Gazdasági társaságok és társas vállalkozások – alapfogalmak
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1993. évi V. törvény (Ptk.) értelmében gazdasági társaságnak minősül: a közkereseti társaság (a továbbiakban: kkt.), a betéti társaság (a továbbiakban: bt.); a korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: kft.) és a részvénytársaság (a továbbiakban: rt.).
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 4. § 20. pontja értelmében társas vállalkozás:
1. a közkereseti társaság,
2. a betéti társaság,
3. a korlátolt felelősségű társaság,
4. a közös vállalat,
5. az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
6. az 1.–5. pontban felsorolt társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is,
7. a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
8. a gépjárművezető-képző munkaközösség,
9. az oktatói munkaközösség,
10. az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda,
11. a végrehajtói iroda és
12. az egyéni cég.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 34. § 15. pontja a társas vállalkozás meghatározása során a gépjárművezető-képző munkaközösséget, valamint az oktatói munkaközösséget nem szerepelteti.
A gazdasági társaság tehát a Ptk. által használt fogalom, a társas vállalkozás fogalmat viszont a Tbj., valamint a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) használja. Ez tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, amely egy csoportba rendezi azokat a cégformákat, amelyek tagjainak biztosítási, illetve szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettségét hasonlóan kell elbírálni.
A részvénytársaság nem minősül társas vállalkozásnak a Tbj. és a Szocho tv. értelmében.
Ügyvezetői tevékenység
A Ptk. 3:112. § (1) bekezdése szerint a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. Ezt a szabályt a legtöbben tudják, érdemes azonban elgondolkodni azon is, hogy milyen következményekkel jár egyik, vagy másik jogviszony választása.
A választás során nagyon fontos tényező, hogy az ügyvezető tagja-e az általa vezetett vállalkozásnak, vagy egyáltalán nincs tulajdonrésze a társaságban.
Felhívom a figyelmet, hogy közkereseti társaság és betéti társaság esetén kizárólag a társaság tagja láthatja el az ügyvezetői tevékenységet. A Ptk. 3:144. § (1) bekezdése értelmében a közkereseti társaság ügyvezetését a tagok közül kijelölt vagy megválasztott egy vagy több ügyvezető látja el. Kijelölés vagy választás hiányában valamennyi tag ügyvezető. A (2) bekezdés szerint semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely ügyvezetővé olyan személyt jelöl ki, aki nem tagja a társaságnak, vagy lehetővé teszi ilyen személy ügyvezetővé választását. A Ptk. 3:155. §-a szerint a betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kültag csak kijelölés, választás révén válhat ügyvezetővé, automatikusan nem.
Eljárás, ha az ügyvezető nem tagja a társas vállalkozásnak
Munkaviszony
A munkaviszonyban álló ügyvezetőre a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) általános szabályai vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy az ügyvezető tevékenysége munkaviszony esetén nem önálló tevékenység, viszont a munkaviszonyban álló ügyvezető vezető állású munkavállalónak minősül, így az Mt. 208-211. §-aiban található speciális szabályok vonatkoznak rá. A vezetők esetében a törvény kevesebb védelmet biztosít, és az általános szabályokhoz képest is nagyobb tere van a felek megállapodásának a munkaviszony tartama kialakításában.
A munkaviszonyban álló ügyvezető közterheit az általános szabályok szerint kell megállapítani, bevallani és megfizetni. Munkaviszony esetén kiemelendő, hogy a Tbj. 27. § (2) bekezdése értelmében a társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér 30 százaléka, függetlenül attól, hogy a foglalkoztatás teljes vagy részmunkaidőben történik.
Abban az esetben, ha
a) a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,
b) a biztosítási jogviszony a 16. § alapján a hónap egészében nem áll fenn, vagy
c) az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetési nélküli szabadságot vesz igénybe,
a járulékfizetési alsó határ meghatározása során az a)–c) pontok szerinti naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben az a)–c) pontokban meghatározott körülmények a naptári hónap csak egy részében állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.
A járulékfizetési alsó határra vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni a munkaviszonyban álló és
a) csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülők,
b) a köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban tanulmányokat folytató tanuló, a szakképző intézmény által szervezett szakmai oktatásban jogszabály alapján ingyenesen részt vevő tanuló, illetve képzésben részt vevő személy, továbbá a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató hallgató esetében.
