Fogalmak
A hivatali, üzleti utazás költségeinek megtérítésével kapcsolatos szabályok áttekintése előtt néhány fogalmat kell tisztázni.
Hivatali, üzleti utazás
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 10. pontja alapján hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, amelybe nem tartozik bele a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás.
Az Szja tv. külön nevesítve kiemeli, hogy hivatali, üzleti utazás:
– a kiküldetés;
– a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazás;
– az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).
Ugyanakkor nem minősül hivatali, üzleti utazásnak az olyan utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.
Kiküldetési rendelvény
Az Szja tv. 3. § 83. pontja alapján a kiküldetési rendelvény a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza:
– a magánszemély nevét, adóazonosító jelét,
– a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát,
– a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát,
– a futásteljesítményt,
– az utazás költségtérítését, valamint
– ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.).
Fontos kiemelni, hogy ma már kiküldetési rendelvénynek minősül az említett adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikus úton előállított bizonylat is. A papír alapon kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a köteles a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrizni.
Útnyilvántartás
Az Szja tv. előírása alapján a magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett.
Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát, az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ez utóbbi adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell
– az utazás időpontját,
– az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
– a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
– a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.
Saját személygépkocsi
Az Szja tv. alkalmazásában az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során saját személygépkocsinak minősül:
– a saját tulajdonban álló személygépkocsi,
– a magánszemély által zárt végű lízingbe vett személygépkocsi,
– a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsi,
– a közeli hozzátartozó által zárt végű lízingbe vett személygépkocsi.
Fontos azonban kiemelni, hogy a személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata miatt fizetett utazási költségtérítés esetén igazolás nélkül történő költségelszámolásra kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha a személygépkocsi saját tulajdonban vagy a közeli hozzátartozó tulajdonában áll.
Közeli hozzátartozónak minősülnek a Ptk. alapján:
– a házastárs,
– az egyeneságbeli rokon,
– az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek,
– az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő,
– a testvér.
Az üzemanyag-fogyasztási norma
Az üzemanyag-fogyasztási norma megállapításának szabályait a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet tartalmazza. E rendelet mellékletei tartalmazzák az egyes járművekre vonatkozó alapnormát, mely az általánostól eltérő üzemmód esetében korrekciós tételekkel módosítható. A rendelet mellékleteiben nem szereplő típusú, valamint meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét megállapíthatja vagy a gyártó, vagy műszaki szakértő a gyártó adatai, illetve az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján.
Az alapnorma helyett – a magánszemély választása szerint – alkalmazható az ún. alapnorma-átalány, mely az alábbiak szerint került meghatározásra:
A benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
1000 cm3-ig 7,6 liter/100 kilométer
1001-1500 cm3-ig 8,6 liter/100 kilométer
1501-2000 cm3-ig 9,5 liter/100 kilométer
2001-3000 cm3-ig 11,4 liter/100 kilométer
3001 cm3 felett 13,3 liter/100 kilométer
A gázolajüzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
1500 cm3-ig 5,7 liter/100 kilométer
1501-2000 cm3-ig 6,7 liter/100 kilométer
2001-3000 cm3-ig 7,6 liter/100 kilométer
3001 cm3 felett 9,5 liter/100 kilométer
Az autógázzal üzemelő tiszta gázüzemű, valamint kettős üzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértékét a benzinüzemű gépkocsikra liter/100 kilométerben meghatározott alapnorma érték, továbbá
– cseppfolyós propán-bután gázüzem (LPG) esetén 1,2 (liter/liter) értékű,
– földgáz (CNG, LNG) üzem esetén 0,8 (Nm3/liter) értékű
módosító tényező szorzataként kell megállapítani.
Az utazási költségtérítés kifizetésének esetei
1. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a munkáltató.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: saját tulajdonban vagy a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: a kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- legfeljebb 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség.
Ebben az esetben az utazási költségtérítést a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, tehát adómentes.
A kifizetéskor a munkáltatónak nem kell megállapítania adóelőleg-alapot és adóelőleget.
A munkavállalónak nem kell feltüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét.
A személygépkocsival összefüggésben nem keletkezik cégautóadó kötelezettség.
2. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a munkáltató.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: saját tulajdonban vagy a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: a kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- 15 Ft/km összegnél nagyobb általános személygépkocsi-normaköltség.
