Vevői készlet alatt a gyakorlatban egy vevői raktárt értünk, melynek lényege, hogy egy másik tagállambeli adóalany termékét a vevő raktárába betárolják, és a felek között a Közösségen belüli termékértékesítés abban az időpontban teljesül, amikor a terméket a vevő a raktárból fizikailag kitárolja, és csak azon termékek vonatkozásában, amelyeket a vevő ténylegesen kitárol. A vevői készlettel kapcsolatos egyszerűsítés lényege abban áll, hogy az eladónak nem kell a vevői készlet helye szerinti más tagállamban adóalanyként bejelentkeznie (a vevői készlet fenntartása miatt), és ott a saját vagyon áthelyezésre tekintettel Közösségen belüli termékbeszerzés címén, majd a belföldi értékesítés miatt adófizetési kötelezettséget teljesítenie, hanem az eladó egy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést teljesít a saját tagállamában, amely után – mint Közösségen belüli termékbeszerzés után – a vevő a fizetendő adót a vevői készlet helye szerinti saját tagállamában állapítja meg.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 22. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be – a 19. § értelmében – ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a tagállamból maga vagy – javára – más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.
Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.
Az Áfa tv. 22. § (3)–(5) bekezdései tárgyalják a vevői készlet céljára történő terméktovábbításra vonatkozó alapvető szabályokat. A 22. § (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlete céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1) bekezdéshez fűződő joghatás akkor nem áll be, ha a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba, valamint a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas. A 22. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a vevői készletből terméket beszerzőre áll be.
Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés a) pontja értelmében tehát a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítő szabály alkalmazhatóságának egyik feltétele, hogy a terméknek a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett értékesítője a vevői készletből történő értékesítéssel kapcsolatban ne minősüljön Magyarországon nyilvántartásba vett adóalanynak.
Kérdésként merült fel, hogy az „ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba” feltétel teljesül-e abban az esetben, ha az adóalanykénti nyilvántartásba vétel (regisztráció) alapjául szolgáló múltbéli, lezárt termékértékesítést követően egy új, a vevői készlet szabályainak egyebekben mindenben megfelelő tranzakció történik.
A kérdés alapjául szolgáló konkrét esetben egy más tagállambeli adóalany Magyarországon adóalanyként regisztrált egy adott típusú termék belföldi értékesítésével kapcsolatban. E társaság egy új termékcsoport értékesítését tervezi Magyarországon: egy magyar adóalany kft. részére szállítana
terméket a kft. (vevő) által bérelt raktárba. A termékek tulajdonjoga a raktárból történő vevő általi lehívás időpontjáig a társaságnál marad (vevői készlet konstrukció). A kétfajta (azaz a regisztrációval érintett, valamint a vevői készlet konstrukcióban megvalósítandó) termékértékesítés között nincs kapcsolat, mind az értékesített termék, mind az értékesítés módja, mind a vevő személye különbözik a két esetben.
Abban az esetben, ha egy, a regisztráció alapjául szolgáló ügyletektől független, az értékesített termékre, az értékesítés módjára, a vevő személyére is figyelemmel új tranzakcióról beszélhetünk, akkor a vonatkozó törvényi előírások alapján elmondható, hogy az említett feltételnek megfelel az a más tagállami adóalany is, akit valamely Magyarországon teljesített ügyletével kapcsolatban – legyen az akár szolgáltatásnyújtás, akár termékértékesítés – korábban belföldön adóalanyként nyilvántartásba vettek.
A vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés alkalmazhatóságát nem zárja ki továbbá az a körülmény sem, hogy a magyar regisztrációs adószámmal rendelkező külföldi eladó magyar adószáma alatt már teljesített termékértékesítést Magyarországon az új termékcsoport vonatkozásában (mert például az adott esetben nem teljesült a vevői készletre vonatkozó valamennyi feltétel), tekintve, hogy a regisztrációra nem ezen új értékesítésekre tekintettel került sor. Az ilyen adóalany dönthet úgy, hogy a jövőben külföldi adószáma alatt Közösségen belüli adómentes termékértékesítésként kezeli a vevői készletből történő lehívásokat, amennyiben a vevői készletre vonatkozó további feltételek is fennállnak.
[NGM Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály NGM/4980-1/2017.; NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3527934210/2013]