A gyakorlatban sokszor kérdésként merül fel ezzel kapcsolatban, hogy a tételes átalányadó alapját képező szobaszámot hogyan kell meghatározni.
Szálláshely-szolgáltatás, szálláshely és magánszálláshely fogalma
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó követelményeket a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza.
A Korm. rendelet a magánszálláshely fogalmának meghatározásakor visszautal a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) értelmező rendelkezéseire.
Szálláshely-szolgáltatás az az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása [Kertv. 2. § 23. pont].
A Kertv. értelmező rendelkezésének 2. § 22. pontjának alkalmazásában szálláshelynek minősül a szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített vagy használt épület, önálló rendeltetési egységet képező épületrész vagy terület, valamint szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, bérbeadás keretében hasznosított, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 29 a. pontja szerinti nyaralóhajó.
A Kertv. 2. § 39. pontja értelmében magánszálláshely az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás vagy üdülő, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
Szobaszám megállapítása a fizetendő tételes adó kiszámításakor
A Magyar Turisztikai Ügynökség jelzése szerint a magánszálláshely-szolgáltatókat nyilvántartásba vevő jegyzők és a szálláshelyek minősítését végző Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület Nonprofit Kft. (a továbbiakban: szálláshely-minősítő szervezet) eltérően határozza meg a szobaszámot, ez pedig problémákat okoz a fizetendő tételes adó kiszámítása szempontjából.
Tekintettel arra, hogy az Szja tv. 57/A. §-a nem tartalmazza azt, hogy a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyek tételes átalányadózása szempontjából mi számít szobának, ezért az ágazati jogszabályok rendelkezéseiből kell kiindulni.
A magánszálláshely fogalma
A fentiekben leírtak szerint a Kertv. 2. § 39. pontja szerint magánszálláshelynek minősül az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás vagy üdülő, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása minősül, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló Korm. 2. § 15. pontja szerint pedig szoba alatt a szálláshely azon önállóan értékesíthető, egyedi hozzáféréssel rendelkező egységét kell érteni, amely egy vagy több helyiségből áll, és egy vagy több vendég egyidejű elszállásolására alkalmas. Kemping, üdülőháztelep és nyaralóhajó szálláshelytípus esetén a szoba megfelelője a lakóegység vagy a területegység.
A szálláshely szobáinak összessége pedig a szálláshely vendégek elszállásolására alkalmas szobáinak az összességét jelenti.
Ha a magánszemély magánszálláshely-szolgáltatási tevékenységet kíván folytatni, azt a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése alapján kizárólag olyan szálláshelyen végezheti, ami megfelel azon szálláshelytípus szerinti minőségi, műszaki és szolgáltatási követelményeknek, amely tekintetében a szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytatni kívánják.
Továbbá szálláshely-szolgáltatás csak a Kormány rendeletében meghatározott, a szálláshely-minősítésre vonatkozó rendelkezések megtartásával és a kereskedelmi hatóság részére történő szálláshely-üzemeltetési bejelentést követően folytatható.
A szálláshely minősítése
A fentiek miatt a szálláshely-szolgáltatónak a szálláshely üzemeltetési tevékenységnek a szálláshely fekvése szerinti illetékes jegyző felé történő bejelentését megelőzően a szálláshely-minősítő szervezet vizsgálatát és értékelését kell kérnie a szálláshelytípusra vonatkozó követelményekhez igazodó minőségi fokozatba sorolás érdekében.
Ha a szálláshely minősítése megtörtént, akkor a szálláshely-szolgáltatónak bejelentést kell tennie a szálláshellyel összefüggésben a jegyző felé, mely bejelentésben meg kell jelölnie többek között a szálláshely befogadóképességét, vagyis a vendégszobák számát is.
A bejelentéshez mellékelni kell a szállás-helyminősítő szervezet által kiadott minősítő dokumentumot is.
A bejelentés alapján a jegyző nyilvántartásba veszi a szálláshely-szolgáltatót, mely a Korm. rendelet 12. §-ában foglaltak szerint tartalmazza a szálláshely-szolgáltatási tevékenység típusának megjelölését és minőségi fokozatba sorolását, továbbá a szálláshely befogadóképességét is. A jegyző a bejelentés megtételéről igazolást állít ki a szálláshely-szolgáltató részére.
A szobaszám megállapítása: a jegyző szerint…
A Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatban kiadott álláspontja szerint az adó szobaszám alapján történő meghatározása a Pénzügyminisztérium véleménye szerint objektívabb és ellenőrizhetőbb feltételeket eredményez, ezért – figyelemmel arra, hogy a szabályozásban változás nem történt – a szobaszámot a bevett gyakorlat szerint szükséges megállapítani, függetlenül a szálláshely-minősítő szervezet minősítésétől, tekintettel arra, hogy a férőhely egy bármikor módosítható tényállási elem.
Fentiek alapján tehát az Szja tv. 57/A. §-a szerinti fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélynek a fizetendő tételes adó mértékét a szálláshelyet a Korm. rendelet 12. §-a szerinti szálláshely-nyilvántartásban rögzített és a jegyző által kiállított igazolás szerinti befogadóképesség (vendégszobák száma) alapján kell meghatározni, nem pedig a szálláshely-minősítő szervezet tanúsítványa szerinti szobaszámot kell irányadónak tekinteni a tételes adó kiszámításakor.
(Cikkünket teljes terjedelmében az Adózási Módszertani Szemle októberi számában olvashatják)