Ebben az esetben az utazási költségtérítés nem önálló tevékenységből, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert a térített összeg meghaladja a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.)
A kifizetéskor a munkáltatónak adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor az igazolás nélkül elszámolható költség (a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével számított üzemanyagköltség, valamint a 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség) levonásával megállapított rész minősül adóelőleg-alapnak.
A munkavállalónak fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek.
A munkavállaló az elismert költségek levonása tekintetében kétféle lehetőség közül választhat. Az egyik lehetőség szerint elismert költségként figyelembe veszi az Szja tv. 3. számú melléklet II/6. pontja szerinti igazolás nélkül elszámolható költséget, azaz a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével számított üzemanyagköltséget, valamint a 15 Ft/km általános személygépkocsi normaköltséget. Ebben az esetben nem kell útnyilvántartást vezetnie. A másik lehetőség szerint elismert költségként figyelembe veszi az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a munkavállaló köteles útnyilvántartást vezetni.
Ha a magánszemély az Szja tv. 3. számú melléklet II/6. pontja szerinti igazolás nélkül elszámolható költséget veszi figyelembe a jövedelem megállapítása során, akkor a személygépkocsival összefüggésben nem keletkezik cégautóadó kötelezettség.
Ha a magánszemély az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerinti tételes költségelszámolást választja, akkor a személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
3. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a munkáltató.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: nem saját tulajdonban és nem a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: a kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- általános személygépkocsi-normaköltség .
Ebben az esetben az utazási költségtérítés nem önálló tevékenységből, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert kizárólag a saját tulajdonban és a házastárs tulajdonában álló személygépkocsi használata esetén van lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.)
A kifizetéskor a munkáltatónak adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor az utazási költségtérítés teljes összege adóelőleg-alapnak minősül, tekintettel arra, hogy nincs lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.
A munkavállalónak fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. A magánszemély elismert költségként veheti figyelembe az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a munkavállaló köteles útnyilvántartást vezetni.
A személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
4. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a munkáltató.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: a munkavállaló vagy közeli hozzátartozója tulajdonában áll, illetve általa vagy közeli hozzátartozója által zárt végű lízingbe vett.
A kifizetés bizonylata: egyéb bizonylat, ami nem kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a hivatali, üzleti célból megtett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- általános személygépkocsi-normaköltség .
Ebben az esetben az utazási költségtérítés nem önálló tevékenységből, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert nem kiküldetési rendelvény alapján történik az utazási költségtérítés kifizetése.)
A kifizetéskor a munkáltatónak adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor az utazási költségtérítés teljes összege adóelőleg-alapnak minősül, tekintettel arra, hogy nincs lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.
A munkavállalónak fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét, oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. A magánszemély elismert költségként veheti figyelembe az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a munkavállaló köteles útnyilvántartást vezetni.
A személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
5. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a munkáltató.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: nem saját tulajdonban és nem a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: egyéb bizonylat, ami nem kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a hivatali, üzleti célból megtett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- általános személygépkocsi-normaköltség .
Ebben az esetben az utazási költségtérítés nem önálló tevékenységből, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert egyrészt kizárólag saját tulajdonban és a házastárs tulajdonában álló személygépkocsi használata esetén van lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra, másrészt nem kiküldetési rendelvény alapján történik az utazási költségtérítés kifizetése.)
A kifizetéskor a munkáltatónak adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a munkavállaló az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor az utazási költségtérítés teljes összege adóelőleg-alapnak minősül, tekintettel arra, hogy nincs lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.
A munkavállalónak fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét, oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. A magánszemély elismert költségként veheti figyelembe az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a munkavállaló köteles útnyilvántartást vezetni.
A személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
6. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a kifizető.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: saját tulajdonban vagy a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: a kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- legfeljebb 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség.
Ebben az esetben az utazási költségtérítést a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, tehát adómentes.
A kifizetéskor a kifizetőnek nem kell megállapítania adóelőleg-alapot és adóelőleget.
A magánszemélynek nem kell feltüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét.
A személygépkocsival összefüggésben nem keletkezik cégautóadó kötelezettség.
7. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a kifizető.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: saját tulajdonban vagy a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: a kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- 15 Ft/km összegnél nagyobb általános személygépkocsi-normaköltség.
Ebben az esetben az utazási költségtérítés – a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül . (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert a térített összeg meghaladja a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.)
