Ez a tartalom 1745 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A jogeset kiindulópontja az elsőfokú hatóság ítélete, amely megállapította, hogy a munkáltató megsértette a munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó jogszabályi előírásokat (57.M.3058/2017/5.).
Az I. fokú határozat indokolásában rögzített tényállás szerint az eljáró állami tisztviselők a helyszíni ellenőrzés során 2017. január 04. napján munkavégzés közben találtak 6 munkavállalót, akik egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a munkaidőt jelenléti íven tartják nyilván, azon a túlórákat is feltüntetik a valósságnak megfelelően.
A helyszíni ellenőrzéskor bemutatásra került a 2017. január hónapra vonatkozó munkavállalónként külön vezetett munkaidő- nyilvántartás, amely a „Jelenléti ív” felirat alatt a munkáltató nevét tartalmazta. A jelenléti íven a bal felső sarokban került megjelölésre a munkavállaló neve, közvetlenül alatta pedig a 2017. január felirat. A jelenléti ív 8 oszlopot tartalmazott, amelyek a következőek: dátum, munkaidő kezdete-vége, munkaközi szünet kezdete-vége, tiszta munkaidő, túlóra, délutános műszak. A jelenléti íveken szereplő munkaidő adatok kézírással szerepeltek.
Az eljáró állami tisztviselők a második helyszíni ellenőrzés során 2017. január 18-án munkavégzés közben találtak és tanúként hallgattak meg további hat munkavállalót, akik elmondták, hogy a munkaidőt jelenléti íven tartják nyilván. Azokon a túlórákat feltüntetik a valóságnak megfelelően. Bemutatásra került a helyszíni ellenőrzés során a 2017. január hónapra vonatkozó munkavállalónként külön vezetett nyilvántartás, amelyen a „Jelenléti ív” felirat a lap tetején középen szerepel, alatta egy sorral a munkáltató neve került feltüntetésre. A jelenléti íven a bal felső sarokban került megjelölésre a munkavállaló neve, közvetlenül alatta pedig a 2017. január felirat. A jelenléti ív 8 oszlopot tartalmazott, ezek az alábbiak: dátum, munkaidő kezdete-vége, munkaközi szünet kezdete-vége, tiszta munkaidő, túlóra, délutános műszak. A jelenléti íveken szereplő munkaidő adatok kézírással szerepeltek. A munkáltató képviseletre jogosult vezetője úgy nyilatkozott, hogy a cég összlétszáma körülbelül 130 fő, ebből a raktárban körülbelül 68 fő végez munkát. Az állami tisztviselő bemutatta az ügyfélnek a munkavállalók által a helyszínen ellenőrzéskor átadott egyéni munkaidő- nyilvántartásait. A törvényes képviselő előadta, hogy ezek számára ismeretlenek, nem tekinti azokat hitelesnek.
A munkáltató becsatolta a közigazgatási eljárás során a munkavállalók 2017. január hónapra vonatkozó egyéni munkaidő-nyilvántartásait. Ezeknek, valamint a helyszínen bemutatott munkaidő- nyilvántartásoknak az összevetéséből a hatóság megállapította, hogy azok egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak. Megállapítást nyert, hogy a felperes által bemutatott, valamint a helyszínen bemutatott jelenléti ívek között egyetlen formai különbség volt. A felperes által becsatolt jelenléti íveken a munkaidő adatok géppel kerültek kitöltésre, a munkavállalók által a helyszínen bemutatott munkaidő nyilvántartások kézírással tartalmazták az adatokat.
A munkáltató a közigazgatási eljárásban úgy nyilatkozott, hogy az általa vezetett nyilvántartások minősülnek hivatalosnak. A helyszínen bemutatott nyilvántartásokat nem tekintette hivatalosnak.
A határozat az indokolásában rögzítette, hogy az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint a munkáltató nyilvántartja a rendes és a rendkívüli munkaidő tartamát. Ebből pedig az következik, hogy a munkaidő- nyilvántartás vezetése a munkáltató kötelezettsége.
A határozatban a közigazgatási hatóság megállapította, hogy a munkáltató a munkavállalók munkaidejéről kettős nyilvántartást vezetett és ezzel megsértette az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontját, valamint a 134. § (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lenni a teljesített rendes és rendkívüli munkaidőnek, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
A határozat ellen a munkáltató fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán eljárt hatóság határozatával az I. fokú határozatot helybenhagyta helyes indokainál fogva, figyelemmel arra, hogy a II. fokú hatóság megállapította, hogy az I. fokú hatóság a tényfeltárási kötelezettségének eleget tett, az általa feltárt tényekből a II. fokú hatóság álláspontja szerint helyesen vonta le az I. fokú hatóság azt a következtetést, hogy a munkáltató megsértette az Mt. 134. § (1) és (2) bekezdésében a munkaidő- nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségeit.
A bíróság megállapításai szerint a kereset nem volt megalapozott.
