Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • társadalombiztosítás
  • járulék

Ez a tartalom 40 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Utólagosan kifizetett jövedelmek utáni járulékfizetés

2021. 10. 25.

Az adóalap pontos megállapításának célja az adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében elengedhetetlen. A társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem jogszerű megállapítása viszont nem csak a járulékfizetési kötelezettség teljesítése szempontjából fontos, hanem meghatározó jelentőségű az ellátásra való jogosultság, illetve az ellátás összege vonatkozásában is.

Ezzel magyarázható, hogy az esedékességet követően kifizetésre kerülő járulék alapjául szolgáló jövedelmek kezelését illetően a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) több speciális előírást is tartalmaz az adótörvények vonatkozó előírásaihoz képest.  

Mielőtt ezeket sorra vennénk, induljunk ki az alapesetből. 

A Tbj. 77. szakaszának (1) bekezdése szerint a foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem, vagy a 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot megállapítani, és a biztosítottat terhelő járulékot levonni és tárgyhavi járulékot az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetve megfizetni az adóhatóságnak. 

Fontos tehát rögzítenünk, hogy társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség csak a tényleges kifizetést követően keletkezik, kivéve a munkaviszonyt, illetve az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonyt, amely esetében tényleges jövedelem hiányában – a minimális járulékalapra vonatkozó szabályok alapján – is fennállhat a járulékfizetési kötelezettség.

Ugyanakkor, míg az egyéni és társas vállalkozó esetében a minimum járulékfizetést havi szinten kell teljesíteni és a kötelezettséget nem befolyásolja a következő havi tényleges kifizetés, addig a munkabér vonatkozásában ez nem teljesen így van. 

Például, ha egy munkaadó nem tudja a november havi munkabéreket valamilyen okból az esedékesség időpontjában kifizetni, akkor a minimálbér 30 százalékának alapul vételével le kell rónia a kapcsolódó közterheket. Abban az esetben viszont, ha a november hónapra esedékes munkabérfizetést a december havi bérkifizetéssel együtt teljesíti, akkor a november havi minimális járulékot önellenőrzés útján visszakérheti. 

A Tbj. 24. szakasza értelmében a járulékokat havonta a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni, és a járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.

Tehát főszabály szerint a kifizetéskori mértékkel kell számolnunk függetlenül attól, hogy a kifizetés milyen időszakra vonatkozik.

Ám az időszaknak – az ellátások miatt – igen nagy jelentősége van. Éppen azért a Tbj. 29. szakasza úgy rendelkezik, hogy az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. Az eltérő vonatkozási időszakot a ’08-as bevallásban szükséges megjelölni.

Például, ha egy munkavállaló számára 2021-ben egy munkaügyi jogvita lezárást követően kerül sor 300 ezer forint elmaradt – 2020. III. negyedévre vonatkozó – műszakpótlék kifizetésére, akkor ez az érintett 2020. évi járulékalapot képező jövedelmét „gyarapítja”, nyugdíjazás során 2020. évre kerül figyelembe vételre, illetve – ha éppen korhatár előtti ellátásban részesül – a kereseti korlát számításánál 2020. évre kell nála figyelembe venni. 

Ennek az sem lehet akadálya, ha időközben a jogviszonya megszűnt, hiszen a Tbj. 30. szakasza szerint a biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony fennállásának utolsó napján került volna sor.

Ugyanakkor a jogviszony megszűnésének mégis van jelentősége.  A Tbj. 100. § (2) bekezdés ugyanis úgy fogalmaz, hogy amennyiben a 30. § alapján 2020. július 1-jét megelőző időszakra keletkezett járulékalapot képező jövedelem, akkor a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: régi Tbj.) adott időszakban hatályos rendelékezéseit kell alkalmazni.

Tehát ebben az esetben felülírjuk a kifizetéskori mérték szabályát, és a régi Tbj.-ben meghatározott egyéni járulékot vonjuk le a volt biztosítottól. Ez meglehetősen érdekes helyzeteket teremthet. 

Visszatérve az elmaradt bérpótlékkal kapcsolatos példánkra: ha az érintett munkaviszonya 2020. június 30-án megszűnt, akkor az utólagosan kifizetett munkabérből e szabály alapján 10 százalékos nyugdíjjárulékot és 8,5 százalékos egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot kell levonni. Ám, ha dolgozó munkaviszonya ezt követően ért véget, vagy meg sem szűnt, akkor a 2020-ra járó munkabért 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék terheli.  

Továbbfoglalkoztatott nyugdíjas munkavállaló

Az esedékesség kérdése élesen jelentkezik a továbbfoglalkoztatott nyugdíjas munkavállaló esetében is. 

Például, ha a munkavállaló 2020. december 31-én nyugdíjassá válik és számára – hangsúlyozva, hogy a munkaviszonya folyamatos – 2021. május hónapban prémiumot fizetnek ki. Ebben az esetben nem beszélhetünk a Tbj. 29. szakasza szerinti elmaradt bérről, hiszen a prémium kifizetése május hónapban esedékes, tehát a kifizetést nem terheli nyugdíjjárulék. 

Ugyanakkor, ha a Tbj. 30 szakaszát alkalmazzuk (és azt mondjuk, hogy megszűnt biztosítási jogviszony alapján történt kifizetésről van szó, ami megfelel a valóságnak, hiszen a biztosítási jogviszony december 31-én megszűnt), akkor viszont le kellene vonnunk a 18,5 százalékot. 

Tehát a 30. szakasz előírásának alkalmazása nem minden helyzetben egyértelmű, és jelen példánkban nem is indokolt. 

Széles Imre (2021-10-25)