A kifizetéskor a kifizetőnek adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor az igazolás nélkül elszámolható költség (a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével számított üzemanyagköltség, valamint a 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség) levonásával megállapított rész minősül adóelőleg-alapnak.
A magánszemélynek fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül – a jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek.
A magánszemély az elismert költségek levonása tekintetében kétféle lehetőség közül választhat. Az egyik lehetőség szerint elismert költségként figyelembe veszi az Szja tv. 3. számú melléklet II/6. pontja szerinti igazolás nélkül elszámolható költséget, azaz a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével számított üzemanyagköltséget, valamint a 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltséget. Ebben az esetben nem kell útnyilvántartást vezetnie. A másik lehetőség szerint elismert költségként figyelembe veszi az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a magánszemély köteles útnyilvántartást vezetni.
Ha a magánszemély az Szja tv. 3. számú melléklet II/6. pontja szerinti igazolás nélkül elszámolható költséget veszi figyelembe, akkor a személygépkocsival összefüggésben nem keletkezik cégautóadó kötelezettség.
Ha a magánszemély az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerinti tételes költségelszámolást választja, akkor a személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
8. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a kifizető.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: nem saját tulajdonban és nem a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: a kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- általános személygépkocsi-normaköltség .
Ebben az esetben az utazási költségtérítés – a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert kizárólag a saját tulajdonban és a házastárs tulajdonában álló személygépkocsi használata esetén van lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.)
A kifizetéskor a kifizetőnek adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor önálló tevékenység esetén az utazási költségtérítés 90 százaléka, nem önálló tevékenység esetén a teljes összege adóelőleg-alapnak minősül, tekintettel arra, hogy nincs lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.
A magánszemélynek fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül – a jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. A magánszemély elismert költségként veheti figyelembe az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a magánszemély köteles útnyilvántartást vezetni.
A személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
9. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a kifizető.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: a munkavállaló vagy közeli hozzátartozója tulajdonában áll, illetve általa vagy közeli hozzátartozója által zárt végű lízingbe vett.
A kifizetés bizonylata: egyéb bizonylat, ami nem kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a hivatali, üzleti célból megtett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- általános személygépkocsi-normaköltség .
Ebben az esetben az utazási költségtérítés – a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert nem kiküldetési rendelvény alapján történik az utazási költségtérítés kifizetése.)
A kifizetéskor a kifizetőnek adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor önálló tevékenység esetén az utazási költségtérítés 90 százaléka, nem önálló tevékenység esetén a teljes összege adóelőleg-alapnak minősül, tekintettel arra, hogy nincs lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.
A magánszemélynek fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét, oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül – a jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. A magánszemély elismert költségként veheti figyelembe az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a magánszemély köteles útnyilvántartást vezetni.
A személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
10. eset:
Az utazási költségtérítés kifizetője: a kifizető.
Az utazáshoz használt személygépkocsi: nem saját tulajdonban és nem a házastárs tulajdonában áll.
A kifizetés bizonylata: egyéb bizonylat, ami nem kiküldetési rendelvény.
A kifizetett költségtérítés:
- az üzemanyagköltség a hivatali, üzleti célból megtett km-távolság, az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével;
- általános személygépkocsi-normaköltség .
Ebben az esetben az utazási költségtérítés – a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. (Az utazási költségtérítésből származó jövedelem megállapításánál az Szja tv. 7. § (1) bek. r) pontja nem alkalmazható, mert egyrészt kizárólag saját tulajdonban és a házastárs tulajdonában álló személygépkocsi használata esetén van lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra, másrészt nem kiküldetési rendelvény alapján történik az utazási költségtérítés kifizetése.)
A kifizetéskor a kifizetőnek adóelőleg-alapot és adóelőleget kell megállapítania:
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz adóelőleg-nyilatkozatot tesz, akkor a nyilatkozat szerinti költség levonásával kell az adóelőleg-alapot megállapítani.
– Ha a magánszemély az adóelőleg megállapításhoz nem tesz adóelőleg-nyilatkozatot, akkor önálló tevékenység esetén az utazási költségtérítés 90 százaléka, nem önálló tevékenység esetén a teljes összege adóelőleg-alapnak minősül, tekintettel arra, hogy nincs lehetőség igazolás nélküli költségelszámolásra.