A Szocho tv. 1. § (10) bekezdése alapján a szociális hozzájárulási adó alapja munkaviszony esetén megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, így a járulékfizetési alsó határ egyben szociálishozzájárulásiadó-fizetési alsó határnak is minősül.
Megbízási jogviszony – választott tisztségviselői jogviszony
A megbízási jogviszony a Ptk. 6:272-6:280. §-aiban szabályozott önálló tevékenység. Azaz csak önálló tevékenység lenne, ha nem lenne a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 24. § (1) bekezdésének d) pontja, amely egyértelműen kimondja, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége nem önálló tevékenység.
A gazdasági társaság vezető/választott tisztségviselője tehát egy speciális megbízási jogviszony keretében tevékenykedik, amelynek szabályozása az Szja tv.-ben és – a későbbiekben majd láthatjuk – a társadalombiztosítási szabályokban is elkülönül a megbízásra vonatkozó általános szabályozástól
Mi ennek a jelentősége?
Az önálló tevékenység esetén nem a teljes bevétel minősül jövedelemnek, csak a költségekkel csökkentett rész. A bevételből tehát költségek számolhatók el.
Megjegyzés: Az önálló tevékenységből származó jövedelem kétféle módszerrel állapítható meg, amelyek közül a magánszemély választhat. Az egyik módszer a tételes költségelszámolás. Ebben az esetben valamennyi költséget – a kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott mértékű, igazolás nélkül elszámolható költségek kivételével – számlával, bizonylattal kell igazolni. A tevékenység folytatása érdekében igazoltan felmerült kiadás, és az igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad az Szja tv.-ben meghatározott módon és mértékben a bevételből levonható.
A másik módszer szerint a bevételből igazolás – számlák, bizonylatok – nélkül levonható 10 százalék a költséghányad, és a bevétel 90 százaléka a jövedelem. A 10 százalék költséghányad alkalmazásánál a magánszemély az adóévben megszerzett – nem egyéni vállalkozásként folytatott – önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, továbbá az önálló tevékenységével összefüggésben kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. Ez azt jelenti, hogy a költségtérítés 90 százaléka is jövedelemnek számít, mivel ebből a bevételből is csak a 10 százalék költséghányadot lehet levonni.
Ahogyan azonban fentebb már említettük, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége viszont nem önálló tevékenység, ami azt jelenti, hogy a költségelszámolással kapcsolatos szabályozás ebben az esetben nem alkalmazható. Ebből az következik, hogy az ügyvezető részére kifizetett megbízási díj teljes összege személyi jövedelemadó, és így szociális hozzájárulási adó, valamint társadalombiztosítási járulék alap.
A társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatban álljunk meg egy szóra!
A magánszemélyek által, megbízási jogviszonyban ellátott tevékenységek esetében ugyanis az egyik legfontosabb kérdés, hogy az érintett biztosítottnak minősül e, avagy nem. Ennek azért van jelentősége, mert míg a személyi jövedelemadót minden esetben le kell vonni a megbízott díjazásából, a szociális hozzájárulási adó pedig minden esetben terheli a kifizetőt, addig a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot csak a biztosítási kötelezettség létrejötte esetén kell levonni, bevallani és befizetni a NAV felé.
A Tbj. 6. § (2) bekezdése értelmében biztosítottnak minősülnek – többek között – a gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselői, ha az e tevékenységből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét. Ez az összeg 2026-ban 96.840 forint, tehát amennyiben a megbízási díj havi összege eléri vagy meghaladja ezt az összeget, akkor a biztosítási jogviszony létrejön, a társadalombiztosítási járulékot pedig le kell vonni, be kell vallani és meg kell fizetni. A biztosítási kötelezettséget minden hónapban utólag kell elbírálni és ekkor kell megtenni a bejelentést is.
Figyelem! A NAV honlapján megjelent a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének társadalombiztosítási jogállása című 2026/3. Adózási kérdés kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy a Tbj. 6. § (2) bekezdése szerinti választott tisztségviselő biztosítási jogviszonya nem jelenthető be a Tbj. 6. § (1) bekezdés l) pontja szerinti tartós megbízási jogviszonyként. A tartós megbízási jogviszony a megbízási szerződés alapján munkát végző személyek esetében alkalmazható, azaz a Tbj. 6. § (1) bekezdés f) pontja helyett.
(Folytatjuk)