A nyugdíjkorhatárhoz közel álló egyéni vállalkozó 2 éve tért át a KATA adóalanyiságra. Korábban, amikor a bevétele ezt engedte, igyekezett a járulékot a minimum járulékalapnál magasabb vállalkozói kivét után fizetni, de voltak olyan időszakok, amikor a minimum járulékalap után fizetett. Ilyenkor a nyugdíjjárulék alapja a vállalkozói alap, de legalább havonta a társadalombiztosítási minimálbér. A nyugdíjba is az az összeg számít be, ami után a nyugdíjjárulék megfizetésre került. 2 éve azonban áttért a KATA adóalanyiságra. A nyugdíj érdekében a havi 50.000 forint helyett a havi 75.000 forintos tételes adó megfizetését vállalta. Idén augusztusban az egyéni vállalkozó könyvelője jelezte, hogy túllépték a KATA felső határát, az e feletti rész után majd 40 százalékos adót kell fizetni.
Kérdésként vetődött fel, hogy az egyéni vállalkozó öregségi nyugdíjába majd beszámít-e valami abból, ami után 40 százalékos mértékű adót fizetett.
A válasz, hogy nem számít be ebből semmi! Mindjárt megnézzük, miért nem.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról a 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) tartalmaz rendelkezéseket. E törvény szerint ez a fajta közteherviselési mód (2017. január 1-jétől) évi 12 millió forintos bevételi értékhatárig választható. Amennyiben a kisadózó vállalkozás a naptári év minden hónapjára köteles a tételes adót megfizetni, akkor a vállalkozás bevételének naptári évben elért összegéből a 12 millió forintot meghaladó része után 40 százalékos mértékű adót kell fizetnie. Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára a tételes adót megfizetni, akkor a 40 százalékos mértékű adót a kisadózó vállalkozásnak a bevétele azon része után kell megfizetnie, amely meghaladja az adófizetési kötelezettséggel érintett hónapok és havi 1 millió forint szorzatát. Kérdés tehát, hogy a kisadózó a naptári év minden hónapjára köteles-e tételes adó fizetésére. Nem kell a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan megfizetnie a kisadózó vállalkozásnak a kisadózó után, amely hónap egészében a kisadózó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül,
b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
c) fogvatartott,
d) egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette,
e) a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatóként keresőképtelen,
kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez.
Nem kell megfizetni a kisadózó után a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan sem, amelyben a fenti a)-c) pontok szerinti állapot megszűnik akkor, ha ez az állapot legalább 30 napig fennállt. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a kisadózó után az adót nem kell megfizetni.
A kisadózó vállalkozás a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz, ha a tárgyhónapra vonatkozóan nem kell tételes adót fizetnie.
A tételes adó és a társadalombiztosítási ellátások alapja
A kisadózó vállalkozásnak a főállású kisadózó után havi 50.000 forint tételes adót kell fizetnie. Megjegyezzük, hogy a főállásúnak nem minősülő kisadózó után csupán havi 25.000 forint tételes adót kell fizetni, de ők nem minősülnek biztosítottnak, társadalombiztosítási ellátásban sem részesülhetnek (nyugdíjra jogosító szolgálati időt, nyugdíjalapot képező jövedelmet nem szereznek). A főállású
kisadózó úgy is nyilatkozhat, hogy az 50.000 forint helyett – magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások szerzése érdekében – havi 75.000 forintos tételes adót fizet. Esetünkben ezzel a lehetőséggel az egyéni vállalkozó élt is. Amennyiben a kisadózó vállalkozás úgy nyilatkozott, hogy a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adót fizet, akkor az e választás alapján fizetendő adó összege minden megkezdett naptári hónapra 75.000 forint. A tételes adót a kisadózó vállalkozásnak a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie.
A tételes adó megfizetése a következő közterheket váltja ki:
a) vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó;
b) társasági adó, egészségügyi hozzájárulás, személyi jövedelemadó;
c) szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás;
d) járulékok.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § l) pontja szerint járulék: az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék), a nyugdíjjárulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék.
A főállású kisadózó biztosított, a Tbj-ben szabályozott minden társadalombiztosítási ellátásra jogosult, a pénzellátások (nyugdíj, táppénz, csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj) alapja kezdetben havi 81.300 forint volt. Abban az esetben azonban, ha a havi 75.000 forintos tételes adó megfizetését vállalták, akkor az előbbi ellátások alapja havi 136.250 forint volt, így magasabb összegű társadalombiztosítási ellátásra (nyugdíjra) lehet szert tenni. 2017. január 1-jétől a főállású KATA adóalanyokat érintő igen kedvező változás, hogy változatlan tételes adó megfizetése mellett jelentősen emelkedett az ellátási alap (amely 2018-tól tovább fog emelkedni). 50.000 forintos tételes adó esetén 2017-ben 90.000 forint (2018-tól 93.500 forint) a havi ellátási alap. Választható 75.000 forint esetén ez az ellátási alap 2017-ben 150.000 forint (2018-tól 157.000 forint).
Mint a szabályozásból látjuk, a havi tételes adó váltja ki a járulékokat (így a nyugdíjjárulékot is). A törvény a tételes adó összegéhez rendeli a havi – és tegyük hozzá fix – ellátási alapot. A 40 százalékos adónak nincs semmiféle járuléktartalma, ezen adóalap után társadalombiztosítási ellátás nem jár!