A munkáltató érvei
Munkáltató szerint az alperesi határozat is megállapította, hogy a munkáltató eleget tett a munkaidő nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségének, mivel a 2016 márciustól 2017 január hónapig terjedő időszakban mindösszesen 12 munkavállaló esetében talált az alperes álláspontja szerinti eltérést. A felperes ezáltal véleménye szerint eleget tett a munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének.
Hivatkozott a munkahelyen töltött idő és a munkavégzéssel töltött idő különbségére, ebben a körben hivatkozott az Mt. kommentárjára, amely szerint a munkahelyre érkezés nem azonos a munkaidő megkezdésével, továbbá a munkahely elhagyása nem azonos általában a munkavégzés befejezésével. Az Mt. kommentárja rögzíti, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkaidőt kell tartalmaznia, a nyilvántartás nem tartalmazhatja a munkavégzés idején kívül a munkahelyen tartózkodás idejét. Előadta, hogy az alperesi határozatnak ezért azon megállapítása, miszerint a munkahelyen tanúként kihallgatott munkavállalók csak munkavégzési céllal tartózkodhattak téves és ez a tévedés a tanúk nyilatkozataiból ered. A tanúk azért tettek nyilvánvalóan ilyen nyilatkozatot, mert nincsenek tisztában a munkahelyen töltött idő és a munkavégzéssel töltött idő különbözőségével. Hivatkozott továbbá arra miszerint a tanúk minden esetben a jelenléti ívre hivatkoztak, amely a következetes bírói gyakorlat szerint nem azonos a munkaidő- nyilvántartással. Véleménye szerint a tanúk minden esetben előadták, hogy az ügyvezető összegyűjtötte a munkavállalók kézzel írt jelenléti ívét, amelyen a munkavállalók a munkahelyen töltött időről nyilatkoztak és nem a munkavégzéssel töltött időről. Azon álláspontját, mely szerint a munkavállalóknak a jelenléti íven rögzített ideje az a munkahelyen töltött időt és nem csak a munkavégzéssel töltött időt jelölte arra alapozta, hogy ez a munkavégzési hely a XV. kerületnek egy távol eső helyén van. A kollégák gyakran megvárták egymást, hogy hazajussanak, illetve volt, hogy taxira vártak és ezeket az időtartamokat a jelenléti íven feltüntették.
Hivatkozott továbbá arra, hogy mindebből következően tévesen állapította meg a hatóság, hogy a munkáltató által vezetett munkaidő- nyilvántartásból nem állapítható meg a rendes és a rendkívüli munkaidő. A felperes által becsatolt nyilvántartásokban látható és jól elkülönítetten szerepel a rendes és a rendkívüli munkaidő, ebből következően megállapítható azoknak az időpontja. A munkáltató vezette a munkaidő -nyilvántartást, és abban a munkavégzéssel időt tüntette fel, megbontva a rendes és a rendkívüli munkaidőt.
A naprakészséggel kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy a becsatolt iratokból megállapítható, hogy a munkaidő- nyilvántartás folyamatosan történt, minden nap vezette azt a munkáltató, azaz naprakész volt.
Előadta, hogy a hatóság súlyos eljárásjogi jogsértést követett el, amikor nem tett eleget indokolási kötelezettségének arra vonatkozóan, hogy miért hagyta figyelmen kívül a felperes által vezetett és 11 hónapos időszakra becsatolt nyilvántartásokat. Álláspontja szerint, ha egyes munkavállalók vezetettek is nyilvántartást, akkor azt magáncéllal vezették, amelyre nem támaszkodhat az alperes, mint munkaidő- nyilvántartásra és nem hivatkozhat arra, hogy a felperes kettős nyilvántartást vezetett.
A munkáltató szerint maradéktalanul eleget tett az Mt. 134.§-ában rögzített kötelezettségének. A munkaidő- nyilvántartás alapján készült bérlapokat minden hónapban átadta a munkavállalóknak, akiknek azt volt módjuk ellenőrizni. Nem vezetett kettős nyilvántartást és maga a hatósági határozat is rögzítette, hogy az egyik nyilvántartást a munkavállalók készítették.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a terhére rótt tanúvallomások szembetűnően hasonlóak vagy azonos szövegezésűek, amelyek megkérdőjelezik azok hitelességét.
A bíróság megállapításai
A bíróság a rendelkezésre bocsátott iratok alapján megállapította, hogy a hatóság határozatában helyesen állapította meg a kettős nyilvántartást. A kettő között formailag mindösszesen az a különbség, hogy az egyiket a munkavállalók kézzel írták, a másikon pedig géppel rögzítették az időpontokat. Azt is helyesen állapította meg az alperes, hogy a kézzel írott és a géppel írott nyilvántartások időpontjai között eltérés található.
