Szakterületek:

  • társadalombiztosítás
  • járulék
  • bérszámfejtés

Ez a tartalom 46 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az adózó választásai a társadalombiztosításban

2022. 12. 20.

Az adózás rendjéről szóló törvény értelmében nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Ez a szabály a társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségekre is vonatkozik, melyek részben következnek az előzőekben említett adózási döntésekből (átalányadózás, vagy önálló tevékenység esetén tételes költségelszámolás választása, EKHO nyilatkozat), de következnek az egyes társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott választási lehetőségekből is.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 54. § (3) bekezdése értelmében nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg.

A kisadózók választása

Kezdjük egy e körbe tartozó problémával. 

A közelmúltban több kérdés érkezett arra vonatkozóan, hogy az átalányadózó, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó vállalhatja-e magasabb járulékalap után a társadalombiztosítási járulék megfizetését? 

Az a megfontolás, hogy valaki önkéntes döntéssel magasabb járulékot szeretne fizetni teljesen érthető, hiszen a magasabb járulékalap, magasabb ellátási alapot is jelent, ami közvetlenül az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében térülhet meg, míg hosszabb távon a nyugellátás majdani összegét befolyásolja. 
És már csak azért sem ördögtől való ez a felvetés, mivel korábban a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény magasabb közteher fizetésére adott lehetőséget a főállású kisadózók számára, illetve a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény is biztosított ilyen lehetőséget az egyszerűsített vállalkozási adó (EVA) szerinti adózást választókkal kapcsolatban. 

A kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (az új Kata tv.) azonban már nem tartalmazza a magasabb összegű adó – és így a magasabb összegű ellátás – választására vonatkozó előírásokat. 

Az 50 ezer forintos tételes adó megfizetése révén szerzett 108 ezer forintos havi ellátási alap a minimálbér felét alig haladja meg, tehát aki kisadózást választ annak hosszabb távon mindenképpen célszerű lenne mellette egy heti 36 órát el nem érő munkaviszonnyal is rendelkeznie.

Az egyéni vagy társas vállalkozó kizárólag a kivét, illetve a tagi jövedelem növelése révén „vállalhat” magasabb járulékalapot. 
Vonatkozik ez az átalányadózó egyéni vállalkozóra is, aki főszabály szerint az átalányban megállapított jövedelem (ide nem értve az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének adómentes részét) fizet járulékot, azzal, hogy amennyiben minimum járulékfizetési kötelezettség terheli, akkor havi járulékalapja a minimálbér (2022-ben 200.000 forint) vagy a garantált bérminimum (260.000 forint). 

Például, ha egy többes jogviszonyban nem álló átalányadózó egyéni vállalkozó 40 százalékos költséghányadot érvényesít és havi fix 500 ezer forintos bevétele van, a tevékenység pedig nem kötött szakképesítéshez, akkor éves járulékalapja a következők szerint alakul:

  • 4 x 200.000 forint (ugyanis az első 4 hónapban keletkező 1.200.000 forintos adóalapot „lenullázza” az 1.200.000 forintos adómentes rész) +
  • 8 x 300.000 forint,

azaz 3.200.000 forint.

Ettől eltérően csak akkor alakul a járulékfizetési kötelezettség, ha a bevétel más ütemben érkezik.
Például, ha az éves bevételt decemberben kapja kézhez, akkor a járulékalap: (11 x 200.000 forint) + (6.000.000 x 60 %) - 1.200.000 = 4.600.000 forint, de ettől eltekintve nincs különösebb „játéktere”.

Kérdésként merül fel, ez utóbbi példa esetében, hogy dönthet-e úgy a vállalkozó, hogy nem a minimálbér, hanem a garantált bérminimum alapján tesz eleget a minimum járulékfizetési kötelezettségének. A jogszabály alapján nem. 