A magánszemélynek fel kell tüntetnie az adóbevallásában az utazási költségtérítés összegét, oly módon, hogy a költségtérítés teljes összegét bevételként kell figyelembe venni, de a bevételből levonható az elismert költség, és a különbözet minősül – a jogviszonytól függően – önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. A magánszemély elismert költségként veheti figyelembe az Szja tv. 3. számú melléklet IV. alfejezete szerint tételesen megállapítható költséget (ld. később). Ebben az esetben a magánszemély köteles útnyilvántartást vezetni.
A személygépkocsival összefüggésben cégautóadó kötelezettség keletkezik.
Az utazási költségtérítés jövedelemtartalmának megállapítása tételes költségelszámolással
A fenti esetekben láttuk, hogy a magánszemély tételes költségelszámolással állapítja meg az utazási költségtérítés jövedelemtartalmát, ha nem alkalmazza vagy nem alkalmazhatja az igazolás nélkül elszámolható költségek levonásával történő jövedelem-megállapítást. Ilyen esetben mindig szükséges az útnyilvántartás vezetése, amelynek figyelembevételével arányosan érvényesíthetőek a költségek.
A tételesen elszámolható költségek köre viszont attól függ, hogy a magánszemély kinek a tulajdonában, használatában álló személygépkocsira tekintettel kap utazási költségtérítést.
Az elszámolható költségek, ha a magánszemély a saját személygépkocsira tekintettel kapja az utazási költségtérítést:
Érdemes ismételten megemlíteni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során saját személygépkocsinak minősül:
– a saját tulajdonban álló személygépkocsi,
– a magánszemély által zárt végű lízingbe vett személygépkocsi,
– a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsi,
– a közeli hozzátartozó által zárt végű lízingbe vett személygépkocsi.
Az elszámolható költségek:
a) Üzemanyag-felhasználás költsége
Üzemanyag-felhasználás címén – választástól függően – elszámolható:
- az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével számított összeg;
- a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás összege.
Ha a magánszemély a számlák alapján érvényesíti az üzemanyag-felhasználás költségét, akkor a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség.
A két módszer közötti választás negyedévente módosítható, mivel az Szja tv. szerint a magánszemély a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől nem térhet el adóév egy negyedévén belül.
Nem alkalmazható az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével történő számítás, ha a magánszemély az Áfa törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi. Ilyen esetben az üzemanyag-felhasználás költségének elszámolása kizárólag számlák alapján, nettó összegben történhet.
b) Értékcsökkenés
A személygépkocsi értékcsökkenése átalányban számolható el oly módon, hogy az éves bevétel 1 százaléka, de legfeljebb a személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka érvényesíthető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
Az értékcsökkenés elszámolásához olyan nyilvántartás vezetése szükséges, amely tartalmazza a személygépkocsi azonosítására alkalmas adatokat (pl. gyártmányát, típusát, forgalmi rendszámát), beszerzési árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés és a használatbavétel időpontját.
c) Egyéb költség
Egyéb költségként elszámolható számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége.
d) Általános személygépkocsi-normaköltség
A magánszemély dönthet úgy, hogy az értékcsökkenés és az egyéb költség helyett 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltséget számol el. Ebben az esetben értékcsökkenés és egyéb költség nem érvényesíthető a jövedelem megállapítása során.
Az általános személygépkocsi-normaköltség érvényesítésének választása teljes adóévre vonatkozhat.
Az elszámolható költségek, ha a magánszemély nem a saját személygépkocsira tekintettel kapja az utazási költségtérítést:
a) Üzemanyag-felhasználás költsége
Üzemanyag-felhasználás címén – választástól függően – elszámolható:
- az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével számított összeg;
- a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás összege.
Ha a magánszemély a számlák alapján érvényesíti az üzemanyag-felhasználás költségét, akkor a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség.
A két módszer közötti választás negyedévente módosítható, mivel az Szja tv. szerint a magánszemély a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől nem térhet el adóév egy negyedévén belül.
Nem alkalmazható az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével történő számítás, ha a magánszemély az Áfa törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi. Ilyen esetben az üzemanyag-felhasználás költségének elszámolása kizárólag számlák alapján, nettó összegben történhet.
b) Egyéb költség
Egyéb költségként elszámolható számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége.
A magánszemély kizárólag abban az esetben számolhat el egyéb költséget, ha az szerződés alapján őt terheli.
Dr. Németh Ildikó
A Szerző jogász és adótanácsadó.