Maga a munkáltató elismerte, hogy ezek a munkavállalók által vezetett nyilvántartások valósak. Azokkal kapcsolatban azonban nyilatkozata a közigazgatási eljárásban meghallgatott tanúkéval ellentétes volt, mivel azt állította, hogy annak a vezetésére a munkáltató nem kérte a munkavállalókat, a munkavállalók viszont azt állították, hogy ezt a kézzel írt jelenléti ívet a műszakvezetőnek átadták.
A tanúk az igazmondási kötelezettségükre való figyelmeztetés és a hamis tanúzás következményeinek tudatában egybehangzóan nyilatkoztak, amiből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi munkáltató tudott ezeknek a jelenléti íveknek a létezéséről, tudott arról, hogy a munkavállalók ezeket a jelenléti íveket vezetik és annak is ismeretében volt, hogy mely időpontokat tüntették fel ezeken a jelenléti íveken a munkavállalók.
Másfelől a munkáltató által tett nyilatkozatból és az általa csatolt géppel vezetett jelenléti ívekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a munkavállalók által vezetett nyilvántartás adatait a munkáltató nem egy az egyben emelte át és készített belőle egy géppel írt nyilvántartást, hanem a munkáltató az azokban foglalt adatokat módosította, ugyanakkor a módosítások okáról a munkavállalókat nem tájékoztatta, illetve az iratanyagban erre vonatkozó nyilatkozat nem található.
Kiemelten fontosnak értékelte ezt a bíróság arra figyelemmel, hogy a felperes hivatkozott arra, hogy a tévedések és a félreértések eredményezték a hatóság megállapításait, amelyek mind abból eredtek, hogy a munkavállalók nem voltak tisztában a munkaidő és a munkahelyen töltött idő különbözőségével. Ugyanakkor – figyelemmel arra, hogy a munkavállalók részére ezeket a nyilvántartásokat átadták – mindebből az következik, hogy a munkáltató birtokában volt ennek az információnak, illetve látta a munkavállalók által rögzített adatokat, amelyekből már korábban tapasztalhatta ezt a tájékozatlanságot munkavállalók körében.
Mindez azt eredményezi, hogy – mivel a munkáltató kötelessége a munkaidő nyilvántartása –, ezért kötelessége a munkavállalókat tájékoztatni a nyilvántartás rendjéről és arról, hogy mit kell a jelenléti íveken rögzíteni. Ennek megfelelően a munkáltatónak kötelessége lett volna intézkedni a munkavállalók felé a jelenléti ív és a munkaidő - nyilvántartás megfelelő vezetéséről.
Összefoglalva: a munkáltatónak legalább utasítania kellett volna lett volna a munkavállalókat arra, hogy hogyan vezessék a jelenléti ívet, illetve tájékoztatni őket arról, hogy a munkaidő és a munkahelyen való jelenlét nem azonos időtartam, konkrétan meg kellett volna határoznia, hogy a munkaidőbe mi tartozik bele és mi nem, és ennek megfelelően vezettetni a munkavállalókkal a jelenléti ívet, vagy más módon megoldani a munkaidő-nyilvántartást.
Ha elfogadjuk is a felperesi munkáltató érvelését, amely szerint a munkavállalók félreértésén alapulnak a hatóság megállapításai, akkor is tény, hogy a munkavállalók vezettek kézzel egy ugyanolyan formátumú nyilvántartást, mint amit a munkáltató gépen vezetett, ezeket a nyilvántartásokat a hatóság kérésére átadták és egyúttal azt közölték, hogy ezt át kell adniuk a munkahelyi vezetőjük részére is.
A munkáltatót terheli a felelősség azért, hogy a munkavállalók a munkaidő-nyilvántartás és jelenléti ív vezetés körében nem kaptak kellő tájékoztatást, mivel az Mt. a munkáltató kötelességeként jelöli meg a munkaidő nyilvántartását.
Munkáltató arra is hivatkozott, hogy a munkavállalók önszorgalomból vezették a jelenléti ívüket, ugyanakkor nem nyilatkozott arról, hogyan lehetséges, hogy a munkavállalóknak, akik a jelenléti ív vezetésére nem voltak kötelesek, vagyis azzal sohasem találkoztak, ugyanolyan formátumú volt a kézzel „önszorgalomból” vezetett jelenléti íve, mint a munkáltató által vezetett, kivéve azt, hogy a munkáltatóé géppel volt kitöltve.
Nem találta megalapozottnak a bíróság a munkáltató azon hivatkozásait, amely a tanúvallomások megkérdőjelezhetőségére utalt, ugyanis a bíróság megállapította, hogy a tanúk a hamis tanúzás következményeire és az érdektelenségre való figyelmeztetést követően tettek vallomásokat, így a tanúvallomás valóságtartalmának a megkérdőjelezhetősége sem állhat fent.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a közigazgatási szervek határozataik meghozatalakor eleget tettek tényfeltárási kötelezettségüknek és a helyesen feltárt tényállás alapján helyesen alkalmazták a jogszabályi rendelkezéseket, vagyis a határozatok megalapozottak, nem tekinthetőek jogsértőnek.
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól