járulék alapja a minimálbér. 
A szociális hozzájárulási adót ugyancsak a kivét, de legalább a minimálbér 112,5 százaléka alapján kell megfizetni. 
Nem változtak a közterhek bevallására vonatkozó szabályok sem, azaz a személyi jövedelemadó előleget negyedévente, a járulékot és a szociális hozzájárulási adót havonta kell bevallani és befizetni. 

Átalányadózó egyéni vállalkozó

Az átalányadózók számára jó hír, hogy 2023-tól az átalányadózás a tárgyévet megelőző adóévben szerzett bevétel mértékétől függetlenül választható. 
A tárgyévre vonatkozó bevételi értékhatárok azonban továbbra is megmaradnak, vagyis az egyéni vállalkozó akkor alkalmazhatja az átalányadózást, ha a tárgyévben a bevétele nem haladja meg az éves minimálbér tízszeresét, míg az adóév egészében kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó esetében az éves minimálbér ötvenszeresét.
Az Szja tv. 50. § (7) bekezdése értelmében az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózását megszünteti vagy az arra való jogosultsága megszűnik, a megszüntetés (megszűnés) évére és az azt követő 12 hónapra átalányadózást ismételten nem választhat. 
Ez az időtartam korábban négy év volt, a vállalkozók élete tehát ezzel a változással is könnyebbé vált. 

Sokkal fontosabb azonban ennél a járulék, valamint a szociális hozzájárulási adó alapjának számítására, valamint a járulék és szochó bevallására vonatkozó szabályok változása, amely jelentősen átalakítja az átalányadózás rendszerét.

Az átalányadózás speciális adózási forma, hiszen a bevétel bizonyos százalékában meghatározott költségátalány levonása után jövedelem keletkezik, akár kiveszi azt ténylegesen a vállalkozó, akár nem. 
Az általános költségátalány mértéke 40 százalék, de meghatározott tevékenységi körök esetén ez 80, vagy akár 90 százalék is lehet. 
Az átalányadózó egyéni vállalkozónak tehát a költséghányad levonása után személyi jövedelemadó köteles jövedelme keletkezik. Vagyis nem teljesen, mert az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.48. pontja értelmében adómentes az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének az éves minimálbér felét meg nem haladó része, azaz 2022-ben 1.200.000 forint. 
Ez az általános 40 %-os költséghányad alkalmazása esetén 2.000.000 forint bevételnek felel meg. 
Ez a szabályozás 2023-ban sem változik, a minimálbér összege azonban természetesen igen.

 

Az átalányadózó egyéni vállalkozók 2023. évi kötelezettségei - Ruszin Zsolt az MKOE alelnöke, könyvvizsgáló, bejegyzett adószakértő, igazságügyi adó- és járulékszakértő, szakoktató erről is fog beszélni január 11-én DÍJMENTES ADÓKONFERENCIÁNKON!

 
 

A járulék és a szociális hozzájárulási adó alapja átalányadózók esetében a személyi jövedelemadó köteles jövedelem, de legalább a minimálbér. 
Ez a szabályozás nagyon nagy aránytalanságokat tud(ott) okozni az átalányadózók esetében, különösen akkor, ha a bevételek egyenlőtlenül oszlanak el. 
Abban az esetben ugyanis, ha egy vállalkozó hónapokig nem realizál bevételt, majd kiszámláz egy nagyobb összeget, a minimum járulék és szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség következtében lényegesen magasabb összegű járulékot és szochót fizet, mintha ugyanazt a bevételt havonta elosztva, egyenletesen szerezné meg. 
Például, ha egy szakképzettséghez nem kötött tevékenységet végző, 40 százalékos költséghányadot alkalmazó átalányadózó vállalkozó 2022-ben havonta 300.000 forintot, azaz egész évre 3.600.000 forintot számlázott, akkor minden hónapban 189.000 forint személyi jövedelemadó köteles jövedelmet szerez, így – a minimum járulékfizetési kötelezettség miatt – havonta 200.000 forint, azaz egész évre vonatkozóan 2.400.000 forint után kell megfizetnie a járulékot, és havonta 225.000 forint, azaz egész évre 2.700.000 forint után kell megfizetnie a szociális hozzájárulási adót. 
Ha egy másik, hasonló tevékenységet végző vállalkozó ugyanezt a 3.600.000 forintot egy összegben, decemberben számlázta ki, akkor a járulékokat összesen 3.160.000 forint után fizette meg, hiszen az év első 11 hónapjában a minimum járulékalap (11*200.000=2.200.000) után, decemberben pedig az adóköteles jövedelem (3.600.000*0,6=2.160.000-1.200.000=960.000) után kell járulékot fizetnie. 
Ez éves szinten 140.600 forint többlet járulékot jelent a vállalkozó számára. 
A szociális hozzájárulási adó tekintetében sem jobb a helyzet, hiszen az év első 11 hónapjában a minimum alap (11*225.000=2.475.000) után ezt is meg kell fizetni, és csak a decemberi alap lesz a tényleges jövedelem. 
Éves szinten így 95.550 forinttal több szociális hozzájárulási adót fog megfizetni a vállalkozó, mint a havonta egyenletesen számlázó társa. Összesen tehát éves szinten 236.150 forinttal több közterhet fizet meg az egyenlőtlenül számlázó vállalkozó, ami lényeges különbség.

Lényegében ezt a problémát küszöböli ki a Tbj. és a Szocho tv. új szabályozása, amely egy göngyölített közteherfizetést ír elő. 
A Tbj. 2023. január 1-től érvényes 40. § (2) bekezdése értelmében az Szja tv. szerinti átalányadózást alkalmazó biztosított egyéni vállalkozót havonta terhelő társadalombiztosítási járulék alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pont szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben járulékalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt. Természetesen ebben az esetben is érvényes a korábbi szabályozás, azaz a biztosított egyéni vállalkozó járulékalapja havonta legalább a minimálbér. 

Lényeges és fontos változásként kell még megemlíteni ezzel összefüggésben a bevallási kötelezettség módosítását. 

Az átalányadózó egyéni vállalkozónak ugyanis a továbbiakban, azaz 2023-tól a járulékot és a szociális hozzájárulási adót nem havonta, hanem negyedévente kell bevallania.

A korábbi példát alapul véve megállapíthatjuk, hogy a havonta egyenletesen számlázó vállalkozó járulékalapja nem fog változni, éves szinten (a 2022. évi minimálbérrel számolva) 2.400.000 forint után kell megfizetnie a járulékokat. 
Az év végén egy összegben számlázó vállalkozó esetében azonban lényegesen változik a helyzet. 
A negyedik negyedévben, a számla kiállítása miatt keletkezett jövedelem utáni járulék megállapítása során ugyanis figyelembe veheti az év első 9 hónapjára befizetett minimum járulékot is.
A negyedik negyedévi járulékalap így tulajdonképpen negatív lenne (960.000-1.800.000 forint), de természetesen a havi minimum járulékot ebben az esetben is meg kell fizetni. 

A göngyölítéses módszerrel meghatározott járulékalap tehát ugyanakkora éves jövedelemnél ugyanakkora összegű társadalombiztosítási járulék (és szociális hozzájárulási adó) fizetési kötelezettséget eredményez, függetlenül attól, hogy mikor kerül sor a számlázásra, és így a jövedelem megszerzésére. 

Horváth-Farkas Zsuzsa (2022-12-19)