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.)  4. § 12.2. pont értelmében a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában ugyanis a tárgyhónapban akkor indulunk ki a garantált bérminimum havi összegéből, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel.
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján az egyéni vállalkozónak a vállalkozás indításakor be kell jelentenie a főtevékenységet, amely a törvény 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján az egyéni vállalkozók nyilvántartásában rögzítésre kerül.
Amennyiben ez a tevékenység nem kötött szakképesítéshez, akkor a minimum járulékfizetést a minimálbér alapján kell teljesíteni. 
Más kérés, hogyha az egyéni vállalkozó ennek ellenére a garantált bérminimum alapján fizet meg a minimum járulékot, akkor elhanyagolhatóan csekély annak a valószínűsége, hogy az adóhatóság ezt utólagosan felülbírálja. 
A nyugdíjbiztosítás pedig nem foglalkozik ennek a kérdésével.

A munkaviszonyban álló dolgozók esetében pedig – függetlenül a munkakörtől – a minimum járulékfizetést minden esetben a minimálbér alapul vételével kell meghatározni.

Az őstermelők választása

A mezőgazdasági őstermelők esetében viszont tényleges döntési lehetőséget ad a jogszabály. 
A Tbj. 41. § (4) bekezdése értelmében a biztosított mezőgazdasági őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalhatja, hogy a társadalombiztosítási járulékot az (1) és (2) bekezdésben meghatározott járulékalapnál (tehát a minimálbérnél vagy a tárgyévet megelőző évi bevételének 15 százaléka egytizenketted részénél) magasabb összeg után fizeti meg. 

Az őstermelő a magasabb járulékalap választásáról a negyedéves járulékbevallásában nyilatkozhat. A tárgyév első negyedévére vonatkozó járulékbevallásban megtett nyilatkozat az adóévre, az ezt követő időszakra vonatkozó tett nyilatkozat az adóév bevallással le nem fedett, az adóévből még hátralévő időszakra szól. Tehát, aki a magasabb járulékalapot választotta, az adóév egészére annak megfelelően kell a járulékot fizetnie. A magasabb járulékalap választása egyben magasabb összegű szociális hozzájárulási adófizetéssel is jár. 

Szintén egyéni döntés kérdése, a Tbj. 48. § (1) bekezdése szerinti – a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából létesített – megállapodás alapján fizetendő 22 százalékos nyugdíjjárulék alapjának az összege. 
A jogszabály a járulékalapnak csak a havi minimumát (minimálbér) határozza meg, de a megállapodást létesítő személy ennél magasabb összeget is megjelölhet. 
Ugyanakkor ez az összeg a magánszemély részéről – az említett minimum figyelembe vételével – bármikor módosítható.

A magánszemélyt terhelő egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése viszont nem egyéni döntés kérdése. 
A Tbj. 43. § (1) bekezdés a) pontja szerint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 22. § (1) bekezdés a)-u) pontja, valamint a 3. § és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 29. § (9) bekezdése szerint sem jogosult. 

A kötelezettség további feltétele, hogy a természetes személy a járulékfizetési kötelezettsége keletkezését megelőzően megszakítás nélkül legalább egy éve a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkező hontalan személy esetén a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint bejelentett szálláshellyel rendelkezik Magyarország területén. 
E feltétel a Tbj. 22. § (7) bekezdése szerint belföldinek minősülő személyekre nem vonatkozik. 

Tehát a magánszemély vagy kötelezett egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére, vagy pedig nem, és ez utóbbi esetben nem dönthet úgy, hogy az egészségügyi szolgáltatása érdekében vállalja annak megfizetését. 
Olyannyira nem, hogy a Tbj. 43. § (3) bekezdése rögzíti, hogy amennyiben az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre nem kötelezett személy (így különösen az EGT más tagállamban biztosított személy) egészségügyi szolgáltatási járulék fizetés alapján vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást, akkor a természetes személy köteles az egészségügyi szolgáltatás Egészségbiztosítási Alapot terhelő költségeit megtéríteni. 

Széles Imre (2022-12-20)