A szóban forgó ügy a Fábián kontra Magyarország ügy (78117/13 számú kérelem), amelynek tárgya Fábián Gyula közszférában folytatott keresőtevékenységére való tekintettel öregségi nyugdíjának felfüggesztése.
Az ügy előzményeként elmondható, hogy a kérelmező számára az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően állapítottak meg szolgálati nyugdíjat. Ugyanakkor a szolgálati nyugdíj folyósítása mellett keresőtevékenységet folytatott, először a magán szektorban, majd a közszférában. Eközben lépett hatályba – 2013. január elsején – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) azon módosítása, mely szerint 2013. július elsejétől kezdődően felfüggesztik mindazon nyugdíjasok öregségi típusú nyugdíjának folyósítását, akik meghatározott közszolgálati jogviszony keretében dolgoznak, mindaddig, amíg foglalkoztatásuk tart. Erre hivatkozással történt, hogy a kérelmező nyugellátását közszolgálati jogviszonyára tekintettel felfüggesztették, amely döntés elleni fellebbezés sikertelen volt. Miután keresőtevékenységét befejezte, számára a nyugdíjat újból elkezdték folyósítani, az időközbeni emelésekkel növelt összegben. Ugyanakkor a felfüggesztésre vonatkozó szabály a magán szektorban foglalkoztatott munkavállalókra nem vonatkozik.
Panaszának magyarországi elutasítását követően a kérelmező 2013 decemberében fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB), amely két évvel később kimondta, hogy az új szabályozás sérti a megkülönböztetés tilalmát, és így ellentétes az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel (a továbbiakban: Egyezmény). Már akkor megjegyezte a Bíróság, hogy a szóban forgó intézkedéssel elérni kíván cél – a költségvetési kiadások csökkentése – jogos, azonban a magyar hatóságok nem indokolták meg ésszerűen és tárgyilagosan az alkalmazott különbségtételt. Az akkori döntés értelmében a magyar államnak 18 ezer euró kártérítést és perköltséget kellett volna fizetnie a panaszosnak. A magyar állam fellebbezése nyomán az ügy a másodfokú tanácsként működő Nagykamara elé került, amely a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezte.
Az EJEB határozatai kötelezőek az Európa Tanács 47 tagországa számára. A bíróság Nagykamarája által hozott döntés végleges, és nem megfellebbezhető.
A Nagykamara egyhangúan határozott úgy, hogy az Egyezmény 1. Jegyzőkönyvének (a tulajdon védelme) 1. cikke nem sérült. Szintén egyhangú döntés született abban a kérdésben, hogy a közszférában foglalkoztatott nyugdíjas munkavállalók különböző kategóriái közötti eltérő bánásmódra vonatkozó panaszt határidőn túl nyújtották be, ezért nem tekinthető elfogadhatónak. Továbbá a Tanács tizenegy a hathoz arányban döntött úgy, hogy nem sérült az Egyezmény 14. cikke (hátrányos megkülönböztetés tilalma) az Egyezmény 1. Jegyzőkönyvének 1. cikkével összefüggésben olyan vonatkozásban sem, amelyet a kérelmező panaszában kifogásol a magán szektorban foglalkoztatott nyugdíjasokra vonatkozó eltérő bánásmód tekintetében.
A Bíróság megállapította, hogy az egyensúly fennáll a közösség általános érdekű igénye és a kérelmező alapvető jogai védelméből következő követelmények között, a panaszosra nagymértékű egyéni teher nem hárult. A Bíróság megjegyezte, hogy a szerződő államok széles mozgásteret élveztek az állami nyugdíjrendszer módszerének kialakítása tekintetében, és hozzátette, hogy a beavatkozás közérdekű célt szolgált, nevezetesen az államkincstár védelmét és a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítását.
