Bizonyos esetekben a jogalkalmazás során problémát jelent a kisadózói státusz meghatározása is. Az életben ugyanis gyakran előfordul az a helyzet, hogy a kisadózóként bejelentett személy életkörülményeiben olyan változás következik be, amely egyben a kisadózó korábbi státuszának a megváltozását is eredményezi.
Ilyen helyzet állhat elő például akkor, ha egy kisadózó, aki a vállalkozása mellett heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal is rendelkezik, fizetés nélküli szabadságra megy. Az a kisadózó ugyanis, aki legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll a Kata tv. 2. § 8. pont a) alpontja alapján nem minősül főállású kisadózónak és egyben nem minősül biztosítottnak sem, mivel már egy olyan jogviszonnyal (munkaviszonnyal) rendelkezik, amely megalapozza a biztosítási kötelezettségét. Így, ha ez a magánszemély a munkaviszonyában fizetés nélküli szabadságra megy, a fizetés nélküli szabadság ideje alatt szünetel a biztosítása a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 8. § a) pontja alapján, továbbá a foglalkoztatása sem valósul meg ténylegesen a munkaviszonyában, ezért ez idő alatt a kisadózó főállású katásnak minősül a vállalkozásában és havi 50 ezer forint tételes adó megfizetésére kötelezett.
Ezt továbbgondolva felvetődik a kérdés, hogy miként változik a kisadózó státusza, ha a vállalkozása mellett heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll és a munkaviszonyára tekintettel betegszabadságra, illetve táppénzre jogosult.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 55. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak értelmében mentesül a munkavállaló a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, ha keresőképtelen. Mindazonáltal a betegszabadság ideje alatt a munkavállaló a távolléti díj 70 százalékára jogosult, ezt követően pedig – legfeljebb egy éven keresztül – táppénzre.
A Tbj. 8. § c) pontja értelmében szünetel a biztosítás a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt.
Fentiek alapján, ha a munkaviszonnyal is rendelkező kisadózó keresőképtelensége miatt a munkaviszonyában betegszabadságra jogosult vagy táppénzben részesül, nem szünetel a magánszemély munkaviszonyon alapuló biztosítási jogviszonya, így az a tény, hogy a kisadózó a munkaviszonyában betegszabadságra vagy táppénzre jogosult az adott hónap egészében, nem eredményezi a kisadózói minőség megváltozását, a magánszemély továbbra sem minősül főállású kisadózónak. Ezért, abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó ez idő alatt a kisadózói tevékenységében tartozó munkát végez, továbbra is csak 25 ezer forint tételes adó megfizetésére kötelezett.
dr. Kiss Mariann