Iparűzési adó megosztása

Adott egy Bt., melynek székhelye székhelyszolgáltatónál van, a telephelye pedig egy másik településen, ahol ténylegesen is folyik a munka. Mivel az éves bevétele nem éri el a 100 millió forintot, így ő választhat, hogy bér- vagy eszközarányos megosztást választ-e. Ebben az esetben, hogyan történik a megosztás?

Ez a tartalom 74 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.

Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el
Szerző: Leipán Tibor

Kiindulási pont az, hogy valóban mindkét helyen felmerül a HIPA fizetési kötelezettség, de megosztás alapján. 

A vállalkozásnak az érintett adóévet illetően a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) Melléklet 1.1, 1.2. vagy 2.1. pontja szerinti módszerek közül azt a megosztási módszert kell alkalmaznia, amelyik a vállalkozási tevékenységére leginkább jellemző.

Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely(ek) szerinti települési önkormányzatok között Htv. 39. § (2) bekezdés szerint. Az adóalap megosztásának kötelezettsége akkor is fennáll, ha az érintett önkormányzat illetőségi területén nem létezne helyi iparűzési adó, tehát az ezen településre jutó adóalap után nem kell adót fizetni, de a megosztási kötelezettség itt is létezik. Törvényi oldalról a következők veendők figyelembe:
A Htv. Melléklete alapján a 2019. évben kezdődő adóévre - a 2.2. pont, illetve a 2.4. pont kivételével - azt a módszert kell alkalmazni, amelyik a vállalkozói tevékenységre leginkább jellemző.

A Htv. 39. § (2) bekezdése szerint, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén – így a Htv. 52. § 61. pontjára figyelemmel külföldi településen is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely szerinti települési önkormányzatok között. Ebből következően a vállalkozót az adóalap megosztásának kötelezettsége azon magyarországi önkormányzat illetékességi területe vonatkozásában is terheli, amely nem működtette az iparűzési adót (mintegy 400 település) a 2018. naptári évben.

A Htv. 52. § 61. pontjának első mondata értelmében „külföld” az adóalap-megosztás szempontjából egy „telephelynek” számít akkor is, ha a vállalkozó tevékenységét több állam területén vagy/és egy állam több településén folytatta. Az adóalap-megosztási kötelezettség tehát akkor is fennáll, ha a vállalkozónak magyarországi székhelyén kívül csak külföldön van helyi adókról szóló törvény szerinti telephelye.

A vállalkozó iparűzésiadó-kötelezettségét, így az adóalap megosztását is a Melléklet szabályai alapulvételével köteles teljesíteni. A helyi adókról szóló törvény nem ismeri az ún. elkülönített nyilvántartás szerinti megosztási módszert.

A Htv. Melléklet 1. pontjának kiegészítését tartalmazó 7. pont szerint az 1.1., 1.2. és 2.1. pont szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy telephely szerinti településen 0 forint települési adóalaprészt eredményezne.

A hivatkozott törvényhelyek szerint a megosztás a következők szerint lehetséges

Az adóévet megelőző adóévben 100 millió forintot meg nem haladó iparűzésiadó-alappal rendelkező vállalkozó minden olyan esetben komplex megosztási módszert köteles alkalmazni, amikor székhelyénél vagy telephelyénél kizárólag személyi jellegű ráfordítás vagy kizárólag eszközérték merült fel az adóévben. Ilyen esetben a Htv. Melléklet 7. pontja felülírja a Htv. 39. § (2) bekezdése – azaz a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemző módszer – alkalmazását.

A 100 millió forintot meg nem haladó adóalappal rendelkező vállalkozó a személyi jellegű ráfordítással arányos vagy az eszközérték-arányos megosztási módszer közül azt köteles alkalmazni, amely tevékenységére leginkább jellemző. Így a csekély eszközértékkel bíró, élőmunka-igényes, sok alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás (pl. pénzügyi/adótanácsadó, könyvelő, szállítmányozó) jellemzően személyi jellegű ráfordítással arányos, míg a jelentős eszközértékkel bíró (pl. gépjármű/ingatlan bérbe-/lízingbeadást végző vállalkozás – különösen, ha teljes adminisztrációját harmadik személy végzi –, vagy önerős beruházást végző) vállalkozás jellemzően eszközérték-arányos megosztási módszert alkalmazhat.

Fontos, hogy a megosztási módszer alkalmazása nem a vállalkozás szabad döntése, hanem a tényálláshoz kapcsolódó törvényi szabályozáson alapuló kötelezettsége. Ebből adódóan a Htv. 

Melléklet 7. pontja kizárja azt a lehetőséget, hogy a vállalkozás székhelyére, illetve telephelyére vállalkozási szintű adóalapból – a Htv. Melléklet 1.1., 1.2., 2.1. vagy 2.3. pontja szerinti megosztási módszer alkalmazása esetén nulla forint adóalaprész legyen megállapítható.

Mivel az iparűzési adóbevallás az önkormányzatot illeti, ezért célszerű lenne az illetékes önkormányzatok adóirodáival is egyeztetni.