A Bíróság rámutatott arra, hogy a kérelmező nyugdíjának szüneteltetése átmeneti jellegű. Ezen túlmenően a panaszosnak volt lehetősége választani a közszférában való keresőtevékenység befejezése és a nyugdíj folyósítása között, vagy nyugdíjának szüneteltetése és az említett munkaviszony fenntartása mellett. A panaszos az utóbbit választva sem maradt megfelelő megélhetési eszköz nélkül, hiszen közszolgálati jogviszonya keretében folytatott tevékenységért fizetésben részesült.
A Bíróság megállapította azt is, hogy a kérelmező nem bizonyította megfelelően az alapvető hasonlóságot a közszférában foglalkoztatott személy javadalmazása és szociális ellátásai (amelyek az állami költségvetéstől függenek) és a magán szférában foglalkoztatott nyugdíjas jövedelmi viszonya kötött (aki keresetét magánköltségvetésből, állami ráhatás nélkül kapja).
Összefoglalva tehát a döntést, a kérdéses szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt a közérdek és az alapjogok védelme között, elérendő célja a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása, valamint a Bíróság kifejezte azt, hogy a felperes nyugdíjának folyósítását mindössze ideiglenesen szüntették be, megmaradt a választás a munkaviszony és az öregségi nyugdíj között, így megélhetése mindenképp biztosított volt.
A magyar szabályról röviden
A szóban forgó magyar korlátozó szabály – a Tny. 83/C. §-a – a nyugellátás folyósításának szüneteltetését nem a saját jogú nyugellátás mellett történő munkavégzésből származó keresetek összegére, vagy a foglalkoztatás napi időtartamára tekintettel írja elő, hanem a jogviszony jellegére figyelemmel.
A Tny. 83/C. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj folyósítását – a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig – szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban, fegyveres szervvel hivatásos szolgálati viszonyban vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyban áll.
Amennyiben a foglalkoztatásra a fenti jogviszonyok valamelyikében kerül sor, azt a nyugdíjasnak a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részére a jogviszony létesítését követő tizenöt napon belül kell jeleznie. A bejelentés a közszférához kapcsolódó foglalkoztatási jogviszony típusára és a jogviszony létesítésének az időpontjára terjed ki. A szüneteltetésről szóló döntés meghozatalához ez a két adat szükséges. A szüneteltetés szempontjából nincs jelentősége sem az elért jövedelemnek (ezt a közszférában történő foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok behatárolják), sem annak, hogy a foglalkoztatás teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben történik.
A szüneteltetett nyugdíj újrafolyósításához a nyugdíjasnak a jogviszony megszűnését kell bejelentenie és igazolnia a megszűnés időpontját.
Ezen szüneteltetés időtartama alatt a saját jogú nyugdíjas továbbra is nyugdíjas státuszban marad, a folyósítás felfüggesztése alatti biztosítási jogviszonyból származó nyugdíjjárulék alapot képező keresetek alapján pedig nyugdíjnövelésre szerez jogosultságot. A nyugdíj növelés szabályait a Tny. 22/A. §-a tartalmazza, amely meghatározza, hogy a saját jogú nyugellátásban részesülő személy – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel – nyugellátását, a nyugdíjasként történő foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell.
Az évenkénti növeléseket a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az adott évek aktuális nyugdíj összegébe beépíti, de a nyugdíj szünetelése alatt a növelés a nyugdíj összegével együtt szünetel. Az újból történő folyósítás alkalmával a nyugdíj felfüggesztése előtti összege a leírtak szerint meghatározott évenkénti növelésekkel és az időközben végrehajtott nyugdíjemelésekkel növelten folyósítandó tovább.
Más a helyzet azon személyek esetében, akik nem saját jogú nyugellátásban, hanem korhatár előtti ellátásban részesülnek és ellátásuk a Tny. 83/C. §-a alapján szünetel. A korhatár előtti ellátás nem minősül saját jogú nyugdíjnak, ezért a biztosítottak a keresőtevékenységgel összefüggő járulékfizetés alapján nyugdíjjogosultságnál elismerhető szolgálati időt szereznek, mely szolgálati idő beszámítására a majdani öregségi nyugdíjuk megállapításakor kerülhet sor.
dr. Villányi Zsuzsanna
társadalombiztosítási szakértő